Megérkezünk végre a Karib-tenger partjára, de nincs sok köszönet benne. Turbo talán Kolumbia legocsmányabb városa, az amúgy szép fekvésű Capurganát pedig elárasztották az illegális bevándorlók, akiket civil szervezeteken keresztül kihasználnak a kartelek; afrikai és ázsiai menekültek százai papucsban csoszogva viszik a kokaint Panamába egy jobb élet reményében. Sapzurro és a panamai La Miel azért elnyeri a tetszésünket, de Kolumbia egyik legszebb partszakaszáról ambivalens érzésekkel távozunk.
Sok tengerpartot láttam életemben, de soha, egyik sem tett rám olyan mély benyomást, mint Playa Muerto. Nem itt a legfinomabb a homok, még csak nem is itt a legfehérebb, sőt, a hullámok miatt nagyon úszni sem lehet a vízben. Playa Muerto mégis Latin-Amerika egyik non-plus-ultra desztinációja.
Ha még nem jártál Dariénben, nem jártál Panamában. Ez akár örök érvényű szólás is lehetne, mert Darién olyannyira meghatározó élmény, hogy nélküle egész Panama értelmezhetetlen. Piji Basal emberá falujában jártunk, ahol megismerkedtünk az őserdei körülményekkel, egy kicsit az élővilággal és az emberá vendégszeretettel. Ha Panamában jársz, ki ne hagyd Dariént!
Colón városa nem csak Panama, az egész kontinens egyik szégyenfoltja. Amíg a fővárosban évente 20-25 új felhőkarcoló épül, addig a csatorna karibi kijáratánál fekvő Colónt évtizedek óta eszi a rohadás. Szerencsére a környékén van két világörökségi helyszín, San Lorenzo és Portobelo, így látunk valami szépet is.
Bocas del Toro sokak kedvenc karibi települése, nem véletlenül. A városka remek éttermeknek és kluboknak az otthona, a környéke pedig maga az édenkert. Sajnos lajhárokat nem látunk, de a tengeri élővilág zseniális, Cayo Zapatilla pedig mindenki szívébe belopta magát.
Boquete városkája kötelező program minden Panamába látogató turistának. Bár szörnyen "elamerikásodott", ettől még élvezhető vidék köderdeivel, vízeséseivel, kávéfarmjaival, jó éttermeivel. Csodás két napot töltöttünk a környéken, bár a pandémia miatt volt olyan program, amit ki kellett hagyjunk.