Waqra Pukara minden kétséget kizáróan a Szent völgy legszebb fekvésű inka romvárosa. A Rio Apurímac fenséges kanyonja fölé emelték, 4100 méter magasan. Az odajutás nem nehéz, de a magasság és a tűző nap meg tudja kínozni az embert. Ettől függetlenül minden alkalommal fantasztikus élményt nyújt.
Peru egyik legismertebb helyszínére, a Szivárvány-hegyre vezetett a következő kirándulásunk. A hegy csodálatos, a tömeg azonban elviselhetetlen. A hegy mögötti Vörös-völgy tényleg lélegzetelállító, de az igazi csoda a szomszédos völgyben rejlik, a Nevado Ausangate lábánál, ahová szökőévente sem jut el turista. Őszintén, retusálatlanul a Szivárvány-hegyről és annak közvetlen környezetéről.
Espinarhoz közel fekszik a kana indiánok egykori fővárosa, Kanamarca, amit nem hagyhattunk ki a Mirador-csapattal. És persze Raqchit is útba ejtettük ismét, ahol kecsua vendéglátóink még kerámiázni is megtanítottak minket.
Andaguából Espinar városába utaztunk. A 200 kilométeres távot 14 óra alatt abszolváltuk Dél-Peru talán legritkábban járt útján, ami az Altiplano bányafalvait köti össze. Fantasztikus táj, működő vulkánok, magányosan legelésző lámacsordák és senki által nem látogatott inka romvárosok tették színesebbé a kínszenvedéssel felérő utazást, ami alatt azt is megtudtuk, milyen a ceviche kecskeveséből.
A Cotahuasi- és a Colca-kanyon között fekszik beszorulva Andagua faluja, amit majd két tucat aktív vulkán vesz körbe. Már az odaút is fantasztikus a Coropuna havas csúcsával és a színes hegyek túlvilági látványával, de a Vulkánok völgye még rajta is túltesz. Andagua újabb példája annak, miért nem szabad Perut kizárólag a turistás helyek alapján megítélni.
Perui körutazásunk következő állomása a Föld legmélyebb kanyonja, a Cotahuasi. Két teljes napot töltünk a kanyon felfedezésével, mely során felmászunk a 4000 méter magasan található Huito kőerdőbe, majd a Sipia-vízesés és Judiopampa érintésével Peru legrégebb óta lakott településére, Quechuallába is eltalálunk. A turisták egytől egyig a Colca-kanyont választják, pedig a Cotahuasi kaliberekkel látványosabb nála.
A csapatommal Arequipa környéki kirándulásokkal kezdjük. Elsőként villámakklimatizációt tartunk a Laguna de Salinas környékén, ahol vikunyákat és flamingókat fotózunk, valamint csobbanunk egyet egy hőforrásban. Másnap Toro Muerto misztikus petroglifjei következnek a Cotahuasi-kanyon bejáratánál.
Dél-Peru partvidékére másfél napot szánok. Ilóba cevichét enni megyek, de rábukkanok a Punta de Colesre, ami simán felveszi a versenyt a mindenki által ismert Ballestas-szigetekkel. Mollendóban is teszek egy sétát, csak hogy Peru ezen része is ki legyen pipálva.
Leereszkedem a hegyekből és megindulok Arequipa felé. Közben érintem a Panina- és a Mollesaja-vízeséseket, valamint Moquega városát. Nem állítom, hogy ez a vidék lenne Dél-Peru leglátványosabb vidéke, de sokkal változatosabb annál, mint amire előzetesen számítottam.
Akklimatizációs kirándulásra megyek Candaravéba, mely során rábukkanok Dél-Peru talán legcsodálatosabb természeti képződményére, a Gejzírek völgyére. A gejzírek által kimosott színes- és nehézfémek szivárványszínbe borítják a kigőzölgések peremét, amikhez fantasztikus vulkáni kúpok adják a háttérképet. Ez a vidék Peru egyértelműen top látványossága, mégsem ismeri a kutya se.