A perui Andokban teljesen mindegy, hogy merre utazol, két dolog biztos: fantasztikus lesz a táj és belefutsz egy romvárosba, amiről még a legelvetemültebb régészek sem hallottak. A 28A jelölésű főúton kelek át a Nyugati Kordillerákon, ami hihetetlenül látványos. A nap fénypontja azonban Inkawasi, a huaytarái inka szakrális fürdője, ami ha Cuzco környékén állna, turisták ezrei látogatnák. De nem ott áll, így egyedül járom körbe a romokat.
Mindig azt mondom, hogy az igazi Peru a Machu Picchu után kezdődik. Sokan csak az inkák legismertebb romvárosa miatt ékeznek Peruba, én azonban tudom, hogy a Machu Picchu a kanyarban sincs azokhoz az élményekhez képest, amit Vilcabamba hegyei és VRAE jelentenek. Megérkeztünk Huancacalléba, ahonnan nemsokára nekivágunk Peru egyik legszebb gyalogtúrájának, ami Espiritu Pampába vezet.
Peru tele van szebbnél szebb romvárosokkal és történelmi emlékekkel. Jellemzően minden turista ugyanazt a kört futja le az országban utazgatva, érintve Machu Picchut, a Titicaca-tavat és a Nazca-vonalakat, így az olyan helyszínek, mint Vitcos és Ñusta Hispana elkerüli a figyelmüket. Pedig higgyetek nekünk! Ezek a romvárosok legalább akkora élményt nyújtanak, mint a klasszikusok, múltjuk pedig sokszor izgalmasabb, mint a jól ismert látványosságoké.
Huancavelicáról minden útikönyv ódákat zeng, pedig a város egy nagy semmi. A klímája is elég szörnyű, viszont a környéken van egy-két látnivaló, amik létezéséről csak helyben értesültünk. Ilyen például Santa Barbara elhagyatott és véres történelmű bányái vagy Cachí Alta színpompás faluja, ami egy itt élő spanyol házaspár agyszüleménye. Huancavelicáért magáért nem érte meg az ideút, de a környéket kár lett volna kihagyni.
Ha az ember teljes egészében szeretné megismerni Dél-Perut, nem hagyhatja ki a Rio Mantaro völgyét. Persze Jauja és Huancayo nem Cuzco és Arequipa, de azért érdemes tenni egy kitérőt errefelé is. Ha másért nem, hát azért, hogy megtudjuk: hegyekben nem eszünk tengeri halat.