San Jerónimo. Így hívjak azt a kolumbiai falut, ami abban a hat hétben lesz az otthonunk, amíg Endre túrát vezetett Panamában és Kolumbiában. Korábban nem ismertem a parányi települést és az azt körülvevő hatalmas hegyek nyújtotta lehetőségeket, de a megérzéseim azt mondatták velem, hogy jó lesz itt a gyerekekkel. Aztán a kezdeti intuícióim felett az aggodalmaskodó anyai érzés kezd úrrá lenni; két kicsi gyerekkel leszek itt, és San Jerónimoról nem tudok semmit. Szerencsére az aggályaimat hamar szertefoszlatja a falu és az itt élő emberek. Csodás hat hetünk volt itt Barangóval, Zaránddal és Katával.
A google térképen fókusz alá veszem a völgyben fekvő néhány utcás falucskát, San Jerónimót. Élelmiszerbolt, gyógyszertár, kórház. Az autópálya túloldalán medencével, játszótérrel ellátott lakóparkok egész sora. Ennyi elég ahhoz, hogy megnyugodjak.
Kocsiba pattanunk. A taxis nagyon udvarias és kedves. Hozza a formáját, lelkesen és nem utolsó sorban sikeresen gyömöszöli be az elképzelhetetlenül sok holmit a kocsi csomagtartójába. Kata és Endre kissé szótlanok; pár napon belül kezdődik a Panama-túra. Endre közelgő távozása és a pandémia okán komplikált utazásszervezés meglehetősen gondterheltté teszi a várakozást. A feszült csendet Barangó kedves és izgatott csicsergése oldja fel, hogy utána húsz másodpercenként megfogalmazzon meseszerű, nehezen értelmezhető kérdéseket apuka utazásával és San Jeronimóval kapcsolatban.
Nagy sebességgel húzunk végig a szárazerdő borította hegyek között kanyargó autópályán. Egy kerítéssel ellátott lakópark kapuja előtt állunk meg, amin a Paraiso del Sol bíztató felirata olvasható. A bejáratnál fegyverrel ellátott egyenruhás őr pattan ki a porta épületének ajtaján, és rövid adategyeztetés után gombnyomásra nyitja a kaput.
Hat hétig ez a lakópark lesz az otthonunk
A durván 40 négyzetméteres, pici terasszal és légkondival ellátott kétszobás lakás egy 'U' alakú épületegyüttes földszintjén található. Nem a faluban, hanem a San Jerónimo melletti nyaralóövezetben. Kicsi, de modern, világos, tiszta és nem utolsó sorban abszolút gyerekbiztos. Megkönnyebbülve vesszük birtokba és tesszük néhány óra alatt otthonossá a lakást.
Mint a legtöbb lakóparkot ezen a vidéken, úgy a Paraiso del Solt is azért hozták létre, hogy a környező nagyvárosokból születésnapi bulikra, lány- vagy legénybúcsúkra, esetleg hosszú hétvégékre kiadó lakásokat biztosítsanak a helyi turisták számára. Hétköznap egy teremtett lélek sincs azon a pár elvetemült családon kívül, akik az épületegyüttesben lakhatás céljából vásároltak öröklakást. Hétvégén azonban megtelik a park, minden a buliról szól, fülsüketítő muzsikaszó mellett a medencékben ropja, aki él és mozog. Igen, a medencékben. A lakásokhoz medence is jár. Nem egy. Négy. És egy kacsaúsztató az óvodás korú gyerekek számára.
A kertben nyolc egyenruhás parkőr serénykedik nap mint nap. Nem csak a kertet tartják rendben, lelkesen és nagyon segítőkészen veszik ki a részüket a lakók ügyes-bajos dolgaiból, mint például egy elromlott hűtő megszerelése vagy egy kifogyott gázpalack újratöltése. Nekünk például egy oltári nagy rövidzárlatos, szikszalagozott mosógépet hoznak rögtön a második napon a helyi háztartási kisgép-kölcsönzőből. Egészen a zuhanytálcáig cipelik, merthogy nekünk kell megtölteni vízzel. Érdekesen hangzik, vonakodva veszem rá magam az aznapi nagymosásra, amit sikeresen túlélek, de a továbbiakban a sorsot nem kísértve inkább a kézzel mosást preferálom.
