A Combeima-kanyon (képes blog)


Kolumbiában számtalan olyan természeti csoda van, amit a nagyközönség nem ismer. Ezek közül az egyik az Ibagué fölé magasodó Nevado Tolima déli lejtőibe bevágódott Combeima-kanyon. A fantasztikus táj mellett csodás köderdei világ fogad minket, az egyetlen élőlény, amivel nem találkozunk, az a turista. Ha Kolumbia ezen részére tévedsz, ne hagyd ki!

A Combeima-kanyonról már írtunk korábban, ezért képes blog formájában számolok be az áprilisi kirándulásunkról.

Korábban egészen a kanyon bejáratáig fel lehetett menni autóval, de pár éve a nemzeti park öt kilométerrel lejjebb húzta meg a határt, így az első szakasz nem olyan izgalmas.

Autók nem, tehenek azonban beléphetnek a nemzeti park területére. Két családnak máig joga van legeltetni a jószágokat a kanyonban.

A legelők után következnek a köderdők, ahol a folyamatos esők miatt sokszor megduzzadt patakokon kell átkelnünk.

Azzal, hogy a kanyon bejárata nem érhető el autóval, jelentősen csökkent a turisták száma a Combeima-kanyonban. Hiába esett hétvégére a túránk, egyetlen emberrel sem találkoztunk az ösvényeken.

A sűrű erdőből csak ritkán bukkan elő a magas sziklafal, de ha megteszi, leesik az ember álla.

Az patakátkelések az esőtől csúszós fákon feladják a leckét.

Lassan megérkezünk a kanyon végébe, ahol egy csodaszép vízesés vár minket.

Érthetetlen, hogy ezt a vidéket miért nem ismerik a turisták.

  Nem ez a legszebb vízesés Kolumbiában, de tökéletes lezárása az ösvénynek.

A képeken nincsen semmilyen filter. A Combeima-kanyon tényleg ennyire zöld.

Mire visszaérünk a kanyon bejáratához, kitisztul az idő, így teljes egészében belátni a lélegzetelállító Combeimát.

Igen szerencsés ember lehet az, akinek itt van háza.

Túránkat a Finca La Rivera nevű komplexumnál zárjuk, ahová a képen látható felvonóval lehet eljutni. A helyben messze az átkelés a legjobb, mivel a kaja átlagos, viszont az elhelyezkedése miatt piszok drága.

Másnap reggel felkeressük a Villa Restrepo mögött található vízesések egyikét, ahová a szállásadónk visz el minket. A pandémia miatt végül nem Ibaguéban, hanem ezen az apró tanyabokron szálltunk meg, aminek egyetlen hostelében, a Cura por el Hablában mi voltunk az első külföldi turisták azóta, hogy két éve megnyitott. Remélem, nem mi voltunk az utolsók!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!







Oszd meg másokkal is!