A koronavírus árnyékában megkezdjük utazásunkat a Cotahuasi-kanyonba. Fantasztikus dolgokat látunk, de az emberek nem túl kedvesek velünk. Beszólnak, legringóznak minket, csak mert azt feltételezik, direkt visszük nekik oda a járványt. Az emberi közeget leszámítva a Cotahuasi Peru egyik legszebb vidéke, ahol teljesen mindegy, merre indulsz, biztos, hogy belebotlasz valami természeti csodába. Nekünk az első a Huito kőerdő volt.
Van úgy, hogy az ember hiába próbálkozik valami alternatív ötlettel, nem jön össze. Többe kerül, napokig tart, a végén pedig marad a hagyományos út. Így jártunk mi is a Colca- és a Cotahuasi-kanyon közötti szakaszon, de hát ettől kalandos az utazás. Ha nem szivatjuk be magunkat az úttalan utakon, akkor nem láttuk volna kitörni a Sabancaya-vulkánt, nem bámulhattuk volna a Colca mély árkát Aplaónál és nem stoppoltunk volna hiába hat órán át Csokibombánál.