Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

A Chaco nagyvárosai

Átutazom Észak-Argentína síkvidékén, mert pár nap múlva érkezik a Mirador-csapat Asunciónba. Az út során nem túl látványos, de a brazil és uruguayi településeknél sokkal élhetőbb és hangulatosabb városokat keresek fel. Corrientes, Resistencia és Formosa sem turistaközpontok, de nem bánom meg, hogy szántam rájuk pár napot az életemből. Főleg úgy, hogy tudom, jó eséllyel ezekre a helyekre soha többé nem térek majd vissza.

Uruguay borzalmasan unalmas városai

Pár nap alatt átnyargalok Uruguayon Paraguay irányába, közben olyan településeket keresek fel, ahová a világon nem látogat el senki. Teljesen érthető, mivel Uruguay legtöbb városa abszolút érdektelen a turisták számára. Régen unatkoztam ennyire.

Teljes nyugalom Uruguay északi partvidékén

Uruguayban 17 éve jártam utoljára. Annyi emlékem van róla, hogy már akkor borzalmasan drága volt, de legalább szörnyen unalmas. Jelentem, a helyzet változatlan, tényleg minden nyugat-európai árszínvonalon megy, de még így is sokkal élvezhetőbb, mint volt a dél-brazil partvidék. Jól esik a szemnek a tisztaság, a rendezettség és az, hogy nem érezni semmi veszélyt az utcákon sétálva. Uruguay nem lesz a kedvenc országom, de jó egy kicsit lelassulni a tavaszi melankóliában.

Rio Grande do Sul déli partvidéke

Dél felé folytatom az utamat tovább. Pelotas és Rio Grande városait keresem fel a brazil partvidéken, de nem látok mást, csak igénytelenséget és nyomort. Dél-Brazília nem véletlenül nincs fenn a turisták bakancsilstáján, mivel nincs itt más, csak a szublimált nagy semmi.

Sao Paulo, Dél-Amerika lepratelepe

Majd húsz év dél-amerikai utazgatás után jutok el Sao Paulóba, Brazília és Dél-Amerika legnagyobb városába. Sok reményt az előzetes infók alapján nem fűzök hozzá, de Sao Paulónak még az igen alacsonyra tett lécet is sikerül levernie. Dél-Amerika tele van gazabbnál gázabb városokkal, de egyik sem olyan lepukkant lepratelep, mint Sao Paulo.

Meta és Guaviare táblahegyeinek élővilága (képes blog)

A Serranía de la Macarena és a Serranía de la Lindosa táblahegyeinél tett több mint kéthetes utazásunk természeti látnivalóiról (Güejar-kanyon, Caño Cristales, Siete Machos, Caño Canoas, Santo Domingo-vízesés, Cerro Azul, Nuevo Tolima) sokszor írtam már, ezért ezúttal a két hegyvidék élővilágára koncentráltam. Íme a rengeteg gyönyörű állat Kolumbia ökológiailag talán legizgalmasabb szegletéből.

A Hato Barley fantasztikus élővilága

A Los Llanosra mindig szívesen térek vissza, főleg a Hato Barley nőtt nagyon a szívemhez. A Kelet-Kolumbia túránkat ezen a tanyán kezdjük, de a Los Llanos elérése nem megy könnyen. A kamionos sztrájk kerülőutakra kényszerít minket, de végül csodálatos két napot töltünk el a birtokon, ahol rengeteg gyönyörű állatot sikerül lencsevégre kapnunk.

Egy utolsó paramotúra és Kolumbia legkisebb faluja

Túllendülvén a tüdőgyulladásomon a Tasco környéki paramón teszünk egy mesés kirándulást. Emellett megtekintjük Santa Rosa de Viterbo misztikus meteoritját, Gámeza festett szikláit, valamint ellátogatunk Kolumbia legkisebb falujába, Busbanzába is. Jó újra aktívnak lenni!

Így nem túráztam a Nevado El Cocuyban

Eddig csak-csak megvoltam a covidommal, de El Cocuyba érve teljesen ledönt a lábamról ez a nyavalya. A Nevado El Cocuyba tervezett gyalogtúrák az áldozatai a betegségemnek, de mostanra egyáltalán nem érdekel, mi van a paramón, csak szeretnék rendbe jönni. Amíg azonban nem lázasodom be, nem kapok antibiotikumot. Két napon át fekszem kétoldali tüdőgyulladással abban a reményben, hátha szarabbul leszek, és akkor végre a gyógyulás útjára léphetek.

Covidosan a paramón (2. rész)

2021-ben egyszer már vezettem túrát nyakig covidosan és úgy néz ki, ez most megismétlődik. A Guaca melletti Almorzadero paramót ki kell hagyjam, úgy fuldoklom, de a kolumbiai patikusok mindaddig nem hajlandóak antibiotikumot adni, amíg nem lázasodom be. A Laguna de Ortices környéke betegen is szép, de jó lenne, ha végre a gyógyulás útjára lépnék, mert így nem lesz semmi a Nevado El Cocuyból.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.