Isla Contadorát az 1980-as években kezdte magának felfedezni a panamai elit, azóta mindenkinek van háza a szigeten, aki számít. A rongyrázás mára odáig fajult, hogy hajóval hozzák a vizet, hogy locsolni tudják a frissen nyírt pázsitot a villák udvarain. Eközben a sziget elnéptelenedett, alig maradt őslakosa. Contadora egészen szörnyű hely egy hátizsákosnak, Isla Saboga azonban elnyerte a tetszésünket. Csendes öbleivel, trópusi szárazerdeivel és szedett-vetett halászfalujával belopta magát a szívünkbe.
Panamaváros Földünk leggyorsabban fejlődő metropolisza. Ez az a város, ahol alig másfél évbe telik egy harminc kilométer hosszú metróvonal megépítése, ahol évente több mint húsz felhőkarcoló nő ki a semmiből, ahol egyetlen nap alatt több luxusautót látsz, mint odahaza egy évtized alatt és ahol ötévente duplázzák a repülőtér kapacitását. Nehéz nem beleszeretni, de ugyanolyan könnyű megutálni is.
Az Azuero-félsziget régóta mozgatta a fantáziánkat, de most, hogy megérkeztünk, már mennénk is innen el. Egy temető és néhány templom kivételével nem sok izgalmat rejt Panama ezen szeglete.
Egy csodás völgyben találkoztunk egy csodás emberrel, aki éppen negyedik feleségét keresi. A 60 éves zenész az utunk egyik legkedvesebb szállásadója volt.
Panama drága ország, ezt már tudjuk. De hogy egy fészerben töltött éjszakát se tudjunk kifizetni, az azért túlzás. Nem magyar pénztárcához van igazítva ez az ország.
Két hete írtunk Panamavárosról, Közép-Amerika legmodernebb metropoliszáról, ami jelenleg a Föld legdinamikusabban fejlődő városa. Meséltünk az óvárosról, Casco Viejóról (amit 2012-ben alig pár hónap alatt csodaszépen felújíttatott a városvezetés), jártunk Punta Paitillában, Latin-Amerika talán legelitebb negyedében, és persze láttuk San Miguelt is, azt a városrészt, amire a panamaiak egyáltalán nem büszkék. Akkor nem volt időnk végigjárni a város környéki parkokat, pedig nélkülük nehéz megérteni, miért is olyan remek hely Panamaváros. Mert hogy az. Élhető, rendezett és izgalmas metropolisz.