Öt csodálatos nap El Salvadorban

Nehezen hagyjuk el Nicaraguát, mivel Zolinak elfelejtettek az útlevelébe pecsételni a managuái határon, de végül megérkezünk El Salvadorba, ahol öt gyönyörű napot töltünk el a csapattal. Imádom ezt az országot! Laza, az emberek hihetetlenül aranyosak és a pupusát is bírnám enni hetekig.

Az éjszaka mindenkinek rosszul telik, mert a potosi szállásunk olyan hely, ahová az ember nem szívesen teszi be a lábát. Ez van, sajnos a faluban csak ilyen szállások vannak. Túl vagyunk rajta!

Kisétálunk a kikötőbe, ahonnan délelőtt 10-kor indul a csónakunk El Salvadorba. Azonban van egy kis gond! Zolinak a managuai repülőtéren elfelejtettek belepecsételni az útlevelébe, ami miatt a nicaraguai határőr nem akarja kiengedni az országból. Azt kéri Zolitól, hogy menjen vissza Managuába, pecsételtessen be, majd jöjjön vissza.

- Nem értem! - kelek Zoli védelmére - Azt mondja, hogy mivel a bevándorlási hivatal hibázott, ezért a turista kezdjen mindenféle nyelvtudás nélkül egy utazásba a repülőtérre, kerítse elő azt az embert, aki elfelejtette benyomni a pecsétet az útlevelébe, majd jöjjön vissza? Természetesen saját költségen?

A fickó érzi, hogy gond van az elképzelésével, de ez Nicaragua, ahol a bürokrácia nem gyerekjáték. Ha ő úgy engedi ki az országból Zolit, hogy nincs belépő pecsétje, esetleg őt veszik elő az inspektorok.

- Sajnos nem tehetek mást - védekezik - A nicaraguai beutazási törvények szerint minden turistának ellenőriznie kell a pecsétet az útlevelében, amikor belép az országba. Amit tehetek, hogy adok a CA4 országaira (Guatemala, El Salvador, Honduras és Nicaragua) egy ötnapos ideiglenes belépésre alkalmas pecsétet, de akkor a CA4 országok területét el kell hagynia öt napon belül. Ha nem teszi, nemzetközi körözést kell kiadjunk ellene.

Végül kijutunk Nicaraguából, utazhatunk El Salvadorba

Elég nagy kamunak tűnik a dolog, mivel a Potosí határátkelő nem a CA4 országok peremén található, tehát ha valamit nem pecsételhetne be az útlevélbe, az pont ez, de végül rábólintunk, remélvén, hogy El Salvadorban nem akadékoskodnak miatta. Erre jó esély van, mert a salvadori a kolumbiai után messze a legközvetlenebb és legbarátságosabb nép.

Mivel rajtunk kívül nincs egyetlen lélek sem a csónakban, megkérem a csónakost, hogy tartsunk egy pihenőt Meanguera szigetén. Szeretem ezt a helyet, elképesztően nyugodt, és tényleg mindenki hihetetlenül barátságos. Sajnos Zoli ügye miatt nem marad sok időnk a szigetre, mert a salvadori határőröknek sokáig kell magyarázni, pontosan mi történt, és hogy miért akadékoskodott a nicaraguai határőr.

- Nicaragua! - legyint a mese végén lesajnálóan a határőr - Úgy rettegnek Ortegától, hogy képtelenek rugalmasan kezelni a szabályokat. Semmi miatt ne aggódjanak! - majd fogja, és benyom Zoli útlevelébe egy 90 napos CA4 pecsétet.

Zoli persze azért nem oldódik fel teljesen, fél, hogy a guatemalai határon majd lekapcsolják, de megnyugtatom, hogy nem kell aggódnia, mert a nicaraguai határőr csak kamuzott egy hatalmasat, hogy magát védje, és olyan pecsétet nyomott be az útlevelébe, ami valószínűleg nem is hiteles. Zoli úgy volt Nicaraguában, hogy hivatalosan nem is.

A Fonseca-öbölben mindig élmény a csónakázás

Isla Meanguerára ezúttal nincs sok időnk

A kilátópontig a procedúra miatt nem tudunk felsétálni, de szerencsére rugalmas a csapat és el tudják engedni. Nekik is az a fontosabb, hogy Zoli ne akadjon el, mert akkor olyan kanossza kezdődik, ami az egész hátrelévő utazást tönkrevágja.

La Unión kikötője, ahol ezúttal nem kell vízikocsikat béreljek, mert felújították a mólót és száraz lábbal tudunk partot érni

La Uniónba érve dobunk egy gyors ebédet, majd San Miguelbe utazunk. Itt buszt cserélünk, majd egy iszonyatosan lassú menetrendszerinti járattal irány Santiago de Maria, onnan pedig Alegría. Utazásunk talán legszebb hotele vár itt ránk, bár Alegríát nem a szállás teszi élménnyé, hanem a főtéren uralkodó hangulat. Az egész falu egy hatalmas gasztroudvar, mi is benevezünk egy nagy adag pupusára, amihez élő zene is párosul.

