Kolumbia minden napra tartogat valami csodát, de amit a Rio Guape kanyonja nyújt, az azért minden képzeletet felülmúl. A Serranía de la Macarena homokkő vonulatai már eddig is rengeteg élménnyel ajándokztak meg életem során, de ez a kanyontúra odakívánkozik a dobogóra. Ha egyszer január-február táján errefelé jársz, mindenképp kanyarodj Uribe felé, mert életed élményét élheted át.
Lejaníast magunk mögött hagyva visszatérünk Granadába, ahol felülünk egy közvetlenül Uribébe tartó camperóra. Mesetasig nem gáz az út, de utána megkezdődik a szenvedés. A sofőr fullra rakja a platót, így a gyerekek az ölünkbe kell üljenek. Barangó öt éves, túl nagy ahhoz, hogy ölben üljön, főleg a fennálló útviszonyok mellett. Az 55 kilométeres távot három óra alatt abszolváljuk, aminek a végére mindannyiunknak sírhatnéka támad.
Persze feltehetnénk a kérdést, miért megy valaki abba az Uribébe, amit a térképek is alig jelölnek, de jó okunk van rá. Egyrészt szeretünk olyan helyekre eljutni, ahová általában senki, másrészt pedig azért, mert az, hogy valami nincs fenn a térképen, nem jelenti azt, hogy nincs ott semmi. Nos, Uribe is ilyen hely.
Zaránd és Barangó a falu egyetlen látványosságánál, a falu feliratnál
A platón velünk utazik egy középkorú hölgy, aki azt ajánlja, a Troncal del Llano hotelben szálljunk meg, mert az ottaniak tisztában vannak a környék látnivalóival. A szálló egyszerű, de nem annyira olcsó, mint más vidéki falvakban, azonban a tulajdonosok tényleg képben vannak mindennel. Mikor a Rio Guapéról érdeklődünk, azonnal hívják Danielt, a falu tour operátorát (igen, Metában minden falunak van ilyenje), aki tíz perc múlva ott terem a szállón.
Uribe nem egy látványos település
A Rio Guape kanyonjáról Willi barátomtól hallottam először évekkel ezelőtt. Amikor képeket mutatott róla, azonnal tudtam, ha egyszer január-február magasságában a környéken járok, felkeresem a kanyont. Sajnos a szurdok csak ebben a két hónapban látogatható, és csak akkor, ha optimális a vízállás, vagyis kellőképpen alacsony. Mivel jó ideje nem esett, van rá esély, hogy le tudunk csorogni a folyón. Zaránd még pici hozzá, így ő marad Erivel a faluban, Barangó azonban bevállalós, velem tart másnap a kanyonba.
Motorral jutunk el a bejáratához, Barangó legnagyobb örömére és Eri legnagyobb aggodalmára. Tény, Kolumbiában a motorosok jelentik a közlekedésben a legnagyobb veszélyt, de Daniel megígéri, kíméletes lesz. Természetesen gond nélkül abszolváljuk a távot, úgyhogy jöhet a csorgás.
Barangó a ránk rakott helyi vezetővel útban a Rio Guape kanyonjához
Daniel egy tanyasi gyereket ad mellénk, aki felkap három nagy gumit egy háznál, majd irány a szurdokvölgy. Tíz perc séta után megérkezünk a folyóhoz, aminek a vize elég hűvös ahhoz, hogy Barangó hátrahőköljön. Szerencsére nem kell sokat győzködni, így megkezdődik a kaland.
A majd három órás csorgásról nehéz lenne mit írni, mert a látvány egyszerűen leírhatatlan. Kolumbiában minden napra jut egy természeti csoda, de a Rio Guape kanyonja azért más kávéház. Ez egy olyan geológiai képződmény, amihez fogható nem sok van a világban. A folyó néhol száz méter mélyen vágta be magát az óidei homokkőbe, a kivájt kanyon szélessége pedig olykor a két métert sem éri el. Már az első negyed óra után kész vagyunk a látványtól, de a három óra alatt mindez fokozódik. Régen volt ennyire "Hűha-élményem".
Barangó a Rio Guape kanyonjának bejáratánál
Amíg én fotózgatok, a helyi vezető Barangó gumiját terelgeti
Ilyen látvány nem sok helyen van a világon
A kanyon néhol száz méter mély és mindössze két méter széles
Barangónak biztos örök emlék marad a kanyon
Néhol olyan alacsony a vízállás, hogy gyalogolnunk kell
Ez már a kanyon kijárata
Búcsú a kanyontól
Barangó a túra végére teljesen átfagy, de abszolút nem bánja, hogy végigcsorgott velem. Hiába még csak öt éves, ez egészen biztos örök emlék marad számára.
Megkérem Danielt, hogy ha már itt vagyunk, vigyenek el minket a Salto Agua de Dioshoz. Kicsit vakarja a fejét, de azt mondja, 30 000 pesóért megmutatja a zuhatagot, ami a térképen közel van ugyan, de a valóságban elég messze ahhoz, hogy értetlenül álljak azelőtt, miért is vállalták be ezt a fuvart ennyiért.
Barangó élvezi a motorozást
Barangó élvezi a tanyák közti motorozást, a marhák kerülgetését. És hogy milyen a vízesés? Ha bárhol máshol lenne a világon, ezrek állnának sorban a látványért, de Metában ilyenből minden tanya végén van egy. Elég csak Willi zuhatagaira gondolni.
A Salto Agua de Dios egyike Meta látványos vízeséseinek
A kirándulás végén visszatérünk Uribébe, ahol megebédelünk, majd irány a falu végében alászakadó Cascada del Amor. A falutól egy kilométer sétára található vízesés és az alatta kialakult lagúna az uribei gyerekek kedvenc játszótere. Ugrálnak a sziklákról, köveket dobálnak, órákon át pancsolnak a vízben. Barangó és Zaránd is követi a példájukat, így majdnem egész naplementéig élvezzük a hely varázsát.
A Cascada del Amor közkedvelt hely az uribei családok és gyerekek körében
Uribét nem könnyű elérni, de a nehézségek ellenére abszolút nem bánjuk az ide tett kitérőt. A Rio Guape kanyonja olyan élmény, amit soha nem fogunk elfelejteni.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
