Sokadszorra keresem fel az Iguazú-vízesést, ami bár Dél-Amerika egyik természeti csodája, mégsem tud lenyűgözni. A tömeg és az abból fakadó stressz ugyan nem csúfítja el a látványt, de az élményt letizedeli. Továbbra is a Salto Monday az, ami miatt szeretek a paraguayi-brazil-argentin hármas határra jönni.
Többször írtam már az Iguazú-vízesésről, ezért most képes blog formájában számolok be a Mirador-csapattal tett kirándulásomról, illetve az oda vezető útról.
A Mirador-csapatot Asunciónban fogadom. A városról többször írtam már részletesebben, ezért most csak ezt a képet raktam ide, igazolván, tényleg jártunk Paraguay fővárosában.
És ha már ott jártunk, természetesen ellátogattunk az ország legszebb utcájába is. A Peatonal Histórica Luquéban található. Ez az ország egyetlen gyarmati kort idéző utcája.
Szemben a Peatonal Históricával a városi katedrális nem túl impozáns.
Ami nekünk, magyaroknak a Velencei-tó, az a paraguayiaknak a Lago Ypacarai. A partján fekvő San Bernardinót német, osztrák és magyar telepesek alapították.
A program szerint úgy volt, hogy ebben a hotelben töltjük az első két éjszakát, de sajnos a történelmileg sem utolsó Hotel del Lagót épp felújították ott létünkkor.
Hosszú, hat órás utazás után érkeztünk meg Ciudad del Estébe, ahol természetesen felkerestük a Föld második legnagyobb vízerőművét, az Itaipút.
Mielőtt átkelnénk a brazil határon, hogy felkeressük az Iguazút, teszünk egy rövid kirándulást a Salto Mondaynál, Paraguay leglátványosabb vízesésénél.
A Salto Monday bár nem olyan gigantikus, mint az Iguazú, azzal, hogy nem látogatja senki, hatalmas élményt ad. Ehhez persze az is kellett, hogy a nyitás előtt fél órával ott toporogjunk a bejáratnál, mert a sofőrünk állította, hogy nem 8-kor, hanem fél 8-kor nyit a park. 8-kor nyitott...
A Salto Monday abszolút megéri a pénzt. Ki ne hagyd, ha az Iguazú közelében jársz!
Persze az Iguazú azért más lépték. A brazil oldalról nézve a legszebb a vízesés, csak egy gond van az itteni parkkal, még pedig az, hogy teljes a fejetlenség a bejáratnál. Helyben szerettem volna belépőket venni, csak hogy azt kizárólag készpénzben lehetett kifizetni és kizárólag reálban. Régen simán lehetett fizetni kártyával és dollárban is, de ennek vége van. Úgyhogy mehettem a csapattal pénzt váltani, amit persze borzalmas rátán sikerült abszolválnunk. A csapat befizetett a csónakázásra is különprogram keretében, de ezt a kirándulást már lehetett volna kártyával fizetni, csak ezt a belépőket értékesítő kisasszony elfelejtette közölni. ÉS még kérdik az emberek, miért nem komázom Brazíliát?!
Az Iguazú-vízesés 90%-a Argentínához tartozik, cserébe a látvány a brazil oldalról a legszebb. Itt elég széles ahhoz a tanösvény, hogy ne alakuljanak ki tömegjelenetek, de azért el tudnék képzelni itt kevesebb embert is.
Oké, a Garganta do Diablónál azért már felgyülemlik az embersereg. Soha nem értettem, miért jó ennél a kilátónál tömegesen elázni?!
Az ilyen tiszta fotóért meg kell ám küzdeni az embernek a helyéért.
A tájképek után jöhetett a kalandosnak ígért motorcsónakázás. Nos, azon túl, hogy kétszer megáztattak minket a vízpárában, sok izgalomról nem tudnék beszámolni. Ezt az egyetlen felvételt készítettem a félórás ringatózás során, mert alulról az Iguazú messze nem olyan látványos, mint felülről.
Puerto Iguazúban töltöttük az éjszakát, majd másnap egész napos kirándulásra mentünk a park argentin oldalán. Itt is van pár szép kilátópont, de a tömeg simán túltesz a tegnapin. Próbálják ugyan az embereket terelni az ösvényeken, de ettől még nagyon durva a lökdösődés.
Szilvi kivárta a sorát, hogy készüljön róla egy ilyen fotó.
A tömeg ellenére az élővilág nagyon rendben van. Tukánt többet is láttunk, fotózni azonban csak ezt az egyet sikerült.
Argentin teguból is sokat látunk.
Ő itt egy szép kiállású indigószajkó.
Agutiból is van bőven.
Csuklyásmajmokkal is találkozunk.
Ő itt egy vad tengerimalac.
Egy jóllakott hegyi calango.
A Garganta del Diablóhoz vezető ösvényen elképesztő tömeg gyülik össze, az emberek lépésben haladnak azért, hogy felülről rálássanak a vízesésre.
Amiért kifejezetten nem szeretem az Iguazú-vízesést, az ez a tömegjelenet. Jobb ebből kimaradni.
Ezt látni onnan, ahová nem vágyik az ember.
A másfél napos nyomorgást a szállónk medencéjében bögréből vörösborozva pihenjük ki...
Még több fotóért látogass el Facebook oldalunkra!
