A közép-amerikai országok közül Panama után Honduras rendelkezik a leghosszabb karibi partszakasszal, igazán élvezhető tengert azonban nehéz találni az országban. Roatánon van ugyan egy-két tetszetős strand, de azokat teljesen beépítették az amerikaiak, a partvidék öbleiben pedig rengeteg a szemét. Éppen ezért üde színfolt Cayos Cochinos, a garifúnák paradicsoma, ahová alig jut el turista, pedig a Moszkító-part után messze ezek a szigetek a legszebb természeti látnivalói ennek a remek országnak. Üdvözlet a karibi édenkertből!
Brus Laguna szürreális hely, ahol fenséges élővilág találkozik zombivá váló halászokkal, ahol egy medúzaüzem a legnagyobb drogelosztó, és ahol simán beküldenek kajmánok közé csónakot tolni. A Moszkító-parton töltött utolsó két napunk annyira szürreális, amennyire az egész dzsungeltúránk volt az elmúlt tíz napban.
Wampusirpi a Moszkító-part talán legkevésbé izgalmas települése, nekem mégis hatalmas élmény ide visszatérni tíz év után. Itt találkozom ugyanis azzal a családdal, akik éveken át egyengették az utazásaimat a környéken, és akiket sokkal többre tartok, mint szimpla barátoknak. Rajtuk kívül összefutunk Joséval is, aki a kábítószer miatt vált meg papi hivatásától. Wampusirpi nem szép hely, de rengeteg történet ismerője.
A Moszkító-part legizgalmasabb része a Colón-hegység, aminek karsztvidéke fantasztikus barlangokat rejt. A Sutawala után Pimienta környékén dzsungeltúrázunk, és botlunk egy olyan barlangba, amihez hasonlót még egyikünk sem látott. Barlangrajzokat kerestük, fantasztikus fosszíliákat találtunk, közben persze küzdöttünk az elemekkel. A sár lassan teljesen kikészít minket.
2012 tavaszán a VándorLáss csapatával közösen szerveztünk expedíciót a Tawahka Asangni területére. A cél ismeretlen barlangok felfedezése volt, valamint a Colón-hegység legmagasabb pontjának, a Cerro Asanbusnának a megmászása. Barlangból keveset találtunk, ezért az egyhónapos expedíció csúcsélménye a hegytető elérése volt. Íme néhány fénykép a tíz évvel ezelőtti utazásunkról, amiről később könyv is íródott.
Tíz év sok idő, de egy indián falu életében annál is több. Krautara és a Tawahka Asangni teljesen megváltozott az elmúlt egy évtizedben, és messze nem az előnyére. Barátaim haltak meg és költöztek el ez idő alatt, az esőerdőt pedig letarolták a marhatartók. Ettől függetlenül a Sutawalában tett túránk örök emlék marad mindenki számára, mert olyan dolgokat láttunk, amiket előttünk talán még soha senki. Ezért a csapatunk egyik tagja még két ujját is odaadta...