A 2022-es Panama túránkat, mint mindig, ezúttal is a Soberanía Nemzeti Parkban kezdjük, ahol bőgőmajmokat és lajhárt fotózunk. A bemelegítő kirándulás után Santa Catalina falujába utazunk, majd egynapos csónaktúrára indulunk Isla Coiba szigetére, ahol fantasztikus tengeri élővilág fogad minket. Nem véletlenül került fel a sziget és környéke az UNESCO Világörökség listájára 2005-ben.
Mivel mind a Soberaníát, mind Isla Coibát bemutattuk korábban a blogban, ezért ezúttal képes blog formájában írok erről a két remek nemzeti parkról.
Túránk első kirándulása a Panama-csatorna mentén elnyújtózó Soberanía Nemzeti Parkba vezet. Soha olyan kevés állatot, mint most, nem láttunk az ösvény mentén, de azért néhány bőgőmajom, gyík és egy lajhár "besétált" a fényképezőnk lencséje elé.
Bőgőmajmot nem könnyű fotózni, mert mindig a fák tetején himbálódznak, de az egyik család szerencsére lejjebb ereszkedett, így sikerült pár egészen jó kép.
Bár a Soberanía Nemzeti Park emblematikus állata a lajhár, egész nap egyetlen példányt sem sikerül megpillantanunk. Épp a buszba szállás előtti pisit abszolváltuk, amikor felnéztem arra a fára, amin emlékeim szerint tavaly megpihent egy kétujjú. És láss csodát! Ugyanaz a lajhár most is ott fetrengett az ágon, így nem maradtunk lajhár nélkül.
A pandémia Panamában is megtette a hatását: negyed annyi a turista, mint volt korábban. Pozitív hozománya, hogy olyan szállásokon is van hely, amelyekre évek óta nem volt esélyem foglalni. A Santa Catalina-i Cabañas Rolo bungalóinak teraszairól ilyen naplemente fogadott minket.
Santa Catalina után egészen Isla Coibáig nincs lakott település a Csendes-óceán partvidékén. Ez a vidék máig felfedezésért kiált.
Ha egy partszakasz lakatlan, ott él a tenger. A kirándulás során három alkalommal állunk meg snorkelezni a csapattal, mindenhol csodákat látunk.
A töviskoronás tengericsillag a csendes-óceáni korallszirtek gyilkosa. A korallpolipokra gyomorsavat fecskendez, ami feloldja a lágy részeket, amiket utána elfogyaszt. Hátra csak a korall meszes vázát hagyja. (fotó: Majdanics Laura)
Gömbhalból többet is látunk, a leglátványosabbak a fehérfoltos gömbhalak, amikből sárgákat és feketéket is látunk. (fotó: Majdanics Laura)
Bori pózol egy tengeri teknőssel. (fotó: Majdanics Róbert)
Laura is nyomába ered egy példánynak. (fotó: Majdanics Róbert)
Legalább egy tucat tengeri teknőst látunk, a legnagyobb példány a két métert is eléri. Szerencsére Isla Coibán még nem honosodott meg a tömegturizmus, ezért az állatok nem félnek az embertől. (fotó: Majdanics Róbert)
Rengeteg a szirticápa, egy alkalommal hét példányt láttunk egyetlen szikla körül. Szerencsére jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. (fotó: Majdanics Laura)
A nemzeti park látogatóközpontja a főszigeten található. Itt csak azért állunk meg, hogy regisztráljunk, utána megyünk is tovább.
Strandolásra is marad idő. A délután Coibita szigetén töltjük.
Nem olyan rossz hely, igaz?
Rajtunk kívül mindössze három csónak járja a nemzeti park szigeteit, így sehol nincsen tömeg.
Isla Coibita emblematikus állata egy békés kajmán, ami a partközeli lagúnákban érzi magát otthonosan. Itt azért nem merültünk.
Hazafelé belefutunk egy hatalmas delfinrajba. Hosszú percekig kísérik a csónakunkat. Tökéletes nap volt!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldlaunkra!
