Panama a trópusi tengerpartokat kedvelő utazóknak egy igazi paradicsom. Mindegy, hogy a csendes-óceáni vagy a karibi oldalon utazik az ember, három dolog biztos: a fehér homokos öblök, a parton lengedező kókuszpálmák és a harminc fokos meleg idő. Utazásunk első megállóját annál az Isla Coibánál tartjuk, ami nem véletlenül érdemelte ki a világörökségi besorolást 2005-ben. Csodaszép napot töltöttünk a tengeri rezervátumban.
Visszatérünk Santiagóba, hogy a ngäbe-buglé indiánok felé vegyük az irányt, de előtte még beugrunk Torióba és Santa Catalinába, két csendes-óceáni üdülőfaluba. Az egyik a panamaiak, a másik a külföldiek kedvenc nyaralóhelye, de sajnos egyik sem nyeri el a tetszésünket.
Az Azuero-félszigeten eltöltött majd egy hét után jó lenne valami szépet is látni. A hegyek felé vesszük az irányt, így kötünk ki Santa Fében. Két szép napot töltünk el a környéken, ami erősen ajánlott mindenkinek, aki Panamába látogat.