Égnek Amazónia esőerdői, ég a Föld tüdeje. Mindenhonnan ez folyik a csapból, úgy néz ki, a G7-ek is eköré az ügy köré szervezik a találkozójukat. A helyzet egyre kilátástalanabb, politikusok üzengetnek egymásnak, emberek hashtagelik szét a Facebookot elmormolva egy imát az esőerdőkért, de azok csak égnek, szakadatlanul égnek. Ahogy égett, és talán még mindig ég a tajga Szibériában. Vajon van megoldása az ügynek? A válasz egyértelműen az, hogy van. A kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy lesz-e megoldása, mert ez már nem annyira egyértelmű.
Tényleg annyira fontos nekünk az esőerdő?
Először is tisztázni kell, hogy mit is jelent az a szókapcsolat, hogy a Föld tüdeje. Így szokták ugyanis emlegetni Amazóniát, mintha kizárólag csak ott termelődne az élethez nélkülözhetetlen oxigén. Pedig ez nincs így, hiszen maga Amazónia még csak nem is a Föld legnagyobb erdőterülete, hiszen a szibériai tajga több mint kétszer nagyobb nála. Az igaz, hogy az erdőségek által termelt oxigéntermelés zászlóshajója Amazónia a maga 20 százalékával (fele akkora területtel négyszer annyi oxigént termel, mint a szibériai tajga), de ha a Föld legnagyobb erdősége, a szibériai tajga csak 5 %-ot ad, akkor honnan származik a maradék 75? A Föld többi erdője összesen kb. 10 %-ot tesz ki az oxigéntermelésből, így könnyen kiszámítható, hogy az oxigéntermelés 2/3-a nem a fáktól származik. Akkor viszont honnan? A válasz: a tengerektől.
A Föld oxigéntermelésének 65 százalékáért az algák felelősek. Az algáknak két dolog kell a fotoszintetizáláshoz: fény és ammónia. Az ammónia élő szervezetek bomlásából keletkezik (emiatt algásodik az akváriumod, ha nem tisztítod kellő alapossággal), így értelemszerűen ott képződnek a legnagyobb algatelepek a Földön, ahol a kellő fénymennyiségen túl bőséges a szervesanyag-utánpótlás. A Föld öt legnagyobb algaképződő vidéke sorrendben az Amazonas, a Kongó, az Orinoco, a Mekong és a Magdalena torkolata, hiszen ezeken a helyeken magas a napos órák száma és a folyóknak köszönhetően állandó a szervesanyag-utánpótlás. Amúgy nem kell ennyire tudományosnak lenni, elég csak azt megjegyezni, hogy az oxigén ott termelődik legnagyobb arányban, ahol a partvidék eredeti növénytakarója a mangrove.
Ha az ember Amazónia felett repül a száraz évszak után, számtalan ilyen foltot lát az esőerdők mélyén
Szóval, azt tisztáztuk, hogy a mangrove és a trópusi folyamok torkolatvidéke az oxigén szempontjából sokkal fontosabb, mint az 5 millió négyzetkilométernyi amazóniai esőerdő. Ezek szerint, ha felégetjük Amazóniát, az nem is akkora katasztrófa?
De, az. Mielőtt azonban leírnám, hogy miért az, számoljunk egy kicsit. A Föld levegőjének mindössze 21 %-a oxigén, az újratermelődésének az ötödéért, mindössze 4 %-ért felelős Amazónia. Ha tehát leirtanánk a teljes amazóniai esőerdőt, akkor a Föld légkörének oxigéntartalma idővel 17 %-ra, az oxigénsűrűség pedig 80 %-ra zuhanna. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy nulla méteren úgy tudnánk lélegezni, mint most kb. 3000 méteres tengerszintfeletti magasságon. Ez persze nem egy nap alatt menne végbe, hanem hosszú évtizedek, évszázadok során, ráadásul az ökoszisztéma reagálna rá, ami tovább lassítaná a folyamatot. Divatosan mondva: nem jó, de nem is tragikus. 3000 méteren élnek emberek, mezőgazdálkodni is lehet, a kérdés csupán az, hogy ilyen körülmények között mennyiben változna a Föld eltartóképessége, aminek határait már most is feszegetjük.
