A Cotahuasi- és a Colca-kanyon között fekszik beszorulva Andagua faluja, amit majd két tucat aktív vulkán vesz körbe. Már az odaút is fantasztikus a Coropuna havas csúcsával és a színes hegyek túlvilági látványával, de a Vulkánok völgye még rajta is túltesz. Andagua újabb példája annak, miért nem szabad Perut kizárólag a turistás helyek alapján megítélni.
Perui körutazásunk következő állomása a Föld legmélyebb kanyonja, a Cotahuasi. Két teljes napot töltünk a kanyon felfedezésével, mely során felmászunk a 4000 méter magasan található Huito kőerdőbe, majd a Sipia-vízesés és Judiopampa érintésével Peru legrégebb óta lakott településére, Quechuallába is eltalálunk. A turisták egytől egyig a Colca-kanyont választják, pedig a Cotahuasi kaliberekkel látványosabb nála.
A csapatommal Arequipa környéki kirándulásokkal kezdjük. Elsőként villámakklimatizációt tartunk a Laguna de Salinas környékén, ahol vikunyákat és flamingókat fotózunk, valamint csobbanunk egyet egy hőforrásban. Másnap Toro Muerto misztikus petroglifjei következnek a Cotahuasi-kanyon bejáratánál.
Dél-Peru partvidékére másfél napot szánok. Ilóba cevichét enni megyek, de rábukkanok a Punta de Colesre, ami simán felveszi a versenyt a mindenki által ismert Ballestas-szigetekkel. Mollendóban is teszek egy sétát, csak hogy Peru ezen része is ki legyen pipálva.
Leereszkedem a hegyekből és megindulok Arequipa felé. Közben érintem a Panina- és a Mollesaja-vízeséseket, valamint Moquega városát. Nem állítom, hogy ez a vidék lenne Dél-Peru leglátványosabb vidéke, de sokkal változatosabb annál, mint amire előzetesen számítottam.
Akklimatizációs kirándulásra megyek Candaravéba, mely során rábukkanok Dél-Peru talán legcsodálatosabb természeti képződményére, a Gejzírek völgyére. A gejzírek által kimosott színes- és nehézfémek szivárványszínbe borítják a kigőzölgések peremét, amikhez fantasztikus vulkáni kúpok adják a háttérképet. Ez a vidék Peru egyértelműen top látványossága, mégsem ismeri a kutya se.
Régóta nem voltam Peruban, így várom az ismételt találkozást. Tacnában kezdem az utamat, ami igen messze esik attól, amit az ember érdekesnek tart, de hogy az amúgy is szűkös látnivalókból a helyi tour operatornak a leginkább feledhető spotokat sikerül megmutatnia, az egészen abszurd. Soha ne fizessetek be a tacnái délutáni városnéző kirándulásra!
Utazásunk utolsó állomása a Dominikai Köztársaság turistacsapdájába, Bayahíbébe és Punta Canába vezet. Az Isla Saonára tett hajós kirándulás a rossz szervezés ellenére is megéri, de a resortvárosokat - ha tehetném - inkább lenapalmoznám. Dominika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de azt el kell ismerni, van néhány olyan partszakasza, ami elsőosztályú. Az ország többi része azonban erősen felejtős.
Samaná és a Los Haitises Nemzeti Park papíron a Dominikai Köztársaság highlightjai, de messze nem ez a legjobb hely, ahol az országban jártunk. A Las Galeras melletti Playa Rincón jobban bejött nekünk, de továbbra sem szerettük meg Dominikát.
Négy hét Dominikán való utazás után rátalálunk az ország legszebb partszakaszára, a Playa Preciosára, előtte pedig a Playa Caletón gyönyörű öbleit és mangrovéját fedezzük fel magunknak. Az ettől keletre eső partszakaszok már kevésbé idilliek, de örülünk, hogy végre láthattunk olyan strandokat, amik alapján értem, miért olvadoznak az emberek.