A Kelet-Kolumbia túránkat egypár napos Bogotá környéki kirándulással zárjuk. Először a Sumapaz paramón teszünk egy kirándulást, utána Choachí környékével ismerekedünk, majd a La Chorrera-vízeséssel zárjuk a sort. Nagyon más, de nem kevésbé szép az Andok, mint volt a Serranía de la Macarena.
San José del Guaviare nem tartozik Kolumbia ismert desztinációi közé. A város a 2016-os békekötés után kezdte nyitogatni az ajtókat, s bár egyre több a belföldi turista, a külföldiek még nem fedezték fel maguknak. Pedig a Serranía de la Lindosa nem csak természetileg, régészetileg is Kolumbia kiemelkedő helyszíne. Sőt! 12 000 éves barlangrajzai nem csak az itt élő indián kultúráknak, hanem Amazónia teljes történelmi és ökológiai múltjának emléket állítanak, ami nélkül még most is sötétben tapogatóznánk a föld legnagyobb esőerdőjének őslakosaival kapcsolatban. San José del Guaviare nem csak egy turista spot, hanem annál sokkal több!
A Caño Cristalesnél sokszor jártunk az elmúlt években, de olyan szépnek még soha nem láttuk, mint ebben az évben. De olyan sem történt még velünk soha korábban, mint a Rio Guayabero petroglifjeinél, ahol a csónakosunk elveszítette az uralmát a jármű felett, és míg mi a karcolatokat csodáltuk, ő eltűnt a Raudal zúgói között. A hajó elvesztésével alternatív útvonalon kellett visszatérjünk a szűkület túloldalára, így a Ciudad de Piedrát ki kellett hagyjuk, de amit ezen az ösvényen láttunk, az mindenért kárpótolta a csapatot.
A Santo Domingo-vízeséshez tett túránk után megindulunk a Ruta de los Primoson a Serranía de la Macarena vízesései és színes folyói felé. Először a Caño Uniont keressük fel, majd a Caño Canoas fenséges zuhataga következik. La Macarenába való érkezésünk előtt pedig Siete Machosnál csobbanunk egyet a Macarenia clavigera vörös szőnyege mentén.
A Los Llanos után a Serranía de la Macarena és az Andok között megbúvó Mesetas falujába utazunk, ahol vár ránk Willi, akinek a tanyáján számtalan gyönyörű vízesés bújuk meg. Végigjárjuk őket, majd raftingolunk egyet a Föld talán legszebb raftinghelyén, a Rio Güejar kanyonjában.
A csapat érkezése előtt látogatást teszünk annál a Hato Barleynél, ami tavaly nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt. A Hato Boral tulajdonosától kaptuk a tippet, ő segített felvenni a kapcsolatot a 9500 hektár nagyságú birtok üzemeltetőivel. Mivel mi voltunk az első külföldi vendégeik, Don Felipe és Yasmin mindenben segítettek nekünk, hogy a lehető legtöbb állatot lencsevégre tudjuk kapni. A Hato Barley után visszatérünk Yopalba, összeszedjük a csapatot és irány a Hato Boral, ahol tökéletes két napot töltünk lovaglással, mely során még óriáshangyászt is sikerül becserkésznünk.