Esőerdőbe égetett legelő valahol Guyanában
Emellett ne felejtsük el, hogyha leirtjuk Amazónia erdőségeit, azzal megfosztjuk az Amazonas torkolatánál képződő algatelepeket a szervesanyag-utánpótlásuk jelentős hányadától, ami további oxigénsűrűség csökkenéshez vezethet, bár erre vonatkozó előrejelzéseket nehéz végezni.
Amazónia esőerdőit tehát elsősorban nem a fák oxigéntermelése miatt kéne megóvni, hanem amiatt, hogy az algák kellő ammóniához jussanak a tengerekben. Ami érdekesség, hogy a melegedő tengerek jellemzően erősítik a bomlási folyamatokat, így több ammónia képződik, ami pedig segíti az algatelepek fejlődését. Csakhogy az algák esténként oxigént használnak, ami ha elfogy körülöttük, elpusztulnak. Ezért lenne fontos odafigyelni a tenger hőmérsékletének megtartására, mert a mostani állapot ideális a Föld légkörének stabilan tartásához. Csak hát ugye ott az ember, aki belepofázik ebbe a folyamatba, és bizony felborulni látszik ez az érzékeny rendszer.
Ki tehet Amazónia pusztulásáról?
Az ún. nyugati politikusok bűnösnek kiáltják ki a brazil elnököt, Jair Bolsonarót a most kialakult helyzet miatt. Könnyű szitkozódni, bűnbakot keresni, de az ügy megoldásának labdája sokkal kevésbé pattog Bolsonaro, mint a nyugati civilizáció térfelén, akik túlfogyasztásukkal sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot hagytak maguk után az ipari forradalom óta, mint Brazília fog pár ezer négyzetkilométer esőerdő felégetésével.
Az, hogy a mostani erdőtüzek természetes eredetűek vagy előre tervezett irtások, tulajdonképpen mindegy. Az, hogy ez kinek a bűne, még inkább mindegy kéne legyen. Csakhogy nem az, mert ahogy a migránsválságból, úgy ebből is lehet politikai játszmát kreálni.
Jair Bolsonaro a Föld kilencedik legnagyobb gazdaságának az elnöke, aki egyben a jövő zálogának, az oxigénnek is egyeduralkodója. Banális módon azt is mondhatnánk, egy bolsonarói földreform komolyabb pusztítást tud végezni, mint Csernobil és Hiroshima együttvéve. Populista megnyilvánulásai ráadásul szemet szúrnak a magukat többnek gondoló európai politikusoknak, akik mintha nem tudnának azon a tényen túllépni, hogy a gyarmati időknek vége, nem rendelkeznek más országok erőforrásaival.
Amazóniánál csak a mangrovék fontosabbak, melyek közül a legnagyobb az Orinoco-deltától az Amazonas torkolatáig tart
A nemzetközi politikai elit legszebb megnyilvánulása az volt, amikor Rafael Correa, egykori ecuadori elnök 2007-ben, miután feltártak egy hatalmas méretű olajmezőt a Yasuni Nemzeti Park alatt, 6,5 millió dollárt kért az ENSZ-től azért cserébe, hogy az olajmezőket ne nyissa meg, mire a szervezet egy hatalmas nemmel felelt. Correa 13 millió dolláros éves bevételt remélt az olajból, aminek feléről lemondott volna, ha az ENSZ kisegíti. Az ENSZ azonban korrupciót szimatolt, és ahelyett, hogy együttműködést ajánlott volna, elzárkózott a további tárgyalásoktól. Ecuador pár évre rá megnyitotta a mezőket, a Yasuni Nemzeti Parkban pedig megkezdődött az erdőirtás az ENSZ és az Unesco kvázi jóváhagyásával. Ezek után nem visszás-e az ENSZ felszólítása, hogy Bolsonaro állítsa le az erdők felégetését?
Amazónia erdőinek pusztítása a 19. század végén kezdődött, ekkor vált ugyanis fontos haszonnövénnyé a kaucsuk. Elsősorban angol gumicégek keze volt a dologban, majd az égetés elterjedéséért a United Fruit Company volt felelős, ami banánültetvényeket álmodott a partvidékek erdőinek helyére. A terv teljesült, a partvidéki esőerdők aránya megtizedelődött, rengeteg mangrovét egyszerűen kivágtak. A trópusi területekre vonzott, többségében írástudatlan munkaerő a banánbumm után földönfutóvá vált. Aranymosásra adták a fejüket (széttúrva ezzel az erdőket, jelentősen erodálva a felszínt), mivel Brazíliában a 19. század óta nem született új földtörvény, és a megművelhető területek alig pár tucat földesúr kezében voltak. Azoknak, akiknek az arany nem hozott szerencsét, kénytelenek voltak a földművelés felé fordulni. Mivel betört földekhez jutniuk esélytelen volt, az indiánok lakta régiókban kezdtek öncélú földfoglalásokba.
