Isla Contadorát az 1970-es években kezdte magának felfedezni a panamai elit, azóta mindenkinek van háza a szigeten, aki számít. A rongyrázás mára odáig fajult, hogy hajóval hozzák a vizet, hogy locsolni tudják a frissen nyírt pázsitot a villák udvarain. Eközben a sziget elnéptelenedett, alig maradt őslakosa. Contadora egészen szörnyű hely egy hátizsákosnak, Isla Saboga azonban elnyerte a tetszésünket. Csendes öbleivel, trópusi szárazerdeivel és szedett-vetett halászfalujával belopta magát a szívünkbe.
Amíg Eriékkel Antioquia falvait jártuk, rossz hírt kaptam Panamából. Január 28-tól az országba való belépéshez kötelező a három oltás (Jansenből kettő), ha ez nincsen meg, negatív PCR-tesz esetén is csak karanténkötelezettség mellett lehet majd beutazni. Remek! Egyetlen Jansennel indultam el, bízva abban, hogy az oltásmánia után végre elfeledik ezt a marhaságot a hatóságok, ehelyett egyre csak szigorítanak. Kezd tényleg hányingerem lenni ettől a világtól!
Január 31-re szól a repjegyem, de nincs mit tenni, át kell iratni január 27-re, hogy ne kerüljek karanténba. A Copa Airlines oldalán persze ilyet nem lehet csinálni, Covid idején is csak személyes ügyintézés lehetséges(!!!). A hathetes túravezetés előtti utolsó napot így nem a családommal töltöm, hanem rohangászással. Buszozhatok fel San Jerónimóból Medellínbe, hogy elintézzem az átiratást, majd loholok át Pobladóba PCR-tesztre. Ez a kis panamai szabálymódosítás közel 150 dolláromba kerül.
A teszt eredménye persze nem érkezik meg, így az indulás előtt rá kell telefonáljak a laborra, hogy megtudjam, egyáltalán repülőre ülhetek-e. Szerencsére igen, csak elírták az e-mail címem. Persze fel nem hívtak volna!
A terminálról busszal megyek ki a reptérre. Ezúttal odafigyelek és nem engedem, hogy az autópálya szélén rakjon ki a sofőr. Szerencsére minden rendben megy, ezúttal nem késik a gépem. Tocumenre érve derül ki, hogy Panama mégsem vezeti be a három vakcinás szabályt, mert összeomlott volna tőle a turizmusa. Agyrém!
Nem csak nekem, a Mirador egyik törzsutasának, Robinak is előbb kellett repülnie, mivel ő is csak két vakcinával rendelkezett. Sőt! Virágnak is módosította a programját a panamai bürokrácia, de ő vállalva a kockázatot, inkább ráoltatott az éppen aktuális covidjára, csak hogy utazhasson. Ő majd egy nappal a csapat után érkezik, hogy beleférjen a 14 napos várakozási időbe.
Robi időben landol, így együtt taxizunk be a Hotel Californiába. Van négy éjszakánk Panamavárosra, de most, hogy kiderült, nem kell karanténba vonulnunk, azt tervezzük, továbbállunk a fővárosból. A választásunk az én presszionálásomra az Isla Contadorára esik, ahová már régen szerettem volna eljutni, de valahogy soha nem jött össze. Egy napig ügyintézek, de másnap taxiba pattanunk és irány az Amador!
Panamaváros kora reggeli látképe az Isla contadorára tartó hajóról
Nem vettünk előre jegyet a hajóra, de szerencsére van rajta hely. 49 dollárba kerül, egy irányba. Nem olcsó, de a repülőjegy háromszor ennyibe került volna. A maszkra nagyon háklisak, másodpercenként szólnak ránk, hogy takarjuk az orrunkat. Az a baj, hogy én képtelen vagyok a 37 fokos melegben 100% párataralom mellett maszkban létezni. A hajón már lazábbak a szabályok, így csakhamar lekerül a fejünkről a vászon.
Ezek a hajók mind arra várnak, hogy átkeljenek a csatornán
Az út első negyed órája elég látványos, hiszen a Panama-csatornába bebocsátásra váró hajók között tekergünk, a főváros látképe pedig egészen zseniális a reggeli napfényben. Utána, ahogy távolodunk a szárazföldtől, monotonná válik az utazás, míg nem lassít a kapitány, ugyanis megpillant néhány barázdásbálnát. Furcsa esemény az ilyesmi, ugyanis a barázdásbálnák jellemzően augusztus és október között érkeznek az öbölbe, januárban nem szokták őket errefelé látni. Jó húsz percet töltünk a tengeri emlősök fényképezésével, majd folytatjuk utunkat Isla Contadorára.
Barázdásbálnákat látunk a nyílt vízen
Kétórás utazás után érkezünk meg az Islas Perlas legnépszerűbb szigetére, Contadorára. Minden utasért küldenek golfautót, csak mi ketten maradunk transzport nélkül, így a csomagjaink átvizsgálása után (a szigetre tilos fegyver és drog bevitele) gyalogosan vágunk neki a szigetnek abban a reményben, találunk valahol megfizethető szállást. A kikötő közelében véletlenszerűen beugrunk egy hotelbe, de a legolcsóbb szobájuk 120 dollárba kerül. Egy boltban a Hospedaje Matildébe irányítanak minket, ahol hosszú alkudozás után 60 dollárért sikerül kivennünk egy szobát éjszakánként. Érződik, hogy Contadora nem a hátizsákosokra van berendezkedve.
