Dél felé utazunk tovább, közben érintünk két újabb romvárost, Chacchobént és Oxtankaht. Amíg az elsőt elárasztják a turisták, addig a másikat a világon senki nem látogatja. Értelemszerűen nekem Oxtankah jött be jobban, bár azért voltunk már nála izgalmasabb maja romvárosban.
Felipe Carillo Puertót magunk mögött hagyva megindulunk a Bacalar-lagúna irányába. A buszút gyorsan eltelik, mivel csak a tó északi csücskéig megyünk, Buenavistáig. Bacalar települése nagyon nem jött be az elmúlt két alkalommal, reméljük, az apró település közelebb hozza hozzánk a tavat.
Buenavista nagyon apró hely, éttermei, szállóhelyei sem nagyon vannak. A lagúna partján bukkanunk egy kiadó bungalóra, amiért kicsit sokallom a 38 dollárt, főleg úgy, hogy még fürdőszobája sincsen. De nem ez a legnagyobb baja a házikónak, hanem az, hogy beázik. Ezt érkezésünk után pár perccel azonnal megtapasztaljuk, mivel elered az eső. Nem csak a szúnyoghálón ver be a víz, a tetőn keresztül is folyik, eláztatván az egyik matracot. A bungalót kiadó nő szabadkozik, mintha nem tudta volna, hogy az épület beázik. Fél órán át söpörjük ki a vizet a házból, és csak reménykedünk, hogy este nem ered el újra az eső.
700 peso kicsit sok ezért a kuckóért
Amúgy Buenavista nagyjából úgy néz ki, mint ahogy az 1990-es években Bacalar kinézhetett: poros utcák, szegényes kinézetű házak, kóborkutyák mindenfelé. Ha házat felújítani a nő nem is tud, főzni legalább igen; egészen rendben lévő quesadillát szolgál fel nekünk vacsorára.
A Bacalar-lagúna szép ugyan, de Buenavista felejtős hely
Barangó napfelkelte előtt ébred. Nem szokott ilyet csinálni, de így legalább kapok az alkalmon, és kisétálok vele a tópartra. Kétségkívül a napfelkelte a legjobb dolog, ami az emberrel Buenavistában történhet.
Oké, ezért a napfelkeltéért érdemes volt Buenavistában aludni
Talán érezvén, hogy nem voltunk elégedettek a szállás minőségével, a nő férje bevállalja, hogy elvisz minket a sorban következő maja romváros, Chacchobén bejáratához. Nem kell nagy távban gondolkodni, alig negyed óra alatt megérkezünk, de az biztos, hogy busszal egy örökkévalóság lett volna, mivel a tíz kilométeres szakaszon legalább egyszer át kellett volna szálljunk.
Chacchobént a '90-es években kezdték el feltárni, de csak az utóbbi években kapta fel a turizmus. Ennek az az oka, hogy Cancún kikötője nem tudott több cruisert fogadni, így Mahahual mellett építettek egy újat, ahová a pandémia előtt megérkeztek az első óceánjárók. A koronavírus persze a környék turizmusát beszántotta, de azóta dübörög a biznisz, a heti két cruiser "nem rossz" egy Mahahual méretű településhez képest. Azokat a turistákat, akiket itt raknak partra, már nem Cobába vagy Chichén Itzába viszik, hanem ide, ezzel betekintést engedve nekik a maja kultúrába. Persze Chacchobén messze nem olyan látványos, mint Chichén Itza, de az sem akkora baj, hogy ez a heti több száz ember nem a legismertebb romváros sacbéit koptatja, hanem egy kevésbé ismert és jelentős romváros útjait.
A 24-es templom frontjánál annyi volt a turista, hogy nem lehetett fényképezni, úgyhogy a hátuljánál pótoltuk a hiányt
Mert hogy Chacchobén minden volt, csak fontos város nem az amúgy sem túl egységes Maja Birodalom térképén. Kerámiaedények festékanyagának kormeghatározásából tudjuk, hogy a környéket már a preklasszikus kor közepén, az i.e. 2. században lakták. Jelentőséget a klasszikus korban kapott, ekkor közvetítő szerep hárult rá a peténi és a yucatáni városok között; kereskedelmi központ lehetett Tikal és Coba között. A feltárások során mindössze két sztélét találtak, de egyiken sem volt olvasható hieroglifa, így Chacchobénnek egyetlen uralkodója nem ismert. Azt azért feltételezik, hogy Dzibanchéval és Kohunlichcsal (ezt a két romvárost is felkeressük majd) szövetségesek voltak, az épületek hasonlósága is erre enged következtetni.
