2021/22 mérföldkő lehet nem csak Dél-Amerika, de a mi életünkben is. Nem azért, mert talán véget ér a járvány, hanem azért, mert a pandémia alatt Kína leosztotta a világgazdaság lapjait. És amíg nekünk az oltásmániánk közepette észrevétlenül csupa kis lapot csúsztatott, addig az ütőkártyákat megtartotta magának, illetve arra használta fel, hogy Dél-Amerika nyersanyagban gazdag országainak politikáját és gazdaságát a saját képére formálja. 2019 fordulópont volt az életünkben. Mi átlagemberek ezt a koronavírus miatt gondoljuk így, pedig nagyon úgy fest, ez csupán egy eszköz a nagypolitika kezében arra, hogy átpozicionálja a gazdaságot. Egy éven belül eljöhet az a világ, amikor az életed minden mozzanata attól függ majd, Kína éppen mit gondol rólad. Isten hozott a lítiumközpontú világban!
Ha Dél-Amerika fővárosai szóba kerülnek, Santiagóra mindenki csak legyint. Nem olyan szép, mint Quito, nem olyan izgalmas, mint Buenos Aires, nem olyan bulis, mint Bogotá, nem olyan veszélyes, mint Lima vagy Caracas, nem olyan eredeti, mint La Paz. Santiago olyan semmilyen. És én pont ezért szeretem.
Valparaíso Chile egyik legnépszerűbb desztinációja, sajnos érdemtelenül. Ritka kellemetlen egy hely, ahol az ember minden másodpercben azt érzi, át lett verve. Tipikus példája a koncepció nélküli városrehabilitációnak, amivel többet ártanak egy településnek, mint segítenek neki. Valparaíso hatalmas csalódás.
Hosszú utazás után érkezünk Viña del Marba. Itt ér minket a karácsony, ami a körülményekhez mérten meghitten telik. Harminc fok, óceán, romlott sütemény és egy egészen kellemes város. Viña del Mar kellemes hely, még ha sajátosan chilei is.
Az időjárásnak köszönhetően a teljes Dientes de Navarino túrát nem tudtuk megcsinálni, így azonban maradt két napunk, amiket alternatív túrákkal ütöttünk el. A szél miatt nem sikerült ugyan elvitorláznunk Puerto Toróba, de cserébe láthattuk a Laguna Makut és ehettünk hódot. Isla Navarino patagóniai utaztásunk egyértelmű highlightjává vált.
Patagóniában azért fantasztikus utazni, mert hiába tervezel meg mindent jó előre, biztos, hogy az időjárás közbeszól, és pillanatok alatt tervezhetsz újra. Az elmúlt évek túrái során számtalanszor kellett módosítani a programot, mert kitört egy hóvihar, felerősödött a szél, vagy épp a chilei menedékházak üzemeltetői gondolták úgy, hogy sztrájkolnak, de olyan meglepetés még nem ért minket soha, mint Isla Navarinón, ahová azért hajóztunk el a csapattal, hogy teljesítsük a kontinens legdélebbi gyalogtúráját. A Navarino-kör nem jött össze, de így is fantasztikusra sikeredett az elmúlt pár nap.