Nehezen hagyjuk el Nicaraguát, mivel Zolinak elfelejtettek az útlevelébe pecsételni a managuái határon, de végül megérkezünk El Salvadorba, ahol öt gyönyörű napot töltünk el a csapattal. Imádom ezt az országot! Laza, az emberek hihetetlenül aranyosak és a pupusát is bírnám enni hetekig.
Kalandozni a közép-amerikai konyhaművészetben olyan, mint strandpapucsban hegyet mászni; lehet vele próbálkozni, de sok jó nem sül ki belőle. Ha röviden kéne nyilatkozzak a kontinens gasztronómiájáról, akkor azt mondanám: csapnivaló. Egyetlen kivétel akad csupán, Juayúa, ahol hétvégente összejön fél El Salvador egy közös, nagy zabálásra.
El Salvadorban mindenki hihetetlenül kedves velünk, állandóan mosolyognak ránk, ahol tudnak, segítenek. Mégis van bennünk egy kis hiányérzet, mert sok természeti szépséget eddig nem láttunk. Mostanáig. Juayúa környékét barangoltuk be, és ez a vidék teljesen elvarázsolt minket. Egyszerűen jó itt lenni.