Mielőtt megérkeznénk Isla Contadorára, elhajózunk az Isla Pacheca (hátul) és az Isla Bartoleme (elől) mellett
Lecuccolunk, majd beülünk a közeli Hotel Contadora éttermébe egy cevichére. A 15 dolláros fogás olyan penetráns, hogy kénytelen vagyok visszaküldeni, ami után a srác kihozza ugyanazt a tálat megmikrózott hallal. Mondom neki, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Szerencsére nincs képe kifizettetni velem az ételt. Marad a közeli boltban vásárolt keksz, az legalább nem romlott.
Isla Contadora nem néz ki rossz helynek
Délután körbesétáljuk a szigetet. Nincs nehéz dolgunk, csak követni kell a szigeten körbevezető utat, amiről kizárólag jobbra, az öblök felé kell lekanyarodni.
Először a Playa Canoán kötünk ki, ami privát partszakasznak tűnik, illetve ezt az érzést keltik a két parti villa teraszán sütkérező emberek lenéző pillantásai. Nincs is kedvünk csobbanni, inkább átsétálunk a Playa Ejecutivára. Bár ennek a partján is van két csodaszép ház, itt legalább mások is vannak, nem csak nyaraló tulajdonosok. A víz remek, de az apró medúzák gyorsan kizavarnak minket a tengerből.
A Playa Ejecutiva Isla Contadora talán legjobb strandja
A sziget nyugati végében meseszép villák sorakoznak, mind előtt golfautó pihen. Bár édes víz nincs sok a szigeten, mégis minden kert szépen gondozva van, a pázsit pedig rikítóan zöld. Állítólag a locsoláshoz szükséges édesvizet a szárazföldről hozatják hajóval.
Isla Contadorán van ugyan egy-két hotel, de az épületek többsége magántulajdonban lévő villa
A déli partok nem túl látványosak, az egyetlen üdítő kivétel a Playa Cacique. A Hotel Mar y Oro éttermében Robi eszik egy normális cevichét, én pedig iszom egy ötdolláros sört.
A Hotel Mar y Oro a Playa Cacique egyetlen szállodája és étterme
A repülőteret délről megkerülve a Playa de las Suecasra tévedünk, ami Contadora nudista strandja lehet. Bár nincsenek sokan, de azon a kevés emberen sincs ruha.
Fotózkodunk a Playa Larga zátonyra futott hajójánál, ami több mint 30 éve áll mozdulatlanul befúródva a homokba. A tulajdonosa az a multimilliomos volt, aki a közeli háromszáz fős hotelt is felépítette a parton, a halála után azonban mind a szálloda, mind a bárka az enyészeté lett. Pedig az 1970-es és 1980-as években olyan híres emberek szálltak meg itt, mint Sofía Loren, John Wayne vagy a Kennedy-család számos tagja.
Visszatérünk a szállóra lezuhanyozni, hogy üdén térjünk majd be Contadora egyetlen mulatójába, az El Mágitóba. Előtte lebotorkálunk a partra vacsorázni valamit, de 20 dollárért csak csirkemell van sült krumplival. Kikérjünk, majd kérünk még egy adagot, olyan keveset hoznak ki. Horror ez a hely!
A Playa Larga ikonikus hajóroncsa 30 éve áll a parton
Ismét a boltban kötünk ki. Veszünk egy kisüveges Flor de Cañát, amivel alapozunk, majd irány az El Mágito. A név alapján azt hittem, valami fergeteg diszkó lesz, de nem: az El Mágito a falu egyetlen kocsmája, ahol a helyi arcok gyülekeznek. Nincsenek sokan, rajtunk kívül talán féltucat ittas férfiember lehet a helyen. Egy feles olcsó Abuelo hat dollár! Ennyiért még a Gozsduban is Zacapát iszom. Itt az idő megállapítani: Contadora nem nekünk lett kitalálva.
A helyiek arra panaszkodnak, hogy mióta a panamavárosi elit felfedezte magának a szigetet, minden megfizethetetlen.
- Már 200-an sem vagyunk a szigeten. Aki teheti, elhúz innen. A telkek annyiba kerülnek, amennyiből a szárazföldön az ember nagybirtokot vásárol. Akkor minek itt maradni? - teszi fel a kérdést az egyik illuminált alak a bárpultra könyökölve.
- Jó, azért a gringók jól fizetnek - mondja a másik sört szürcsölve - Amíg építik a házakat, van munkánk.
- Oké, de én halász vagyok. A halért itt is annyit adnak, mint Panamavárosban.
- Az éttermekben mégis duplája, ha nem háromszorosa az ára - vetem közbe.
