Az aktuális Közép-Kolumbia túránk során érintünk néhány ritkán látogatott helyszínt, olyanokat is, amelyeknél még én sem jártam korábban. Így jutunk el a Mongua feletti paramókra, a Los Aviones-vízeséshez és az Hoyo del Aire névre hallgató gigantikus víznyelőhöz is. Ez utóbbi egészen elképesztő természeti látványosság, bár az elérése nehézkes. Kolumbia minden alkalommal tartogat meglepetést.
Antioquiát Dél-Amerika Szilícium völgyének is szokták nevezni, bár vidéken általában nem a startupok, hanem a mezőgazdaság jelenti a bevételforrást. Sokáig a kávé volt a mindenható, de nem rég új mánia kezdődött: az avokádó. A zöld aranynak is nevezett növény a nyugat-kolumbiai mezőgazdasági bumm alfája és omegája, amiből az elmúlt években nagyon sokan meggazdagodtak. Ma La Cejától Salamináig nem lát mást az ember, csak avokádó-ültetvényeket, de ahogy minden csoda három napig tart, úgy az avokádónak is lassan befellegzik.
Miután a csapatot feltettem San Joséban a repülőgépre, átsorolok a Wingo kapujához, ahol rövid várakozás után azt a hírt kapom, hogy a gép egyéb okok miatt nem száll fel. Nem jó hír, lévén lenne dolgom Kolumbiában, mielőtt Eri és Barangó kiegészülve a tíz hónapos kisfiunkkal, Zaránddal és a pótnagyival, Katával, megérkeznek Medellínbe.