A csapat érkezésével megkezdődik a hagyományos Közép-Kolumbia túránk, de nem hagyományos módon. Az első napokban át kell írjuk a forgatókönyvet, mert semmi nem úgy van, ahogy terveztem. A Guatavita-lagúna helyett a Guacheneque paramóra jutunk el, az Ocetá paramo helyett pedig a Púlpito de San Jerónimót keressük fel. Ja, és sikerül megkóstolnunk Kolumbia legocsmányabb ételét, a jute de papát.
Ibagué felé szembejön velünk a múlt. A Combeima-folyó és a Rio Magdalena torkolatvidéke egykoron a legkeményebb indiánháborúk helyszíne volt, ahol a spanyolok őserdei gerillaharcra kényszerültek a vidéken élő őslakosokkal, a pijaókkal. A harc olyan véres volt, hogy a mai Ibagué városának medencéjét egyszerűen csak Lándzsák völgyének nevezték, ahová a korona legkegyetlenebb konkvisztádorait küldték. Ma a völgy városai nem annyira izgalmasak, de történelmük miatt érdemes volt körbejárni őket.