Waqra Pukara minden kétséget kizáróan a Szent völgy legszebb fekvésű inka romvárosa. A Rio Apurímac fenséges kanyonja fölé emelték, 4100 méter magasan. Az odajutás nem nehéz, de a magasság és a tűző nap meg tudja kínozni az embert. Ettől függetlenül minden alkalommal fantasztikus élményt nyújt.
Mivel Waqra Pukaráról már írtam korábban, ezért ezúttal fényképes blog formájában mutatom be ezt a remek romvárost.
Kora hajnalban kelünk útra, hogy mindenre legyen idő. A reggelinket a fagyos Sangararában szerezzük be. A falu fölé az Apu Accoyac 5000-es csúcsai magasodnak.
Útban a Waqra Pukara bejáratának számító Campiban van egy hely, ahonnan remek kilátás nyílik a völgy alján megbújó Acomayóra.
Campi fölött feltűnnek a Rio Apurímac kanyonjának mészkőszirtjei.
Ma már egész sokáig út vezet fel, így megspórolunk pár kilométert, ami az elmúlt másfél hét gyalogtúrái után jól jön.
A kanyon bejáratától remek kilátás nyílik Campira és Acomayo völgyére.
A Waqra Pukarához vezető ösvény bejáratától átlátni a kanyon túloldalán fekvő Taucabambába.
Ezért a tájért érdemes volt felkelni.
Hihetetlen, hogy Peruban minden négyzetméternyi földet megművelnek.
Hajni és Edina küzd az elemekkel, de úgy gondolom, nem bánják.
A túraútvonal közepén feltűnnek azok a sziklák, amiket az inkák Waqra Pukara őrzőinek tituláltak. A legenda szerint az erőd őrzői Wirakocha óriásai voltak, akiket a teremtő istenük változtatott kővé.
Ez az a túra, aminek során az ember nem a lába elé néz, hanem megállás nélkül a tájat bámulja.
Nem nagyon van ennél szebb egynapos gyalogtúra Cuzco környékén.
Lassan megérkezünk Waqra Pukarához, az inka erődhöz, de előtte még vár ránk néhány meseszép helyszín.
Itt például Hajni látható háttérben a kanyonnal.
Ezen pedig én vagyok látható, amint pózolok az erőddel. Nem látod a romokat? Nem véletlen! Mivel Waqra Pukara katonai bázis volt, el kellett rejteni a betolakodók elől.
Ez itt maga az erőd. A romváros nem egy nagy durranás, valójában a táj miatt érdemes Waqra Pukarát felkeresni.
Bizonyíték, hogy itt jártunk.
Ez a kilátás az erődből a kanyon innenső falára. A középső peremen sétáltunk végig.
Nem hiszem, hogy az inkák emeltek volna ennél szebb Intihuatanát bárhol is.
Ez már a visszaút. Emiatt a látvány miatt senki nem érez magában fáradtságot.
Próbáltunk leereszkedni Huayqui felé, de az útépítés miatt sajnos nem találtam meg az ösvényt. Tettünk egy felesleges kitérőt, de a táj miatt ez is belefért.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