A 20. század második felére a földfoglalósdi komoly viszályokat szült, melynek során teljes törzsek tüntek el Amazóniából. Voltak, akik a végtelenségig kitartottak, és íjakkal mentek a campesinók ellen, és voltak, akik inkább menekülőre fogták. A campesinók létrehozták a Föld nélküli Munkások Mozgalmát (MST), egy marxista szervezetet, ami földreformot követelt a brazil kormánytól. Az MST nem radikalizálódott úgy, mint Kolumbiában a FARC vagy Peruban a Fényes Ösvény, de nem is volt rá szükség, hiszen Amazóniában sokkal kisebb volt az ellenállás a gerillákkal szemben, mint a két szomszédos országban. Ugyanis amíg Kolumbiában és Peruban a hadsereg üldözte a marxistákat, addig Brazíliában az MST annyira messze tevékenykedett a nagyvárosoktól, hogy a katonaság tulajdonképpen nem is foglalkozott velük. Az egyetlen ember, aki modernkori földreformot hirdetett és próbált leszámolni a gyarmati időkből visszamaradt latifundiumokkal, João Goulart volt, aki 1961 és 1964 között volt Brazília elnöke. Goulart, vagy ahogy a köznép nevezte, Jango, szeretett volna leszámolni a despotikus viszonyokkal, de az Egyesült Államok akkori vezetése félt, hogy ezzel előretörnek a marxista nézetek, így mielőtt a földreform valósággá vált volna, az elnököt amerikai nyomásra elmozdították a pozíciójából.
Azt máig nem tudja a tudomány, hogy egy-egy faj kipusztulása pontosan milyen hatással van az ökológiára
Egészen addig nem engedték Brazíliának a földreformot, amíg a Szovjetunió meg nem gyengült. 1985-ben született az első döntés egy 7,5 millió hektáros amazóniai földosztásról, de ezen több mint félmillió család osztozott, ráadásul a földek jó része zsebszerződésekkel a földesurak birtokába jutott, ezzel tovább mélyítve az amúgy sem kicsi társadami szakadékot. Sőt, arról is döntés született, hogy Brazíliában külföldi állampolgárok és multinacionális vállalatok is vásárolhatnak földeket, ami rövid időn belül egyértelművé tette, hogy a földreform mindenkinek jó, csak a campesióknak nem.
A földreformnak egyetlen pozitív hozadéka volt: megépült az út Manausba, így legalább esély mutatkozott az amazóniai régió fejlesztésére. Nem ez történt. A külföldi vállalatoknak és a földesuraknak az volt az érdekük, hogy a munkaerő olcsó maradjon, ezért a kormányzat nem kezdte meg a tanulatlan rétegek felzárkóztatását, átképzését. Csak az 1990-es évek útlezárásai érték el az ingerküszöbüket, egy ilyen során történt Amazónia legnagyobb vérengzése. Ebben 19 földműves vesztette életét. A campesinók, mivel a kormánynál nem nagyon értek célt, az őslakosokkal folytatták háborújukat. Jogvédő szervezetek már vagy 30 éve jelentik folyamatosan, hogy az őslakosok jogai sérülnek, de a brazil politikai elitet mindez, mintha hidegen hagyná.
Az 1995 és 2003 között regnáló Cardoso, majd a 2003 és 2011 között székelő Lula elnök nem módosított a bevált recepten; éppen csak akkora területet bocsátott a campesinóknak felégetésre, amit a népességnövekedés megkövetelt. Arra vonatkozóan, hogy miként lehetne több millió Amazóniában élő ember megélhetését biztosítani pusztítás nélkül, nem született törvényjavaslat, így tulajdonképpen tervezés nélkül égettek fel 200 000 négyzetkilométernyi esőerdőt egy évtized alatt.