Zenés pupusázás Alegría főterén

Másnap felsétálunk az Alegría fölé magasodó Tecapa-vulkán tetejére, ahonnan remek kilátás nyílik a kalderatóra. Úgy néz ki, szerencsére sikerült megállítani a tó vizének elszivárgását, mert a kráterben a húsz évvel ezelőtti vízszint tapasztalható. Pár évvel a pandémia előtt jártam itt utoljára, akkor szinte teljesen kiszáradt a lagúna.

A Tecapa-vulkán krátertava végre úgy néz ki újra, mint húsz évvel ezelőtt

Alegríából privát kisbusszal jutunk el El Salvador legszebb településére, Suchitotóba. Itt ünnepeljük Szilvi születésnapját, majd elveszünk az éjszakában. Egy argentin csapattal találunk egymásra, akik rádumálnak minket egy üveg chaparróra. Ez a magyaltölgykéreggel ágyasított rum olyan szinten penetráns, hogy már az első kortynál tudom, holnap embriópózban gubbasztok majd a kocsiban. Úgy is lesz! Szerencsére a következő napra csak egy San Salvador-i séta van betervezve, ami nem túl megerőltető, mivel El Salvador fővárosában szinte semmi látnivaló nincsen. Vasárnap lévén a Rosario-templom is zárva tart, csak késő délután nyit ki, így lemaradunk a szivárvány élményről.

Suchitoto temploma

A faluból ez a kilátás nyílik a Cerrón Grande-víztározóra

Útban San Salvador felé megállunk egy fotóra az Ilopango-tónál

San Salvador katedrálisa

És vele szemben a nem régen átadott új könyvtár épület

Ez pedig a Nemzeti Palota

És ha ma vasárnap van, akkor holnap hétfő lesz, ami azt jelenti, hogy El Salvador egyetlen világörökségi helyszíne, a Joya de Cerén zárva lesz. Ezt elszámoltam, gyorsan újra kell tervezni a hátralévő három napot.

Reggel felbuszozunk a San Salvador-vulkán kráteréhez, amiből nem sokat látunk, mivel a kürtőben megül a felhő. Ez is hihetetlen élmény amúgy, soha nem láttam még ilyennek ezt a tűzhányót. Főleg úgy érdekes látvány, hogy felettünk nincs egyetlen felhő sem az égen. Amúgy nem a főbejáraton keresztül érjük el a kráter peremét, hanem egy erdei ösvényen, amin egy helyi beteg fiú visz el minket, mivel a park - hétfő lévén - ugyancsak zárva tart.

A San Salvador-vulkán kráterében megült a felhő Halo-jelenséget produkálva

Az a döntés születik, hogy Joya de Cerént és a többi maja romvárost majd holnap nézzük meg, ma pedig nekimegyünk a Santa Ana-vulkánnak. Sietnünk kell, mert az utolsó vezetett túra kora délután indul. Szerencsére van kontaktom a nemzeti parkhoz, így megnyugtatnak, ha úgy van, várnak ránk egy kicsit.

Szerencsére erre nincs szükség, mert sikerül időben érkeznünk. Mindenki bakancsot húz, aztán irány El Salvador legszebb tűzhányója, a Santa Ana. Mint mindig, most is gyönyörű a hegy. Nem is írnék róla, itt vannak inkább a képek.

Nem véletlenül nem szerepelek a csapatképeken. Jobb, ha én készítem őket, nem valami helyi arc.

Az utolsó két éjszakát Juayúában töltjük. Sajnos az itteni gasztropiac ideiglenesen megszűnt, mivel a falu főterét éppen felújítják. Kár érte, mert a juayúai zabálás az El Salvador-i utazásaink egyik highlightja.

Másnap Tazumal romvárosával kezdünk, majd vissztérünk Joya de Cerénbe, hogy tiszteletünket tegyük a maja Pompeiiben. A város történetével egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztam, ezért nem írnék róla részletesebben. Elég annyi róla, hogyha egyszer El Salvadorban jársz, ezt a romvárost látnod kell!

Juayúa felé ilyen táj fogad minket

A Mirador-csapat ismerkedik a maja kultúrával Tazumalban

Nem Tazumal a leglátványosabb maja romváros, de ha erre jársz, érdemes felkeresni

Joya de Cerénnek hála sokat megtudunk arról, miként éltek egykoron a maják

A nap hátralévő részére a csapat megszavaz egy strandolást. Előre felhívom rá a figyelmüket, hogy El Salvador tengerpartjai, ahogy Nicaraguáéi is, iszonyatosan szemetesek, ezért ne várjanak túl sokat tőle, de hajthatatlanok. Így kötünk ki a Playa Metalíón, ami sajnos ugyanolyan megdöbbentő, mint két héttel ezelőtt La Boquita volt. Elképesztő, hogy ezekben az országokban mennyire leszarják az emberek a szeméthelyzetet.

Lehet ilyennek fotózni Metalió partját...