Guayaquil városa messze van a széptől, nekem valahogy mégis szerethető. A városközpont eléggé zűrös, de a gettó mérete évről évre szűkül, illetve tevődik át a város délnyugati felébe. Guayaquil egyre élhetőbbnek tűnik. A trendi éttermek, kellemes folyóparti sétányok és Las Penas óvárosa bőven ad egy napos elfoglaltságot minden turista számára. Képes beszámoló következik Ecuador legnagyobb városáról.
Guayaquil nevét egy törzsfőnökről és annak feleségéről kapta. A Milagro-Quevedo kultúra casiquéjét Guayának, feleségét pedig Quilnek hívták, így kapta a prekolumbián korból származó település a Guayaquil nevet.
Guayaquil belvárosa eléggé szedett-vetett, nehéz lenne tetszetősnek nevezni. Várostervezés hiányában az utóbbi évtizedekben mindenki azt épített, amit akart, de a városnak így is van egy sajátos milliője.
Az 1927 és 1930 között épült Crillon Hotel Guayaquil első luxusszállodája volt. 2002-től civil segélyszervezetek központi irodaházaként működik.
Az 1921-ben épített városháza Guayaquil talán legszebb épülete.
A Rio Guayas partján kialakított Malecón 2000 Guayaquil legforgalmasabb sétánya. Neki köszönhető, hogy a Las Peñas városrészt az elmúlt két évtizedben sikerült rehabilitálni.
Kilátás Guayaquil Rio Guayas menti városrészére. Az 1990-es években ez a negyed volt a bűnözés fellegvára, ma azonban az egyik legbiztonságosabb zónája a városnak.
Guayaquil az ecuadori gazdaság motorja. Itt állítják elő az ország GDP-jének közel harmadát, ennek köszönhetően ebben a városban lehet a legjobban keresni egész Ecuadorban.
A Numa Pompilio Llona utca a művészek közkedvelt lakhelye. A százéves házak nem csak lakásokat, de művésztáborokat is rejtenek.
Las Penas csak gyalogosan fedezhető fel. A gettó felszámolásával bárok és éttermek nyíltak a lépcsők mentén, de még idő kell ahhoz, hogy a városrészbe valódi élet költözzön.
Las Penas tetején egykoron egy erőd állt. Sajnos ma már nem sok látszik belőle, mivel a függetlenség kikiáltása után az itt élők széthordták a köveket, amiket beépítettek a saját házaikba.
A Las Penas mögötti Cerro El Carmen továbbra is a szegények lakhelye.
Az 5000 lakosú Cerro El Carmen az 1990-es években Guayaquil egyik rossz hírű negyede volt. Azóta néhány utcát sikerült megtisztítani a bűnözőktől, de a régi börtön mögötti sikátorok máig veszélyesek.
Ha veszélyes, ha nem, egy sört azért legurít a Mirador-csapat az egyik ócska kantinban.
Guayaquil legizgalmasabb tere a Parque Seminario, ahol az iguánák szabadon sétálnak az emberek között.
A Seminario Park nem egy mesterséges állatkert. Az iguánák őshonosak a Rio Guayas torkolatvidékén, s lévén Guayaquil belvárosában kevés a zöld felület, összezsúfolódnak azokon a helyeken, ahol kedvenc fáik nőnek.
A parkban állítólag mintegy ötszáz leguán él.
Jól megférnek egymás mellett...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
