Kolumbia számtalan felfedezetlen csodát rejt, ezek közül az egyik Meta legmagasabb vízesése, a 651 méter magas Salto de Dios, amit látogatásunk előtt mindössze két turista láthatott. Fantasztikus napot töltöttünk Franciscónál és családjánál, és csak remélni tudjuk, hogy egyszer ezt a zuhatagot is meg tudjuk majd nektek mutatni élőben.
Kolumbia minden napra tartogat valami csodát, de amit a Rio Guape kanyonja nyújt, az azért minden képzeletet felülmúl. A Serranía de la Macarena homokkő vonulatai már eddig is rengeteg élménnyel ajándokztak meg életem során, de ez a kanyontúra odakívánkozik a dobogóra. Ha egyszer január-február táján errefelé jársz, mindenképp kanyarodj Uribe felé, mert életed élményét élheted át.
Nehéz napokat élünk át a sógorom halála miatt, de végül az a döntés születik, hogy nem utazunk haza. Lejaníasba utazunk, hogy a gyerekeket kicsit kirángassuk a gyászos hangulatból. Így jutunk el Piedra Gorda petroglifjeihez, valamint a Rio Güejar természetes medencéihez, ahol a legnagyobb élményt egy díszes kabócamajom nyújtja.
A Kelet-Kolumbia túránkat egypár napos Bogotá környéki kirándulással zárjuk. Először a Sumapaz paramón teszünk egy kirándulást, utána Choachí környékével ismerekedünk, majd a La Chorrera-vízeséssel zárjuk a sort. Nagyon más, de nem kevésbé szép az Andok, mint volt a Serranía de la Macarena.
San José del Guaviare nem tartozik Kolumbia ismert desztinációi közé. A város a 2016-os békekötés után kezdte nyitogatni az ajtókat, s bár egyre több a belföldi turista, a külföldiek még nem fedezték fel maguknak. Pedig a Serranía de la Lindosa nem csak természetileg, régészetileg is Kolumbia kiemelkedő helyszíne. Sőt! 12 000 éves barlangrajzai nem csak az itt élő indián kultúráknak, hanem Amazónia teljes történelmi és ökológiai múltjának emléket állítanak, ami nélkül még most is sötétben tapogatóznánk a föld legnagyobb esőerdőjének őslakosaival kapcsolatban. San José del Guaviare nem csak egy turista spot, hanem annál sokkal több!
A Caño Cristalesnél sokszor jártunk az elmúlt években, de olyan szépnek még soha nem láttuk, mint ebben az évben. De olyan sem történt még velünk soha korábban, mint a Rio Guayabero petroglifjeinél, ahol a csónakosunk elveszítette az uralmát a jármű felett, és míg mi a karcolatokat csodáltuk, ő eltűnt a Raudal zúgói között. A hajó elvesztésével alternatív útvonalon kellett visszatérjünk a szűkület túloldalára, így a Ciudad de Piedrát ki kellett hagyjuk, de amit ezen az ösvényen láttunk, az mindenért kárpótolta a csapatot.