Teszünk egy rövid kitérőt a tengerparton fekvő Rio Lagartosba, ahol megvan Zaránd és Barangó első élménye egy krokodillal, majd Izamalba, a Yucatán-félsziget talán legizgalmasabb városába utazunk. A sárgára festett házak, a köztük megbúvó maja templomok minket, gyerkeinket pedig a marquesitas varázsolja el. Kezdjük megszeretni Dél-Mexikót!
A karácsony után induló túra szervezése okán el kell ugorjak Rio Lagartosba, mert csak úgy tudok szilveszter éjszakára normális áron szállást szerezni a csapatnak, ha azt jó előre készpénzben kifizetem. A bookingon szereplő árak feléért lehet így hozzájutni a szobákhoz, ami egy nyolcfős csapat esetén nem kis árkülönbözet.
Eriék és Vica nem akarnak Valladolidban ülni, így velem tartanak a hosszú útra. Első körben Tizimínbe utazunk, ahol átszállunk egy Rio Lagartosba tartó buszra. Két és fél óra az út, ez nagyjából a határa annak, amit Zaránd képes hiszti nélkül átvészelni.
Kényszerből utazunk a gyerekekkel Rio Lagartosba, de nem bánjuk meg
Rio Lagartos így október derekán elég kihalt, rajtunk kívül alig egy-két turista ténfereg az utcákon. Elég erős a szél, ami hordja a földutak porát, így érthető, hogy az emberek bezárkóznak. Hiába vagyunk az esős évszak és hurrikán szezon kellős közepén, érkezésünk óta egy csepp eső nem esett, egész Yucatán porzik. A Hotel Yuum Ha lesz a szilveszteri szállónk, ahol sikerül 100 dollár alatt szobát foglalnom a jelzett időpontra. Ha neten foglaltam volna, szobánként 200 dollárt kellett volna fizessek. Az mostanra nyilvánvaló, hogy Mexikóban bookingon vagy airbnb-n szállást foglalni ostobaság.
Rio Lagartos szezonon kívül elég unalmas hely
Rio Lagartos nem egy szép település, ide valójában csak azért jönnek az emberek - és jövök majd én is a csapatommal decemberben -, hogy a közeli mangrovék és a sólepárlók élővilágát szemrevételezzék. A gyerekeket nem akarom csónakba ültetni ennyi buszozás után, inkább kisétálunk a Chiquila-öbölbe, ami mögött van egy krokodilos lagúna. Bár Zarándnak ez a második, Barangónak pedig a harmadik útja velünk, még nem láttak vadonban krokodilt, úgyhogy a srácok izgatottan szedik a lábaikat. Zaránd másfél évesen persze még nem tud kilométereket gyalogolni, de vagy Eri, vagy Vica vagy az én kezemből rácsodálkozik minden iguánára, csigaforgatóra és fregattmadárra.
Keressük a krokodilt a Petén Mac-lagúnában
A mangrovék mélyén megbúvó lagúnát megkerüli egy kiépített ösvény, amin elég sokáig céltalanul baktatunk. Keressük a krokodilt, de sehogy nem találjuk, míg nem egy turista felvilágosít minket, hogy pont a lábunk előtt lubickol. És tényleg! Perceken át kémleltük a tavat, hátha felbukkan, közben tőlünk alig egy méterre himbálódzott a vizen.
Zoom nélkül készített fotó a Petén Mac krokodiljáról
Kora délután sikerül fognunk egy iszonyatosan szakadt kisbuszt, amivel visszautazunk Tizimínbe, Kelet-Yucatán mezőgazdasági központjába. Quintana Roo és Yucatec állam legnagyobb része mezőgazdaságilag értelmezhetetlen, kivéve Tizimín környékét, ahol elsősorban marhatartással foglalkoznak. Ez az egyetlen pontja Kelet-Yucatánnak, ahol a lehullott csapadék nem szivárog le a karsztba, így a talajnak van vízmegtartó képessége. A talajtakaró ahhoz elég vékony, hogy növényeket termesszenek rajta, de legeltetésre alkalmas a közel 8000 km² nagyságú terület.
A Petén Mac-lagúna környékén elég sok állatot látunk
Tizimínt Valladolid előtt egy évvel, 1544-ben alapították, de a klíma és a szúnyogok miatt a politikai elit gyorsan elhagyta. Kelet-Yucatán központját Valladolidba tették át, Tizimín pedig magára maradt. Néhány telepes továbbra is belakta a villát, ők alapították meg a város mezőgazdaságát.
Tizimín nem egy szép város, az egyetlen gyarmati időket megidéző épületegyüttes a Három Királyok templom és a hozzá tartozó kolostorrom. A templomban ott létünkkor pont esküvő van, a klastrom pedig zárva tart, így néhány fénykép után visszasétálunk a terminálra, és felülünk egy Valladolidba tartó buszra. Ez a szakasz már nem annyira tetszik a srácoknak, sok az ötórás buszon ücsörgés.
