Cahuita a karibi partvidék leghangulatosabb faluja. A mellette húzódó nemzeti park Tortuguero, Caño Negro és Manuel Antonio mellett az egyik legjobb Costa Rica-i állatles otthona, s ha ezúttal a park ikonikus állata, a Schlegel-lándzsakígyó nem is került fényképezőnk lencséje elé, attól még felejthetetlen élmény marad az itt töltött nap. Ami kevésbé tetszett, az a közeli Puerto Viejo de Talamanca városkája, amiről a pandémia sem tudta leszedni a partiördögök tömegeit.
Cahuitáról sokszor írtunk már, ezért ezúttal képes blog formájában osztom meg a januári csapattal tett kirándulásunkat a karibi partvidéken.
A szállónk mögötti fát minden délután színes tukánok lepik el.
Cahuitát azért szeretem, mert természetes valójában élvezhető a tengerpartja. Nincsenek nagy szállodasorok, nem takarítják a partot, így az ember valós képet kaphat a Karib-tengerről.
Az egyetlen nem "valós" dolog a nemzeti parkban az állatsűrűség. Az itt élő állatok többsége általában állatkereskedőktől lett elkobozva, mint ez a csuklyásmajom, ami simán lemászott a fáról, hogy a hátizsákunkban kotorásszon, amíg mi csobbanunk egyet a tengerben.
A fák oldalán katonás rendben sorakozó denevérek azonban őshonosak, nem kellett őket betelepíteni.
Vízimadárból nincs annyi, mint volt Tortugueróban, de egy-két bakcsót azért így is sikerül szemrevételeznünk.
Lajhárból többet is látunk a nemzeti parkban tett túránk során. Ez a kétujjú példány kifejezetten élvezte, hogy fényképezzük.
A tengerparton felgyülemlő uszadékfák réseiben bizonyos időközönként összegyűlnek a csigaházakba bújó rákok, hogy házat cseréljenek.
A mosómedvékkel jobb vigyázni, mert harapnak és rengeteg betegséget terjesztenek.
Ahol az esőerdő találkozik a Karib-tengerrel, ott ritkán van fehér homok.
Bár a fregattmadarak inkább a Csendes-óceánt kedvelik, olykor felbukkannak a Karib-tengernél is.
A csuklyásmajmok annyira hozzászoktak az emberhez, hogy valósággal pózolnak a fényképezőgépnek.
A hazaút előtti PCR-teszt miatt ellátogattunk Puerto Viejo de Talamancába, Costa Rica bulivárosába. Itt valamivel rendezettebb a tengerpart, de állandó a nyüzsgés, ráadásul piszok drága.
Puerto Viejo az a hely, ahol délután három előtt nem történik semmi, mivel az amerikai tinik másnaposan fetrengenek a parti hostelekben. Ha az ember nyugalmat akar, délelőtt látogat el ide. Az egyetlen gond az, hogy ekkortájt még minden zárva tart.
A klasszikus Costa Rica-i szlogennel búcsúzunk a Karib-tengertől. Busszal terveztünk San Joséba jutni, de Puerto Limón magasságában a helyi járat lerobbant, így végül privát fuvart szervezve érkeztünk meg Costa Rica fővárosába és annak repülőterére. Irány Kolumbia!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
