La Paz talán a Föld legszebb fekvésű fővárosa, mégis nehezen szerethető. A 3600 méter "mély" katlanban borzalmas a szmog, közlekedni pedig szinte képtelenség benne, az itt élők sem tartják élhetőnek. Ettől függetlenül van valami megfoghatatlan bája, ami semmihez nem hasonlítható. Igénytelen városkép, túlhájpolt boszorkánypiac, túlvilági hangulatú badlandek. Ez La Paz, az Altiplano legnagyobb olvasztótégelye.
Ha az ember kíméletes módját választaná az akklimatizációnak Bolíviában, akkor Cochabambában kell kezdenie a hegyi kalandokat. Én is így járok el Hajnival és Sziszivel, akik velem tartanak a Cordillera Tunari csodaszép lagúnáihoz. Cochabamba és a környező régészeti parkok kevésbé látványosak, de egy-két éjszakára megéri erre kanyarodnia annak is, aki nem csak az Altiplano felé igyekezve a magashegyi betegséget akarja elkerülni.
Bolíviában belecsöppenek a gazdasági és politikai válság közepébe, ami üzemanyaghiánnyal, útlezárásokkal, tüntetésekkel borzolja a kedélyeket. Santa Cruzba két nap alatt, kalandos körülmények között érkezem meg, gyalogolva, traktoron utazva, kamionokat kerülgetve. Cserébe látok néhány csodálatos dolgot Roboré környékén. A Tucabaca-völgyben szépséges sziklákat, az El Manantial fincán pedig izgalmas piktogramokat fotózom. Ja, és minden elképesztően olcsó a válság gerjesztette valutaromlásnak köszönhetően.
2021/22 mérföldkő lehet nem csak Dél-Amerika, de a mi életünkben is. Nem azért, mert talán véget ér a járvány, hanem azért, mert a pandémia alatt Kína leosztotta a világgazdaság lapjait. És amíg nekünk az oltásmániánk közepette észrevétlenül csupa kis lapot csúsztatott, addig az ütőkártyákat megtartotta magának, illetve arra használta fel, hogy Dél-Amerika nyersanyagban gazdag országainak politikáját és gazdaságát a saját képére formálja. 2019 fordulópont volt az életünkben. Mi átlagemberek ezt a koronavírus miatt gondoljuk így, pedig nagyon úgy fest, ez csupán egy eszköz a nagypolitika kezében arra, hogy átpozicionálja a gazdaságot. Egy éven belül eljöhet az a világ, amikor az életed minden mozzanata attól függ majd, Kína éppen mit gondol rólad. Isten hozott a lítiumközpontú világban!
Fél nap Salar, éjszakai busz La Pazba, majd Lima érintésével utazás haza. Így zárul a 18 nap alatt 5 országot érintő dél-amerikai utazásunk. Ami miatt emlékezetes az utolsó szakasz, az nem más, mint a Potosít Uyuníval összekötő út, amit ezidáig nekem is csak éjszaka volt szerencsém teljesíteni. Pedig ha egyszer teheted, járd végig nappal, mert egészen elképesztő színek és formák fogadnak a háromórás buszos utazás során. Képes beszámoló következik Bolívia talán leglátványosabb útjáról.
Ha az ember nem szakavatott irodánál fizet be egy utazásra, abból sok jó nem sülhet ki. Úgy utaztunk Sucréba és Potosíba, ahogyan csak az amatőrök csinálják. Először is Sucre többet tud egy délutánnál, másrészt Potosí előtt illik akklimatizálódni. Nem állítom, hogy a csapatom nem élvezte az elmúlt két napot, de ezt lehetett volna sokkal jobban is csinálni. Amúgy jó volt három év után visszatérni a bolíviai Andokba.
