Ezúttal a Chicamocha-kanyon nyugati szegletére koncentrálunk, a Cañon de las Iguanasra és Zapatoca városkájára. Ismét fantasztikus dolgokat látunk, még ha így utólag azt is mondom, az Iguana-szurdokot talán nem volt okos dolog bevállalni gyerekekkel. Zapatoca és a Nitro-barlang azonban csillagos ötös, ahogyan a Guane-kilátó is, ahonnan talán a legszebb a kilátás az egész Chicamocha-kanyonban. Imádom Kolumbia ezen részét!
Hosszú utazás után végre megérkezünk az Andokba. Bucaramanga nem egy szép város, de a környéke egészen zseniális. Elsőként a Mesa de los Santost keressük fel, aminek déli csücskéből lesétálunk a Chicamocha-kanyon aljába. Ilyen panoráma még a Chicamocha Nemzei Parkból sem tárul az ember szeme elé. Kicsit bánom, hogy az időnk jó részét a karibi partvidékre fecséreltük el.
Kezdődik az Észak-Kolumbia túrám egy Mirador-csapattal, de előtte még van pár napom Bucaramangában és annak környékén. Kolumbia kilencedik legnagyobb városa nem nyeri el a tetszésemet, Girón viszont nagyon. A Chicamocha-kanyon azonban egyértelmű csalódás. A nemzeti park egyszerűen nincsen jó helyen.
Egy olyan nemzeti parkot kerestünk, aminek a létezéséről a helyiek nem is tudtak. Végül rátaláltunk egy meseszép lagúnára a Pisba paramóvidékén, majd a Rio Chicamocha senki által nem ismert völgyében kirándultunk olyan falvak mentén, amiket három éve még a gerillák uraltak. Hamisítatlan vidéki Kolumbiát ismertünk meg.