Kalandozni a közép-amerikai konyhaművészetben olyan, mint strandpapucsban hegyet mászni; lehet vele próbálkozni, de sok jó nem sül ki belőle. Ha röviden kéne nyilatkozzak a kontinens gasztronómiájáról, akkor azt mondanám: csapnivaló. Egyetlen kivétel akad csupán, Juayúa, ahol hétvégente összejön fél El Salvador egy közös, nagy zabálásra.
Csapatunkkal úgy döntünk, a reggelit nem Santa Teclában, hanem a San Salvador-vulkán tetején költjük el, mivel emlékeim szerint van fent egy egészen remek pupusázó. Sikerül kicsit korán érkeznünk, de így legalább nem kell sorban állni a reggeliért, amit azért kezdünk már egy kicsit unni. Jó a pupusa szökőévente, de minden nap háromszor ezt enni kicsit fárasztó.
Pupusa reggel, délben, este
A Boquerón Nemzeti Park nyitásakor már ott toporgunk a bejáratnál, a vulkán csak a miénk. Látott már szebbet nála utazásai során mindenki, de azért azt hiszem, senki nem bánta meg, hogy itt kezdtük a napot.
A San Salvador-vulkán krátere kora reggel
Privát kisbusszal utazunk Juayúába, El Salvador gasztrofalujába. Menet közben érintjük Joya de Cerént, az ország egyetlen Világörökségét. A Közép-Amerika Pompejijének is nevezett maja romvárost már korábban bemutattuk, most épp csak beugrunk, hogy lássuk annak a maja településnek a maradványait, ami segített megérteni a maja társadalom felépítését és mezőgazdaságát.
Joya de Cerén, El Salvador egyetlen világöröksége
Kicsit odébb felkeressük Tazumalt is, majd hátra hagyva a maja emlékeket a Coatepeque-tavat megkerülve a kora délutáni órákban megérkezünk Juayúába.
Tazumal, maja romváros
Jól időzítünk, mert pont hétvégére esünk be, mikor az amúgy csendes Juayúa életre kel. Húsz éve nyitotta meg először a kapuit az azóta minden hétvégén megelevenedő gasztrofalu, ahová az ország legjobb éttermei és kifőzdéi vonulnak ki, hogy megmutassák, mit tudnak. Ledobjuk a szállónkon a zsákjainkat, és irány a főtéren kialakított zabafesztivál.
Juayúa hétvégente gasztrofaluvá válik
Alig jutunk helyhez (képzelem, mit csinálnának itt a konkurens utazási irodák 20 embert magukkal rángatva), de végül csak felszabadul egymás mellett két asztal, amit összetolunk, aztán felváltva sorba állunk a sok-sok jóságért. A klasszikus pupusán túl van itt birka és nyúl is, valamint az egyik standon árulnak grillezett rákokat és cevichét. Ez utóbbi sajnos fényévekre van a perui cevichétől.
Étkezik a Mirador-csapat
Az egésznek inkább a miliője jó, mint az ízek. Sajnos El Salvadorról is elmondható, hogy a sült húson kívül mást nem tudnak főzni, de a rengeteg pupusa után azért jól esik minden. A legnagyobb találmányuk az egész ananászba töltött Piña Colada, amihez hasonlót utoljára San Andrés szigetén ittunk.
Korán nyugovóra térünk, mert másnap utazásunk utolsó és egyben legszebb vulkánja, a Santa Ana következik. Egy furgon platójára nyomakodunk fel, amivel jó másfél órán át tart az út a Cerro Verde tetején kialakított látogató központba.
Irány a Santa Ana-vulkán - háttérben a Cerro Verde és az Izalco
Amíg Juayúában előny volt a hétvége, addig itt hátrány, ugyanis helyi turisták tömegei vágynak - hozzánk hasonlóan - a vulkán tetejére. A helyzet változatlan, csak helyi vezetővel, délelőtt 11-kor indulva mászható meg a hegy, így kb. ötvenen indulunk neki a csúcsnak. Külföldi rajtunk kívül nem nagyon van.
2015-höz képest azt sikerült elérniük, hogy csak egy belépőt kell fizetni, nem rántják le a túrázót minden egyes magán birtokon való áthaladáskor.
A Santa Ana-vulkán krátertava
A tömeg a jó másfél órás kaptató során egész jól szétoszlik, így nem zavaró, hogy milyen sokan vagyunk a vulkánon. Ezúttal is szerencsénk van az idővel, nem esik, és felhőből is kevés van az égen. A szél azonban most is erős, ez úgy néz ki a Santa Anának sajátossága.
Pici az ember a vulkánhoz képest
Azt hiszem, nem csak a saját nevemben mondom, hanem az egész csapat véleményét osztom, ha azt állítom, El Salvador fantasztikus ország. Apró, olcsó, könnyű benne utazni, s bár nincsenek eget rengető látványosságai, a közeg varázslatossá teszi.
Másnap ismét privát kisbusszal utazunk, egészen a hondurasi Copánig, ahol majálkodunk egyet, aztán irány a Karib-tenger!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
