Nehezen hagyjuk el Nicaraguát, mivel Zolinak elfelejtettek az útlevelébe pecsételni a managuái határon, de végül megérkezünk El Salvadorba, ahol öt gyönyörű napot töltünk el a csapattal. Imádom ezt az országot! Laza, az emberek hihetetlenül aranyosak és a pupusát is bírnám enni hetekig.
Utazásunk második szakaszában Nicaragua északi vulkánjai közül érintünk párat. A Masayánál lávát fotózunk, a Telicánál denevéreket hajkurászunk, a Cerro Negróról deszkával csúszunk le. Remek élmény nicaraguai vulkánokat mászni!
Mirador csapattal másszuk meg Nicaragua legszebb tűzhányóját, a Telicát, hogy a végére soha többé ne akarjunk vulkánt mászni. Na jó, ez így nem igaz, de kell egy pár nap lazulás, mielőtt újra nekivágunk a hegyeknek.
Hondurasban már sokszor jártunk, így csak pár napra ugrunk be. Isla El Tigrén töltünk el két éjszakát, és de jól tesszük. Kevés ennyire nyugodt pontja van Közép-Amerikának, a sziget ráadásul meseszép. Miért nem járnak erre turisták?
1835-ben a földtörténet egyik legnagyobb vulkánkitörése zajlott le Nicaraguában. Közép-Amerika egykor volt legmagasabb hegyéről lerobbant közel 4000 méter, ami hetekre elsötétítette a Karib-tenger térségének egét. Ma a Cosigüina-vulkán nyugodt és arra vár, hogy hatalmas krátertavát megmutassa a turistáknak.