Kolumbia leglátogatottabb nemzeti parkját, a Tayronát kerestük fel. Bár az idő nem volt a legtökéletesebb, nekem így is hatalmas élmény volt a szépséges karibi öblökkel szegélyezett trópusi esőerdő, ami majmoktól és egzotikus madaraktól hangos. A környék egyetlen negatív élménye Taganga, ami szépen lassan halászfaluból partivárossá vedlik át.
Hosszú buszút után futunk be Santa Martába, ahonnan taxival jutunk el tagangai szállásunkra. Endre azt állítja, Taganga két évvel ezelőtt egy csendes halászfalu volt, amit nehezemre esik elhinni. A városka tömve van amerikai fiatalokkal, akiknek egyik része a másnaposságot próbálja elűzni valamelyik fa árnyékában, másik része pedig illumináltan tántorog vissza valamelyik afterpartiról. Mivel sem mi, sem a velünk utazó páros nem kíváncsi a részeg gringókra, ezért épp csak ledobjuk a cuccainkat, és máris megindulunk a Tayrona Nemzeti Park felé.
A Tayrona nem véletlenül Kolumbia leglátogatottabb nemzeti parkja
Sok-sok évvel ezelőtt vadászó és gyűjtögető életmódot folytató természeti népek telepedtek le az ország karibi partvidékén. Ők alkották a tayrona indián törzset, amelynek leszármazottai, a kogui, a wiwa és az arhuaco indiánok mai napig őrzik kulturális hagyományaikat. Kolumbia leglátogatottabb nemzeti parkjában ma már nem élnek őslakosok, csak a nevében őrzi mivoltját.
Esőserdő borította zöldellő hegyek, kék színű tenger, pálmák, part menti kopár sziklák, fehér homokos öblök. Kolumbia majmoktól, papagájoktól és iguánáktól hemzsegő tenger melletti nemzeti parkja Santa Marta városától mintegy 30 km-re található, amelynek nyüzsgő piacáról fél óránként indulnak autóbuszok Zaíno falujába.
Csérek várják a feltámadó szelet
Húsvét van, így kissé akadozik a közlekedés. Érthetetlen módon pont akkor maradnak ki buszjáratok, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk, lévén ilyenkor nem csak a külföldi, de a belföldi turisták is ellepik a legnépszerűbb nemzeti parkokat és öblöket. A Santa Marta-i piacra való érkezésünk is taxival lehetséges csupán, és a zaínói buszra is várnunk kell vagy egy órát.
Úgy ötven perc múltán érkezünk a park bejáratához, ahol az egész napos túra előtt bedobunk egy lulót. A narancsra hasonlító, sárgászöld gyümölcs szerencsére ebben az évszakban lepi el Kolumbia gyümölcspiacait. Gyakran magostól, héjastól darálják le, jeges vizet adnak hozzá és máris fogyasztásra kész a vitaminbomba, amely ízre olyan mintha az epret kevernénk össze a kivivel.
Kellemes őserdei ösvényeken túrázunk
Arrecifes hangulatos öbléig két órás a túra, az ösvény sűrű őserdőn át vezet; burjánzó növények és gyökerek között bukdácsolunk. Néha sikerül lencsevégre kapnunk egy-egy hangoskodó, színes papagájt, vagy kisebb-nagyobb gyíkot, mielőtt megérkezünk a tengerparti méretes sziklákhoz. Lóg az eső lába, az esőerdő felett fátyolos köd képződik.
A madárvilág zseniális a parkban
Nem mintha Arrecifes csodás öblének látványa nem tudna lenyűgözni, de a kíváncsiság tovább hajt az innen fél óra gyaloglásra található La Piscina apró öbléig. Útközben jobbról, balról lovak kerülgetnek bennünket, amik lustább vagy fáradtabb turistáknak biztosítanak lehetőséget a parkban való bóklászásra. La Piscina egy igazi gyöngyszem. Fehér homok, pálmafák, azúrkék Karib-tenger nagy gyöngyöző hullámokkal. Volna időnk megmártózni, de részemről a napfény hiányzik a tökéletes paradicsom idilljéhez.
Gigantikus sáskákat és rákokat is látunk
A part menti sziklák mögött indiánok árulnak frissen facsart narancslevet, kukoricalepényt és paradicsomos, citromos szószban forgatott cevichét. A ceviche szerte Dél-Amerikában nagy hírnévnek örvend. Nyers halból, tengeri herkentyűkből, hagymából, citromléből, paradicsomszószból és majonézből készül. Bevallom, kissé futkos a hideg a hátamon a szagától, de az éhség nagy úr, így mégis rászánom magam. Annak ellenére teszem mindezt, hogy Endre azonos nevű otthoni főztje cseppet sem tudott lenyűgözni. Rá kell jönnöm, hogy a dél-amerikai ceviche ízvilága egészen más, mint a mi otthoni, fagyasztott halból készült kutyulmányunk. Endre szakácsmesterségének mentségére szóljon, hogy ez az az étel, ahol a végső siker kizárólag a friss és ízletes alapanyagon múlik.
Ha egy pillanatra felszakadozik a felhőzet, gyönyörű képeket lehet készíteni
Sajnos nincs túl sok időnk tovább gyönyörködni az igéző tájban és élvezni a meghitt környezet nyugodt hangulatát, mert estére vissza kell érnünk a szálláshelyünkre, Tagangába. De a visszaút is tartogat számunkra meglepetéseket. A jaguárok szerencsére megkímélnek bennünket a személyes találkozástól, de az egyik fáról aprócska selyemmajmok tekintenek le kíváncsian a hátizsákos turistákra, pár száz méterrel odébb pedig nagyobbacska pókmajom testvéreik leskelődnek a fák fölénk hajló ágain. Készítünk néhány felvételt, majd irány a Santa Marta-i busz.
Itt is egyre több a turista
A kora esti órákban érkezünk vissza Tagangába, amelynek tengerparti sétányát mostanra ellepték a másnaposságból felgyógyuló gringók. Húsvét lévén rengeteg kolumbiai fiatal is csatlakozik hozzájuk, de mivel a bárokban méregdrágán adják az alkoholt, ők a sarki italboltban szerzik be a legkedvesebb Medellín rumot, amit aztán a parti sétányon fogyasztanak el. Pár üveg Poker mellett bámuljuk az egymásra találó helyi és külföldi srácokat, valamint az őket megcélzó karkötőárusokat és drogdílereket. Endre nem hisz a szemének. Továbbra is azt állítja, két éve még nem ilyen volt Taganga. Továbbra sem hisszük el neki.
Selyemmajmok figyelnek minket a fákról
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