San Jerónimo csendes kisváros, ahol szökőévente egyszer fordul meg külföldi
A San Jerónimo mellett eltöltött napjaink merőben mások, mint az eddigi, Endre nélkül töltött időszakok. A lakópark amolyan idilli mikrokörnyezetté alakul számunkra, ami nemcsak kényelmes és biztonságos, de rendkívül könnyen koordinálható. Zaránd még naponta kétszer alszik, ezalatt Kata gyakran főz, bevásárol a közeli Exitóban. A háztartásban közösen és felváltva tevékenykedünk. Kata jelenlétének hála rengeteg (minőségi) időt tölthetek kettesben Barangóval, aki momentán sokadik dackorszakának virágzását éli.
Délelőttönként általában édeskettesben - esetleg Zaránddal hármasban - henyélünk a játszótéren. Hintázunk, közben beszélgetünk, mesélünk, csúszdázunk, pancsolunk. Megmentjük az összes medencébe tévedt fuldokló bogarat. Ha gyerektársaságra vágyunk, a csúszdán biztosan találkozunk Barangó-korú itt nyaraló lurkóval.
A hat hét alatt alaposan körbejárjuk a San Jerónimo környéki tanyavilágot
Naplementekor a gyerekekre méretezett kis futballpályán rúgjuk a bőrt. Vagyis rúgnánk, ha nem volnék ebben rémesen ügyetlen. Szerencsére hol Kata, hol a szomszéd tömbben lakó három éves Nicolas örömmel vált fel.
Néha esik az eső. Ilyenkor előkerülnek az otthonról hozott játékok. Berregnek a matchboxok a teraszon rögtönzött autópályán, készülnek a gyurmafigurák, a duplovárak, körömvágó ollóval vágott papírformák. Dr. Barangó rendelési idejében sorra érkeznek a gyógyulásra vágyó "betegek", olykor "műtünk" is. Egy-egy lusta délelőttön az is előfordul, hogy semmihez nincsen kedvünk, csak a hatalmas hegyek között az égen kúszó felhőket figyeljük az épület különböző emeleteiről és folyosóiról.
Délutánonként átsétálunk a hegy túloldalára, a faluba. Yukkakenyeret rágcsálunk, lulót iszunk vagy fagyit eszünk a főtéren, ahol egy itt élő bohóccsalád elismerésre méltó bűvészelőadását is sikerül megtekintenünk párszor.
Sopetrán városkája kellemes meglepetés
Egy alkalommal, amikor épp az ajtót zárom, örömmel fedezem fel a szomszéd ajtóra függesztett kiírást: "Se vende helado!" – fagylalt kapható. Hát ez a lakópark tényleg maga a Paradicsom! Ebéd után örömmel nyugtázzuk, hogy a szomszéd bácsi készíti igazi gyümölcspépből Kolumbia egyik legjobb jeges nyalánkságát. Mondanom sem kell, hogy a második héttől törzsvásárló nagyfogyasztókká válunk.
San Jerónimo nem nyújt különösebb esztétikai élményt, cserébe nincsenek külföldi turisták, és főleg nincsenek szőke, kékszemű gyerekek. Az emberek nagyon kedvesek és érdeklődőek. Az északi fizimiskánknak hála az első faluba tett látogatásunk után már mindenki tudja, kik vagyunk, és a helyiek kurjongatva értesítik egymást, mikor, merre láttak bennünket. A faluban hiányolom a mindennapi, illatos gyümölcsökkel teli piaci kofákat, viszont a főtéren van egy Fruttuosso névre hallgató jugózó, ahol minden nap zamatos, frissen készült turmixot fogyasztunk.