- Hát ez az! De a gringóknak mindegy. Aki itt tud telket venni egymillió dollárért, annak nem fáj a 30 dolláros sült hal - vágja rá a halász.
- Tény! Húsz éve a szigeten volt vagy öt kocsma és két diszkó. Mára csak az El Mágito maradt, ide is csak mi járunk - száll be a társalgásba egy harmadik fickó.
- A nyaralósok nem járnak le? - kérdem.
- A nyaralósok? - röhögnek fel közösen - Azok lenéznek minket szigetlakókat, nem vegyülnek a magunkfajtával. Privát repülővel vagy yachttal jönnek, a házaik teraszán szürcsölik az ezerdolláros viszkit. A többségük a szakácsot is magával hozza a fővárosból. Ez a sziget elveszett!
Jó zárószó. Nincs kedvünk hajnalig inni milliókért a helyi alkeszokkal, ezért korán nyugovóra térünk.
Reggel fejfájással, gyengeséggel ébredek. Másnapos nem lehetek, rumtól nem szokásom. Átugrom a szomszéd kifőzdébe enni egy levest, de egy falat nem megy le a torkomon. Robi egyedül strandol, én pedig ágyban maradok. Ismerős az érzés, olyan, mintha influenzás volnék, csak influenzás tünetek nélkül. Délutánra tudom, hogy megint benyaltam a Covidot, de talán ezúttal is úgy lesz, mint tavaly áprilisban Kolumbiában.
Estére kezdek jobban lenni, már enni is tudok valamit. Szerencsére a Covid nekem egynapos betegség, utána csak marad a köhögés és rekedtség, de az sem olyan vész.
Másnap reggel egész energikus vagyok, ezért úgy döntünk, nem Contadorán héderelünk, hanem átvitetjük magunkat Isla Sabogára, lássunk mást is, mint rongyrázást. A csónak tíz dollárért dob át minket.
Isla Saboga távolról nem túl látványos, mégis beleszeretünk
Contadorával szemben Sabogán van egy valódi település, amit többségében halászok laknak. Elég lepukkant ugyan, de legalább őszinte hely, ráadásul nem kell a golfautókat kerülgetni.
Kilátás az öbölre a falu templomdombjáról
Isla Sabogán legalább van valamilyen település
A helyi boltban veszünk üdítőt, majd egy tízperces sétával átkelünk a sziget túloldalán lévő Playa El Encantóra. A parton van egy apartman komplexum, az El Remanso Inn, de eléggé kihalt. A parton csupán két idős amerikait látunk sétálgatni, valamint egy fiatal párost kajakozni.
A fényképezést Sabogán is szeretik a gyerekek
A strand déli végében belebotlunk egy homok által félig betemetett tengeralattjáróba. Emlékeimben felidéződik az 1990-es évek közepe, amikor a Híradó bemondta, hogy a MAHART eladta pár forintért az utolsó három tengeralattjáróját panamai és kolumbiai üzletembereknek. Valószínűleg ez a szerkezet nem Magyarországról került ide, de azért el lehet képzelni, mi célt szolgálhattak a MAHART tengeralattjárói Panamában és Kolumbiában.
A Playa El Encantón fantasztikus a madárvilág
Szeretnénk a part mentén átsétálni a Playa Coralra, de Robi papucsa nem bírja a szikláról sziklára való ugrálást, így feladjuk a harcot a kövekkel és kaktuszokkal. Szerencsére az erdő mélyén van egy ösvény, ami átvezet Isla Saboga legszebb öblébe. Lövünk pár fotót, majd a Playa Larga felé vesszük az irányt.
Robi azon agyal, vajon ez a szerkezet hogyan és miért került ide?
A Playa Larga - nevében is benne van - Saboga leghosszabb strandja. Rajtunk kívül egy lélek nincs rajta, egészen zseniális az élmény. Fürdünk, élvezzük, hogy nem Contadorán vagyunk.
Isla Saboga nyugati partvidéke fantasztikus strandokat rejt
Visszasétálunk a Saboga Lodge-ra, ahol iszunk egy kólát, majd hagyatkozva az ott dolgozó recepciós iránymutatására, jobbra térünk le az ösvényről. Óriási hibát követünk el, mert az út nem a faluba vezet, hanem a sziget áramfejlesztőjéhez. Feleslegesen sétálunk 40 percet a déli melegben, így mire visszaérünk a faluba, alaposan lóg a nyelvünk.
Playa Larga - ehhez hasonló öböl nincs Contadorán
Sajnos a szigeten nincs sem étterem, sem kifőzde, így marad ismét a bolt. Magunkba töltünk vagy két liter vizet, majd kisétálunk a mólóhoz, ahová délután kettőkor megérkezik a panamavárosi komp.
Nem terveztük, de elsétáltunk a sziget áramfejlesztőjéhez
Isla Contadora nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de Saboga a sok gyaloglás ellenére elnyerte a tetszésünket. Persze ennyi pénzért sokkal inkább Bocast vagy San Blast ajánlanám bárkinek, aki csak rövid időre érkezik Panamába, de az biztos, hogy nekem a jövőben még lesz jelenésem az Islas Perlas többi szigetén.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
