A Guatemala utazásunk egyik leglátványosabb állomása az Atitlán-tó. Iximche romvárosával kezdünk, majd megmásszuk a San Pedro-vulkánt, végül megtekintjük a napfelkeltét az Indián orról. A rengeteg turista ellenére is imádom ezt a vidéket, 18 év alatt sem tudtam megunni.
Chichicastenango neve jól cseng a turisták körében, mivel piaca az egyik legszebb Guatemalában. Ez azonban másodlagos, az igazi élményt a kicse város szakrális helyei jelentik. Hogy miként néz ki egy maja szertartás, mi az a Popol Vuh és miként él egy sámán, azt csak kevesen tudják. Pedig a válaszért nem kell messzire menni, egy kilométerre a várostól minden világossá válik. Azt például tudtad, hogy a maják máig éptenek piramisokat? Ugye, hogy nem.
San Juan La Laguna felett van egy hegy, amit ha az ember San Pedróból szemlél, olyannak hat, mintha egy fekvő indián arca volna. Az ilyen természeti képződményekre a letűnt indián civilizációk általában szakrális helyként tekintettek, de az Indián orrnak nevezett kiszögellés valahogy évezredeken át elkerülte az őslakosok figyelmét. Nem úgy a túraszervezőkét, akik több mint tíz éve napfelkeltét nézni viszik fel a turistákat, amikből évről évre egyre több van. Ma az Indián orr Antigua, Tikal és Semuc Champey mögött a negyedik leglátogatottabb helyszín a külföldiek körében, így mi sem hagyhattuk ki.
Az Atitlán-tavat sokan a Föld legszebb tavának tartják, nem véletlenül. A három hatalmas vulkán ölelésében fekvő tó nem csak gyönyörű, de kulturálisan is hihetetlenül sokszínű, ezért ha az ember igazán szeretné megismerni a környékét, heteket kéne itt eltöltsön. Mi a Mirador-csapattal két napot szánunk San Pedro környékének megismerésére, de mindenki nevében mondhatom, bánjuk, hogy nincs rá több időnk. Körbejártunk pár tzutuhil és kakcsikel falut, láttuk, hol termesztik Guatemala legjobb kávéját, és áldoztunk a maják legfurcsább istenének, Maximónnak is.