Dél felé utazunk tovább, közben érintünk két újabb romvárost, Chacchobént és Oxtankaht. Amíg az elsőt elárasztják a turisták, addig a másikat a világon senki nem látogatja. Értelemszerűen nekem Oxtankah jött be jobban, bár azért voltunk már nála izgalmasabb maja romvárosban.
Tulumot sokáig a Maja Riviéra non-plus-ultrájának tartottam. A hínár megjelenésééig a legszebb tengerpart volt a Földön, aztán megindult a lejtőn lefelé. A pandémiáig csak csúszkált, azóta azonban meredeken zuhan a pusztulás és értéktelenség legmélyebb szakadékába. Tulum lett az indusztrialista turizmus fellegvára, ahol egy teljes generáció rúgkapál magának helyet találva, hogy kiizzadja magából az értéktelenségben megfáradt lelkét. Bacalar sem jobb, ott az önmegvalósító Insta tündérek lúgozzák ki éppen a világ egyik legszebb tavát. Techno, botox, avokádóhab, boutique ice cream. Isten hozott a Maja Riviérán!
A külföldön karácsonyozás mindig nehéz, de sehol nem olyan penetráns, mint a Yucatán-félszigeten. Jellemzően nem szeretem az ünnepeket, mert stresszesek, de annál idegtépőbb "ráhangolódásnál", mint amin Mexikóban mentünk keresztül két pici gyerekkel, semmi nincsen. Pár nap alatt meggyűlöltem a teljes Maya Riviérát, mindenkit, aki itt él és nyaral, és ez az a pillanat, amikor kijelentem, hogy az Airbnb oldalát soha többé nem nyitom meg. Azért volt jó része is az elmúlt napok kanosszájának: Xpujil romvárosa.