Tizimín két emblematikus, de nem túl szép épülete
Másnap megindulunk Mérida irányába, de az utazást megszakítjuk féltávnál, Izamal városában. Izamalban még nem jártam, de régóta terveztem, hogy felkeresem, mert a város nem csak sárgára festett házai, de történelme miatt is érdekes. Itt található ugyanis Vatikán után a második legnagyobb keresztény átrium, amit egy hatalmas maja piramis tetején alakítottak ki 1561-ben. Az átriumot lezáró kolostor lakója volt az a Diego de Landa, akinek a nevéhez köthető a maja írásos emlékek elpusztítása. Landa 1562. július 12-én 27 maja kódexet és 5000 írással ellátott maja ábrázolást égetett el a mexikói történelem legkegyetlenebb autodaféje során. A pusztítás ellenére az érsek három kódexnyi anyagot átmásolt a saját könyveibe, amiknek valóságtartalmát azonban sok kutató vitatja.
Izamal felé egy mellékúton, Dzitás és Tunkás falvak érintésével jutunk el. Errefelé egy fokkal zöldebb a táj, mint volt Rio Lagartos felé, de azért igen messze vagyunk még a trópusi esőerdőktől.
Izamalba könnyű beleszeretni
A busz a város főtere mellett tesz le, én pedig a szokásomhoz híven elindulok szállást keresni. Majd egy órát kutyagolok a 30 fokos melegben, de nem találok semmit: minden hotel tele van. Állítólag valami konferencia van a városban, ami miatt egy-két munkásszállót leszámítva nincsenek kiadó szobák. Utolsó esélyként a város szélén álló Hotel Green Riverhez sétálok ki, ami meglepő módon teljesen üres. Olyan, mintha nem működne; a medencében algás a víz, a szobát is csak érkezésünk előtt söprik ki. Cserébe nem drága, 700 pesót fizetünk ötünkre.
Zaránd megpihen a kolostor lépcsőjén
Izamal minden kétséget kizáróan Yucatán legszebb települése. A sárgára festett házai vonzzák az ember tekintetét, de az igazi építészeti élményt a Páduai Szent Antal kolostor nyújtja, amit egy húsz méter magas platformra építettek. Ez a platform egy maja város központi templomának alapzata volt, aminek főtemplomát lebontották a spanyolok, köveiből pedig felépítették a gyarmati várost.
A Páduai Szent Antal kolostor lakója volt a 16. század legkegyetlenebb inkvizítora, Diego de Landa
Valladoliddal szemben alig látunk turistákat, csak néhány hátizsákos lófrál az átriumnál. A főtéren ácsorgó konflisok sáska módjára támadnak be minket azt remélvén, megcsinálják a napi egyetlen fuvarjukat. Gyorsan el is menekülünk a főtérről, helyette a kis utcákban bóklászunk. Nem jutunk messzire, mivel a Parque a la Madre játszóterét ugyanúgy rohanják meg a gyerekeink, mint ahogy pár perce minket a hintósok. Barangó és Zaránd naplementéig élvezik a csúszdákat és hintákat, így már sötétben érünk vissza a főtérre, ahol vacsorára marquesitas a menü. Ez a nutellával töltött, krepp papír állagúra sütött palacsintatészta hatalmas kedvencévé válik a gyerekeimnek; mostantól nehéz lesz beléjük diktálni a tacost.
Vica és Barangó jó barátok lettek
Az éjszaka nyugodtan telik. Szerencsére Zaránd jó alvó, és újabban Barangó sem ébred fel minden neszre.
A legjobb dolog, ami egy gyerekkel Izamal főterén történhet este, a marquesitas
Másnap Izamal maja emlékeit keressük fel. A spanyolok szerencsére nem bontottak el minden piramist, de azért nem készülünk Ek Balam szépségű palotákra. Az első régészeti parkot, a Chaltún Hát kettesben Barangóval látogatom meg, amíg Eri elkészíti Zarándot. Nem egy nagy durranás, az erdő alaposan benőtte az apró templomot. Öt perc alatt körbesétáljuk, de a kirándulás csak arra jó, hogy mindkettőnk gatyája tele legyen bogáncsokkal.
Barangó ismerkedik Chaltún Ha romjaival
Chaltún Hanál sokkal látványosabb Kinich Kakmó piramisa, ami Izamal legnagyobb megmaradt maja épülete. A főtéri platformnál nagyobb alapzatra épített kilenclépcsős templomot Kinich Ahaunak, vagyis a Napistennek ajánlották, aki arapapagáj képében jelenik meg a Földön (a templom neve yucatec nyelven annyit tesz: napszemű arapapagáj). Barangó azonnal lázba jön a piramist látva; Vicával nem a lépcsőkön, hanem a teraszokon ugrálva másznak fel a tetejére. A Xibalba kilenc szintjét jelképező Kinich Kakmó csúcsáról rálátni az egész városra és a körülötte nyújtózó nedveserdőkre, amik az esős évszak elmaradása miatt nem annyira zöldek, mint lenniük kéne.
Felmásztunk Kinich Kakmó piramisára is
A másik két maja épületegyüttest, Itzamatul piramisát és Habuk palotáját sajnos csak az utcáról tekintjük meg, mivel a kapukat zárva találjuk.
Itzamatul piramisát az utcáról fényképezzük
Izamal egészen zseniális hely, nem is értem, eddig hogy nem került az utamba. Egészen biztos, hogy nem most jártam itt utoljára...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
