Alighogy elrepül a panamai csapat, kezdődik a Nyugat-Kolumbia túrám. Megint lemaradok a repülőmről (másfél hónapon belül harmadszor), de szerencsére terv szerint tudjuk indítani az utazásunkat. Az El Tablazóról ereszkedünk le Supatába, aminél nem sok szebb gyalogtúra van Bogotá környékén. A klíma, a jetlag és a kimerültség kicsit megviseli a csapatot, de én biztosan tudom, hogy nem utoljára jártam végig ezt a remek ösvényt. Biztos, hogy jövök még ide csapatokkal.
Eljutottunk a Bogotái-fennsík legszélére, ahonnan lenéztük, és nem láttunk semmit. Kolumbia ezen része állandóan párás, de ettől még hihetetlenül izgalmas. Olyan ösvényeken túráztunk az El Tablazo alatt, amit senki nem ismer, pedig bérelt helye kéne legyen az útikönyvekben. Te amo, Colombia!