A csapat hazarepül, én pedig egy régi adósságot teljesítek magam felé. 2021 májusában Kolumbia az elsők között zárta le a pandémiát egy olyan tüntetéshullámmal, ami az akkori elnököt, Ivan Duquét végül elsöpörte. De nem csak Duque járt rosszul az utcai harcokkal, hanem én is. A kiábrándult és felbőszült tömegek lezárták a főbb utakat, így a tervezett Pereira körüli kirándulásaim tervét fel kellett adjam. Végül nem bántam meg, mert így láthattam Marsella színes utcáit, valamint Santa Rosa de Cabal vízeséseit, de azóta ott motoszkált a fejemben a visszatérés gondolata a térségbe.
Kolumbia nem az az ország, ahol az emberek bármit elfogadnak járványkezelés címén. Errefelé nem lehet csak úgy bezáratni és tönkretenni teljes gazdasági szektorokat, mivel minden politikai döntés társadalmi retorziót von maga után. Kényszerből utazom Marsellába, Chinchinába és Santa Rosa de Cabalba, és bár ezúttal nem látok semmi olyat, ami miatt elalélnék, a kolumbiai emberek politikához és társadalomhoz való viszonyulása miatt mégis azt mondom: ez az ország a világ legjobb helye!