A 2000-es évek végére az MST ismét aktivizálta magát, ráadásul megjelentek a nála radikálisabb szerveződések, amik rövid távon belpolitikai válságot okozhattak volna Brazíliában. Hogy ez ne követezzen be, az új elnök, a munkáspárti Dilma Rousseff első ténykedéseként a Lulával közösen kidolgozott Bolsa Família program keretében reformokat ígért a szegény rétegek felzárkóztatására kötelező terményfelvásárlási kvótákkal, amihez megtízszerezte a támogatási alapot.
A program célt ért. A földfoglalások két év alatt 80 %-kal csökkentek, azonban az erdők pusztulása ennél jóval kisebb ütemben csökkent. Hogy miért? Azért, mert Rousseff a legnagyobb támogatást a szójára adta, aminek igen magas a területigénye. A campesinókat több mint száz év után tudták kompenzálni, de az erdők pusztulását megállítani nem sikerült. Sőt! Azzal, hogy az amazóniai mezőgazdaságnak végre jövőképet festettek, felerősödött a térség felé áramló migráció. És ugye, ahol sok az ember, ott kevés az erdő.
Dilma Rousseff 2016-ban egy ellene folyó korrupciós eljárás hatására távozott az elnöki székből, helyére átmeneti időszakra Michel Temer került, aki azonban a 2018-as választáson nem indult el. 2019. január 1-től Brazília elnöke az a Jair Bolsonaro, aki populista megnyilvánulásaival hamar kivívta a liberális politikai elit nemtetszését. Pedig Bolsonaro nem csinál mást, csak követi a trumpi vonalat: erős, vitatható kijelentéseket tesz, ami az egyszerűbb emberek számára érthető ugyan, de az értelmiséget bosszantja. Az Egyesült Államok vezetése számára azzal vált vállalhatóvá, hogy Maduróval szemben az általuk támogatott Juan Guaidót fogadta el Venezuela elnökeként, továbbá jó kapcsolatot ápol az argentin elnökkel, Mauricio Macrival, aki véget vetett a szocialista berendezkedésű, Cristina Kirchner által vezetett rezsimnek.
Fakitermelés és erdőégetés Suriname-ban
Bolsonaro megújította kapcsolatait az Egyesült Államokkal, és Olaszországgal is jó viszonyt ápol. Szabadabb fegyvertartást, könnyebb földhözjutást ígér, ami könnyen semmissé teheti Dilma Rousseff vízióját. Bolsonaro nyíltan vállalja, hogy a néhány tízezer, civil szervezetek által védelmezett őslakossal szemben a földművesek érdekeit fogja képviselni, mert az társadalmilag és gazdaságilag is kifizetődőbb.
Földreformot egyelőre nem hirdetett, így mossa kezeit: nem miatta égnek Amazónia esőerdői. A morális támogatás persze megvan ehhez, de az tény, Bolsonaro nem adott felhatalmazást a campesinóknak az erdőégetéshez. Bűnbaknak való kikiáltása sokkal inkább politikai játszma, semmint megalapozott vád, ami hosszú távon csak arra jó, hogy Brazília az Egyesült Államok támogatásával dacpolitikát folytasson Európa vezetőivel szemben. Németország és Norvégia megvonta a támogatást Brazíliától, de ez csak olaj a tűzre. Pontosan az zajlik most Brazíliával, ami tíz éve Ecuadorral, csak a mostani helyzet Bolsonarónak sem kedvez. Valószínűleg ennek tudható be, hogy enyhült az Amazóniával kapcsolatos retorikája, és megkezdte végre a tüzek oltását.
Ne legyenek hiú ábrándjaink; az amazóniai tűz az európai politikusokat csak másodsorban érdekli. A legfontosabb, hogy felhasználják azt Bolsonaro és a populizmus lejáratására. Bár több százezer hektáron ég az erdő, a helyzet egyáltalán nem tragikus. Volt ilyen a múltban többször is, csak korábban nem volt ekkora hírértéke. Most van, mert tökéletes politikai eszköz.
Mit tehetek én Amazónia megmentéséért?
