Nehéz napokat élünk át a sógorom halála miatt, de végül az a döntés születik, hogy nem utazunk haza. Lejaníasba utazunk, hogy a gyerekeket kicsit kirángassuk a gyászos hangulatból. Így jutunk el Piedra Gorda petroglifjeihez, valamint a Rio Güejar természetes medencéihez, ahol a legnagyobb élményt egy díszes kabócamajom nyújtja.
Sógorom halála miatt rohanok Villavicencióba. Nem tudjuk, hogyan lesz tovább, könnyen lehet, hogy Erinek haza kell repülnie, én pedig maradok a gyerekekkel, amíg vissza nem ér. Két nap töprengés, családdal való egyeztetés után végül döntés születik: Eri marad, nem utazik haza. Legalábbis addig nem, amíg nekem nem kezdődik meg a következő túrám.
A gyerekek nem igazán értik, mi történik körülöttük, miért olyan siralmas mindenkinek a hangulata. Jobbnak látjuk útra kelni, hátha segít Erinek feldolgozni a gyászt. Nem megyünk messzire, maradunk Metában, illetve annak még nem látott szegleteiben.
Elsőként Granadába utazunk, majd onnan a közeli Lejaníasba. A bekötőút kukoricaföldek és legelők között halad, nem túl impozáns a látvány. Lejanías sem a világ közepe, kolumbiai léptékkel meglehetősen nyugodt, már-már unalmas falu. A Hotel Las Palmasban alszunk meg, ami egy modern és tiszta vidéki hotel mindössze 20 dollárért. Azért is szeretem a vidéki Kolumbiát, mert abszolút vállalható szállókat kapunk négyünkre igen kevés pénzért.
Lejanías faluja kolumbiai léptékkel nézve elég unalmas
Este a főtéren lófrálunk, kutyákat etetünk szörnyű empanadákkal. Imádom Kolumbiát, de amit empanada címen csinálnak, az botrányos.
A recepciós lány segít nekünk másnapra tuktukot szerezni. Steven érkezik értünk, akivel a délelőttöt a Piedra Gorda névre hallgató sziklánál töltjük. A 7 méter magas és 25 méter átmérőjű monolitba egy letűnt népcsoport faragott petroglifeket, amik leginkább egy térképre és csillagképekre emlékeztetnek. Persze itt is megjelennek a spirálok, mint a legtöbb prekolumbián petroglif esetében.
A Piedra Gorda az egyik legizgalmasabb petroglif Kolumbiában
A sziklánál egy kutya idegeli ki teljesen a családot. Nagyon aranyos jószág, de annyira tolakodó, hogy majdnem lelöki Zarándot a kő tetejéről. Amúgy hatalmas hiba, hogy az embereket engedik felmászni a sziklára. A Piedra Gorda az egyik legszebb petroglif Kolumbiában, az eső elől is védeni kéne. Steven azt mondja, tíz éve volt terv egy kilátó építésére, de végül nem lett belőle semmi.
Jó fej kutya, de Zarándot majdnem lelöki a szikláról
A sziklától nem messze van egy apró vízesés, a Cascada Cristalina. Nem is annyira vízesés, és nem is annyira "cristalina", de egy fotó erejéig, no meg a környéken röpdöső vörös íbiszek miatt érdemes tenni ide egy kitérőt.
A Cascada Cristalinánál érdekesebbek az íbiszek
Stevennel megbeszéljük, hogy ebéd után vigyen el minket a Rio Güejar medencéihez. A folyó egyértelműen Kolumbia legszebb raftingjának az otthona, kíváncsi vagyok, mit tud a forrásvidéke.
Lejanías fölé emelkedik a Sumapaz paramo
Az út elég rossz állapotban van, a tuktuk erősen küzd a kátyúkkal és a kövekkel. Szerencsére nem tart sokáig a zötykölődés, így csakhamar megérkezünk egy fincához, ahol belépőt kell fizessünk. A 60 000 peso fejenként kicsit fáj, igaz, ebben benne van a kötelező vezetés, amire amúgy nincs igazán szükség. Pláne úgy, hogy a fincán nincs ember, aki elvinne minket, így Steven vállalja magára a feladatot. A Piscinas de Güejar nem egy nagy eresztés, de a gyerekek élvezik a fürdőzést a medencékben.
A Piscinas de Güejar tökéletes helyszín arra, ha az ember a gyerekeivel fürdőzni akar
Visszafelé állatokat nézünk. Látunk egy szép esőkakukkot, majd nem sokkal odébb belebotlunk egy díszes kabócamajomba, ami a térség endemikus faja. Szerencsére nem túl mozgékony, engedi magát hosszú perceken keresztül fényképezni.
Elsősorban az élővilág miatt érdemes erre kalandozni
Töltünk még egy éjszakát Lejaníasban, majd holnap irány Uribe!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