Hetente két alkalommal kirándulni megyünk. Katával mindketten imádjuk a természetjárást, a hatalmas, zöld hegyek látványától pedig ellenállhatatlan vágyat érzünk az erdei ösvények felfedezésére. Effajta buzgóságunk még akkor sem hagy alább, amikor a második sétánk során egy mérgeskígyó siklik át előttünk az országúton. A kolumbiaiak azonban nem nagy kirándulók, így nincsenek országos méretű erdei ösvények. Minden túránk rövid, minden út egy veredához vezető zsákutca legfeljebb 30 percnyire a szállásunktól.
Nagyobb sikerrel bírnak a környező faluba, Sopetránba, és a városokba, Santa Fébe és Medellinbe tett látogatásaink. Sopetrán egy hangulatos, aránylag csendes kis kolumbiai falu, aminek határából tiszta időben egészen a Cauca folyóig el lehet látni.
Santa Fébe több alkalommal is visszatérünk a hat hét alatt
Santa Fében egy alkalommal a kézműves piaccal szemközti kávézóba visz az utunk, amit cseppet sem bánunk meg. A vendéglátóhelyen fenséges a kávé és a vanília fagylaltos gyümölcssaláta, egy a burjánzóan zöld teraszon elhelyezett plakátnak köszönhetően pedig arról értesülünk, hogy aznap klasszikus gitárkoncert lesz a helyi múzeum előadótermében. Hét éves korom óta gitárrajongó vagyok, zseniális gitártanáromnak köszönhetően pedig én is játszom a hangszeren, így semmi sem tarthat minket vissza.
A múzeumban mintha csak épp ránk vártak volna; az egyik helyiségben gyereksarok létesült. Néhány fiatal, lelkes önkéntes a pillangók egyedfejlődését mutatja be óvodás korú gyerekek számára. Barangó boldogan vesz részt a programban, majd a latin zenés fél órát is mosolyogva üli végig. Zaránd alvását pedig még a hangfal puffogása sem zavarja.
Négy alkalommal a szűk egy órányira található nagyvárosba, Medellínbe is ellátogatunk. A város határában rengeteg kalyiba méretes szegénynegyedet alkot. Döbbenetes számomra, ahogy deszkalábakon egyensúlyoznak a völggyé szelídülő szakadék felett, aminek láttán Barangóval egészen komoly szociális jellegű témákról is sikerül szót ejtenünk.
Medellín nem, de a Parque Explora elnyeri a tetszésünket
Az első utunk a Parque Explorába, Dél-Amerika egyik legnagyobb és legszínvonalasabb természettudományi múzeumába visz. A háromemeletes modern épületegyüttes számos kutatási területnek nyújt otthont. Az udvarán, rögtön a bejárat után, empírikus alapon működő játékok egész sorát helyezték el néhány hatalmas, kőből faragott dinoszaurusz kíséretében. Tudom, hogy az épületben sok izgalmas dolog vár még ránk, de a múzeum udvara annyira magával ragadja Barangót, hogy csak a játszóház ötletének bevetésével sikerül beljebb csalogatnom. Nem akármilyen játszóházzal van dolgunk. Zaránd nem győz válogatni az ötletes matatófalak között, Barangó a hagyományos mászófalak alagútjaiban üvegbe zárt madárpókokat és skorpiókat vehet szemügyre nagyító alatt.
A játszóház után a hüllőkiállítás következik, majd a zene háza. A kiállítóterem különböző helyiségeiben minden zeneszerszámhoz kapcsolódóan játékok kimeríthetetlen bősége váltja egymást. Kipróbáljuk az összes ütős, billentyűs és fúvós hangszert, majd minden kreatív hangképző akármicsodát. Barangó énekel, táncol, majd mindannyian a varázslatos tükörszobában felejtjük magunkat. A terem minden fala, beleértve a padlót is, egy-egy gigantikus tükörből áll. Ezekre Kolumbia különböző tartományaiban készített dokumentumfilmeket vetítenek, életnagyságban, tradicionális népviseletbe öltözött zenészekkel, népi hangszerekkel. Az egész olyan, mint egy fergeteges zenei körutazás Kolumbia területén. A tükröknek és a profi akusztikus megoldásoknak hála minden régióban jelen érezzük magunkat. Annyira jól esik átadni magunkat ennek az illúziónak, hogy már-már fájdalmas a teremből való távozás.
