Utazásunk második szakaszában Nicaragua északi vulkánjai közül érintünk párat. A Masayánál lávát fotózunk, a Telicánál denevéreket hajkurászunk, a Cerro Negróról deszkával csúszunk le. Remek élmény nicaraguai vulkánokat mászni!
Nicaragua túra kezdődik, de a csapat érkezése előtt még van idő arra, hogy Zolival körbejárjuk a Fehér Falvakat, amik csak nevükben fehérek. Látunk ugyan pár szép dolgot, de ami igazán beleég a retinánkba, az a rengeteg szemét. A Masaya-tótól, a San Juan-vízeséstől és La Boquita tengerpartjától felfordul az ember gyomra, ha nem lenne a meseszép naplemente és néhány remek halétel, sikítva menekülnék el a környékről. Bár sokszor jártam már Nicaraguában (utoljára tavaly), amit ezen a vidéken látunk, az sokkoló.
Összeszedem a családot Nicaraguában, majd megindulunk északnak. Hondurasban egy Sabana Grande nevű apró faluban kötünk ki, ahol megismerkedünk Los Nanzales kék folyóival. Nem tudom, hogy kerülte eddig el a figyelmemet ez a természeti csoda. Ha egyszer Hondurasban jársz, ezt a helyet ki ne hagyd!
Hogy milyen egy hónapot lehúzni Nicaragua fővárosában, Managuában, Endre nélkül? Csodálatos. No, nem a párom távolléte, hanem Emese és Frederik, valamint két kislányuk miatt, akiknek hála az elmúlt évek legpihentetőbb egy hónapján vagyok túl. Köszönet érte!
A csapatom érkezése előtt el kell juttassam a családomat Nicaragua fővárosába, Managuába, de ez nem olyan egyszerű, mint az ember gondolná. Nicaragua sajnos a pandémia óta sem igazán nyitotta ki a kapuit; csak oltott turistákat enged be, de ami sokkal idegesítőbb, hogy a másfél éves gyerekünktől is oltási papírokat követel. Rengeteg pénzünkbe és sok idegeskedésbe került, de átléptük azt a határt, ahol sokkal rosszabb legális beutazónak lenni, mint illegális bevándorlónak.
Mirador csapattal másszuk meg Nicaragua legszebb tűzhányóját, a Telicát, hogy a végére soha többé ne akarjunk vulkánt mászni. Na jó, ez így nem igaz, de kell egy pár nap lazulás, mielőtt újra nekivágunk a hegyeknek.