Nehezen hagyjuk el Nicaraguát, mivel Zolinak elfelejtettek az útlevelébe pecsételni a managuái határon, de végül megérkezünk El Salvadorba, ahol öt gyönyörű napot töltünk el a csapattal. Imádom ezt az országot! Laza, az emberek hihetetlenül aranyosak és a pupusát is bírnám enni hetekig.
San Salvador 2015 óta a Föld legveszélyesebb városa. Két éve nem volt olyan nap a városban, hogy ne öltek volna meg valakit, de ezek a gyilkosságok többnyire a drogon vitázó bandákhoz köthetők. Turistaként az ember ebből szinte semmit nem érez, csak azt, hogy San Salvador központjában nem jó lenni. Santa Teclában viszont igen, amiben nagyon kellemesen csalódunk.
El Salvador nem egy látványos ország, de aki útba ejti, általában beleszeret. Nem a képeslapokról visszaköszönő látnivalók miatt, hanem az emberek és a hangulat miatt. És még a pupusa is ehető.
Az El Salvador-i tengerpart nem varázsol el minket, Alegría hegyi faluja viszont annál inkább. Felmászunk egy ébredező vulkánra, majd úgy beszivat minket a bankunk, hogy pénz nélkül kell átvészeljük a hétvégét San Miguelben. Végül rátalálunk egy maja romvárosra, aminek létezéséről az ott élők sem tudnak.