Őrültségnek tűnhet Venezuelába utazni, pedig nem az. A nemzetközi politikai helyzetnek köszönhetően Venezuela ismét látogatható, így kilenc év elteltével visszatérek ebbe a remek országba. A cél a Roraima, az Akopán tepui és az Angel-vízesés, de hogy miképpen lehet ezekre a helyszínekre a mostani helyzetben eljutni, az már más kérdés. Érdekes egy hét van mögöttem.
Tíz évvel ezelőtt Peruban elloptak tőlünk több mint 5000 dollárt, és azt reméltem, ez többé nem következik be. Azóta sokkal elővigyázatosabban utazunk, de ezúttal lankadt a figyelmem, illetve csak túlságosan megbíztam egy jónak mondott hotel recepciósában. Guatemala túrám utolsó napján 1500 dollárt loptak ki a szobámól, de nem a lopás ténye zavar, hanem az a megaláztatás, amit a hotel alkalmazottai és a rendőrök követtek el az irányomba. Kellemetlen sztori, kellemetlen emberekkel.
A Guatemala utazásunk egyik leglátványosabb állomása az Atitlán-tó. Iximche romvárosával kezdünk, majd megmásszuk a San Pedro-vulkánt, végül megtekintjük a napfelkeltét az Indián orról. A rengeteg turista ellenére is imádom ezt a vidéket, 18 év alatt sem tudtam megunni.
Guatemalai utazásunk első állomása Mixco Viejo, a pokomam maják egykori fővárosa, amit a kakcsikelek elfoglaltak, majd erődöt hoztak létre a helyén. A város bár a kicsék ellen épült, végül a spanyolok foglalták el, de ezt nem égették úgy fel, mint Iximchét, így egész jól tudták a régészek rekonstruálni az eredeti állapotát. A turisták által csak ritkán látogatott romvárost nem könnyű szólóban elérni, mivel errefelé elég ritka a buszközlekedés. Mi tukutkokkal kerestük fel a romokat, és nem bántuk meg.
A Nicaragua-El Salvador-Honduras túránkat Roatánon fejezzük be, de előtte még tiszteletünket tesszük Copán romvárosában. A két helyszín közötti út kicsit stresszes, a rengeteg útépítés miatt lecsúszunk a késő délutáni hajóról. Utóbb kiderül, így járunk jól, mert az esti eső helyett reggeli napfényben utazhatunk a Karib-tengeren. Roatán méltó lezárása az utazásunknak. Most már jöhet Guatemala!
Nehezen hagyjuk el Nicaraguát, mivel Zolinak elfelejtettek az útlevelébe pecsételni a managuái határon, de végül megérkezünk El Salvadorba, ahol öt gyönyörű napot töltünk el a csapattal. Imádom ezt az országot! Laza, az emberek hihetetlenül aranyosak és a pupusát is bírnám enni hetekig.
Utazásunk második szakaszában Nicaragua északi vulkánjai közül érintünk párat. A Masayánál lávát fotózunk, a Telicánál denevéreket hajkurászunk, a Cerro Negróról deszkával csúszunk le. Remek élmény nicaraguai vulkánokat mászni!
Megérkezik a Mirador-csapat, de ketten Panamában ragadnak egy lejárt útlevél miatt, így kicsit aggódva kezdünk bele a Nicaraguát, El Salvadort és Hondurast érintő körutazásunkba. A Mombacho-vulkánnal indítunk, majd egy igazi erőpróba következik az Ometepe-szigeten a Maderas-vulkán személyében. Sikerül elérni a csúcsot, de nem biztos, hogy újra nekivágnék.
Nicaragua túra kezdődik, de a csapat érkezése előtt még van idő arra, hogy Zolival körbejárjuk a Fehér Falvakat, amik csak nevükben fehérek. Látunk ugyan pár szép dolgot, de ami igazán beleég a retinánkba, az a rengeteg szemét. A Masaya-tótól, a San Juan-vízeséstől és La Boquita tengerpartjától felfordul az ember gyomra, ha nem lenne a meseszép naplemente és néhány remek halétel, sikítva menekülnék el a környékről. Bár sokszor jártam már Nicaraguában (utoljára tavaly), amit ezen a vidéken látunk, az sokkoló.
A Kelet-Kolumbia túránkat egypár napos Bogotá környéki kirándulással zárjuk. Először a Sumapaz paramón teszünk egy kirándulást, utána Choachí környékével ismerekedünk, majd a La Chorrera-vízeséssel zárjuk a sort. Nagyon más, de nem kevésbé szép az Andok, mint volt a Serranía de la Macarena.