Van egy rossz hírem: nem sokat. Azzal egész biztosan nem segítesz Amazónián, ha hőbörögsz a neten, telehashtaggeled a Facebookot vagy olyan segélyszervezetnek adod a pénzedet, amiről életedben nem hallottál. Ezek csak arra jók, hogy a megnyugtasd a lelkedet, miszerint te együttérzel a fuldokló esőerdei élővilággal. Ha te az vagy, aki szíved szerint körbekerítené egész Amazóniát, hogy oda a sok földfoglaló erdőégető ne tehesse be a lábát, akkor valószínűleg a magyar határra tervezett kerítéssel is egyetértesz. Az a pár millió campesino ugyanis, akik jó eséllyel a kialakult helyzetért felelősek, azért égetik fel az erdőket, hogy a gyerekeiknek tudjanak valamit enni adni. Az éhezés és nincstelenség ellen menekül, csak azért, mert néhány oligarcha és nagyvállalat rajta ül azokon a területeken, amiken akár ő is gazdálkodhatna, ha neked nem lenne fontos az olcsó banán, pálmaolaj, szója vagy marhahús.
Ecuadori shuar gyerekek - az ő élőhelyüket a kőolaj számolja fel
Azonnal megérkeztünk oda, hogy akkor nyilván azzal segítesz a bolygónak, ha ezeket, az amúgy nélkülözhetetlen termékeket kiírod a szakácskönyvedből, Brazíliából származó terméket pedig jó ideig nem vásárolsz. Voltak korábban is ilyen kampányok, csak ezeknek sincs nagyon értelme. Azért nincs, mert ezek a pénzéhes brazil földesurak azért adnak munkát pár százezer embernek Brazília szerte, így ha tönkremennek egy nagykaliberű tiltakozó kampány eredményeképp, kénytelenek lesznek kirugdosni őket. A munkanélküli campesino pedig mit csinál? Hát nekimegy az erdőnek, és felégeti azt.
Mi hát a megoldás? Az, hogy megpróbálsz a saját közegedben odafigyelni a természetre. Nincs ugyan sok összefüggés a nylonzacskó és Amazónia között, de te az erdőtüzektől tízezer kilométerre azzal járulhatsz hozzá a Föld jövőjéhez, ha nem csomagolod be egyenként a mákszemeket. Azzal segíthetsz, ha ültetsz egy fát, felszeded a szemetet az utcán vagy nem telepítesz a lakásodba légkondit csak azért, mert Magyarországon van három hét kánikula.
Ha nagyon a szíveden hordod az esőerdők sorsát, akkor olyan politikai erőket juttatsz hatalomra, akik nem a nagycsaládosokat vagy a bevándorlókat támogatják, hanem azt mondják, a pénzt a Föld népességének csökkentésére kell költeni. Ne Hitlereket vizionálj, hanem oktatást, felvilágosítást, átképzést álmodj! Azt például tudtad, hogy Magyarország 93 ezer négyzetkilométeres területe fejlett mezőgazdaságával 6-6,5 millió ember eltartására alkalmas, ha nem akar talajt kizsigerelő kemikáliákat vagy génmanipulált növényeket bevetni? A Föld túlnépesedett, és bár szokás ebben a helyzetben Afrikára, Ázsiára vagy épp Dél-Amerikára mutogatni, a helyzet az, hogy Európa éli fel leginkább a jövőjét, mivel ezen a kontinensen az egyik legnagyobb az egy főre eső fogyasztás. Nem véletlen, hogy Amazónia földbirtokosai között sok az európai vagy az európai cégeknek brazil beszállítója.
Vajon mennyi ideje van még Amazóniának?
Bolsonarót sok mindenért lehet piszkálni, de Amazóniáért valószínűleg a legkevésbé sem. Ő csak segíteni akar több millió földművesnek azzal, hogy kezdetleges módon ugyan, de lehetőséget ad nekik a megélhetésre. Nyilván a legjobb az lenne, ha a Rousseff-féle Bolsa Famíliák tisztán, korrupciómentesen működnének, de a lobbi sajnos az ilyen próbálkozásokba mindig bele fog szólni, mert nekik ez az érdekük. Mert ahol a pénz, ott a hatalom.
És ha már a pénznél tartunk... Arra vajon a Bolsonarót szapuló európai politikusok, civil szervezetek vagy ENSZ miért nem tesz javaslatot, hogy a Föld oxigénjét termelő országokat kompenzálja valamivel? Ha az érceknek, kőolajnak és víznek van ára, akkor a levegőnek miért nincs? Nem lehetne felhatalmazni az ENSZ-t arra, hogy felmérje az egyes országok ökológiai szerepét, aminek védelmére elkülönít egy alapot? Európa csúcsfogyasztó országait miért nem kötelezik kompenzációra? Miért ne kerülhetne többe egynapi levegőfogyasztásod egynapi benzinfogyasztásodnál?
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
