Véget ért a Mirador Kelet-Kolumbia túrája, de rám még várt egy négynapos utazás vissza Bogotába. Meta kevésbé ismert tájainak még kevésbé ismert településeit kerestem fel, melyek többsége felejtős, de Puerto Ricóba és a Laguna del Amorba sikerült beleszeretnem. Amikor pedig már azt hittem, Meta ennyi és nem több, véletlenül leszálltam a buszról San Martín városkájában.
A kolumbiai Andoktól keletre fekvő területek ismeretlenek a turisták előtt, pedig egészen elképesztő dolgokat fedezhet fel az ember, ha hajlandó egy kicsit lemondani a kényelemről. Egy régi barátom, Willi tanyáján jártunk, ahol csodaszép vízeséseket kerestünk fel, majd a világ talán legszebb raftingtúráján vettünk részt a Rio Güejar kanyonrendszerében. Mesetas és környéke Kolumbia egyik ismeretlen ékköve, ami simán kenterbe vágja az ország bármelyik ismert nevezetességét. Ilyen "Hűha!" élményben utoljára Gámbita környékén volt részem.
A Los Llanosra azóta szerettem volna csapatot hozni, hogy Erivel 2016-ban csodálatos másfél hetet töltöttünk a Magyarország nagyságú mocsaras szavannán. Szeptember lévén ezúttal az esős évszakban érkezünk, ami miatt nincs olyan sok állat a lagúnák körül, cserébe azonban nincsen elviselhetetlen meleg. Bár nehezen rázódunk bele a llanero életbe, végén mindenkit bekebelez a puszta hangulata. Vízidisznók, kajmánok, mocsári szarvasok és íbiszek kerülnek a kameráink lencséje elé, ahová végül az az óriáshangyász is bekúszik, amit nekem is most van szerencsém először vadonban látni.
Utazásunk utolsó állomása Villavicencio, Meta fővárosa. Nincs itt nagyon semmi, csak egy félig magyar család, akik két éve költöztek Kolumbiába a jobb élet reményében. Ha a városban nincs is, a környékén azért akadnak látnivalók. Ilyen a Susumuco-vízesés, az El Cable vereda (ahol a gyerekek drótkötélpályán jutnak el az iskolába) valamint Buenavista és a falu furcsa szobrai. Búcsúzunk Kolumbiától, no nem örökere, csak egy rövid időre.