Kata és Zaránd is élvezi a Parque Explorát
Mielőtt a valóságba való visszazuhanás élménye tudatosulna bennünk, szaporán áttesszük székhelyünket a filmházba. Itt minden egyes állomás a filmek készítéséről szól. Így válik Barangó egy thriller főszereplőjévé és így esünk egy tengeri kígyó fogságába. A harmadik épület az idővel kapcsolatos játékoknak ad otthont, de mivel három éves korban az idő, mint fogalom még felfoghatatlan, nem bánom, hogy erre ezúttal nem marad időnk.
Kétségkívül a Parque Explora Medellínbe tett látogatásaink legfenomenálisabb élménye. Mondom mindezt annak ellenére, hogy később az igazán kellemes hangulatú botanikus kertben, a nagy és zavarba ejtően zöld állatkertben is járunk. Egy valami azért mégiscsak versenybe száll vele, mégpedig a Parque Norte szabadidős vidámparkja. A belépő nem olcsó, 17 000 peso, de ennek fejében a Plazoletta Fantasia névre hallgató gyermekrészleg minden egyes körhintáját annyiszor használhatja a gyermek, ahányszor csak akarja. Így ülünk be százszor a dodzsembe, a hajóhintára, a kormányozható repülőgépekbe és kisvonatra. A park jelentős részét egy csónakázótó foglalja el, aminek partján hatalmas iguánák sütkéreznek. A legfelejthetetlenebb élményt mégis a dínópark nyújtja. Egy mesterségesen kialakított vadregényes trópusi esőerdőben parányi patakot hoztak létre, amin tutajok szállítják végig a látogatókat. Mindeközben hangeffektussal kísért, mozgó, életnagyságú dinoszauruszok tűnnek fel a patak mentén.
Kihasználva a mindig nyárias időjárást, kiruccanásaink nem városias jellegét az aquaparkok látogatása jelenti. Ellentétben a vidámparkokkal ezeknek a belépője már kevésbé pénztárcakímélő. A legnépszerűbb a Kanaloa, hatalmas, mesebeli szobrokkal ellátott medencékkel, csúszdákkal és vízi játékokkal. Két felnőtt és egy három év feletti gyermek belépője összesen 102 000 peso. Cserébe viszont nemcsak óriási zöld kőiguánák belsejében csúszdázunk, hanem a szomszédos állatfarmra is besétálhatunk, ahol kézből etethetjük a nyulakat, kecskegidákat, struccokat.
Struccetetés a Kanaloában
A legnagyobb élményt felnőtt fejjel a Cauca folyó mesterségesen kialakított kicsinyített mása nyújtja, ahol egy gigantikus úszógumiba ülve csorgok végig Barangóval az ölemben, miközben a kis Puente Occidentéről meglepetésszerűen hidegvizes zuhany zúdul a nyakunkba.
Zaránd San Jerónimóban ünnepli az első születésnapját
A másik aquapark, amibe a kis Nicolás apukájának hála ingyen sikerül bekukkantanunk, Tamarindos névre hallgat. Jóval nagyobb területen fekszik, mint a Kanaloa, és a felnőttek számára kiépített, óriási csúszdaparkot csodás, zöld sétány veszi körül. A tágas játszótérrel ellátott gyermekmedence sajnos épp felújítás alatt áll, az idő pedig beborul, így csak egy rövid pancsolásra maradunk a kacsaúsztatóban.
Bármikor visszatérnék Kolumbiába a gyerekekkel, mert az elmúlt hat hét minden pillanata hatalmas élmény volt
A kezdeti megérzéseim nem csaptak be. San Jerónimo és környéke cseppet sem okoz csalódást. Amilyen hirtelen és gyorsan esett rá a választásunk, olyan jól éreztük itt magunkat. Rengeteg közös élmény, kirándulások, pancsolás. Hat hét az életünkből az első születésnapját itt ünneplő Zaránddal együtt, ami mind a négyünk számára örökre felejthetetlen másfél hónap marad.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