Érdemes megjegyezni, hogy Chacchobén egyetlen épületén sincsenek maszkok. Ez is azt a vélekedést erősíti, hogy a város Muyilhoz hasonlóan nem töltött be szakrális szerepet, abszolút evilági település volt.
Barangó egyedül fedezi fel magának a Gran Plaza kisebb épületeit
Bár elég sok a turista, azért tudunk pár tiszta képet lőni az épületekről. Mind közül a legnagyobb a 24-es templom, ami bár a klasszikus korban épült, preklasszikus jelleget ölt. A templom ötlépcsős, mind a négy oldalán lépcsősor vezet a tetejére. Pont úgy, mint a Mundo Perdidóra Tikalban.
Mögötte található a Gran Plaza, ami valószínűleg piactérként funkcionált, illetve erre engednek következtetni az itt talált cserépedények és élelmiszer-maradványok. Ez a rész kevésbé feltárt, eléggé benőtte az erdő, de így legalább láthatunk pókmajmokat az ágakon csimpaszkodni.
A Gran Plazán könnyen lehet pókmajmokat fényképezni
Az öt méter magas platformon álló Acropolis Chacchobén legnagyobb épületegyüttese. Központi szerepet tölthetett be piramisa, az 1-es templom, amin valószínűleg annak ellenére tartottak ceremóniákat, hogy a város nem volt szakrális központ.
A két megtalált sztélén sajnos nem olvashatók a hieroglifák
Mellette áll a Hajók temploma, az egyetlen épület, amin eredeti stukkómaradványokat találtak. Nevét hajóábrákról kapta.
Az Acropolis legnagyobb épülete, az 1-es templom
Az Acropolisnál rengeteg a strandpapucsos turista, így nem tudok rendes fotókat készíteni, de a képre várva legalább van ideje a gyerekeimnek futni egyet a piramisok között. Azt nehezen magyarázom el Barangónak, hogy ezekre a templomokra miért nem lehet felmászni, ha máshol, ahol eddig jártunk, lehetett, de szerencsére lebeszélhető arról, hogy összevesszen a parkőrökkel.
A Hajók temploma is le van zárva sajnos
Chacchobén a kevésbé látványos romok közé tartozik, de van még hátra pár maja emlék, mielőtt átkelnénk a Belize-i határon. Az egyik ilyen Oxtankah, ami Chetumaltól nem messze található. Mielőtt azonban felkeresnénk, megpihenünk egy napot Chetumalban, mert utolsó alkalommal, mikor itt jártunk, megígértük a srácoknak, hogy felkeressük az állatkertet.
Ismerkedés az iguánákkal
A megszokott szállóra igyekszünk, ahol úgy adják a kezünkbe a kulcsot, mintha hazaérkeztünk volna. Másnap reggel kisétálunk az állatkerthez, ami - bár nincs messze a központtól - elég fárasztó két pici gyerekkel. Odabenn persze élveznek minden pillanatot, főleg a nagymacskák nyerik el a tetszésüket. Amúgy az állatkert egészen szellős, de azért ráférne egy felújítás.
Az állatok egész jól vannak tartva a chetumali állatkertben
A következő napokban szeretnénk eljutni Kohunlichbe, Hormigueróba és Dzibanchébe, de ezek a romvárosok busszal nem elérhetők, így kénytelenek vagyunk autót bérelni. Utoljára még a pandémia előtt csináltunk ilyet Argentínában, úgyhogy kicsit izgatott vagyok, főként amiatt, hogy Mexikóban a kocsik többsége nem manuális, hanem automata váltós, amilyet én még soha életemben nem vezettem. Egy Volkswagen Jettát sikerül kifogni napi 70 dollárért, ami eléggé mellbevágó összeg ahhoz képest, hogy anno mennyit fizettünk Argentínában. Oké, ez a kocsi legalább szép és tiszta, míg Argentínában az is csoda volt, hogy megvolt mind a négy kereke a kis Chevrolet-nak.
A kocsit délre kérjük, hogy leadáskor ne kelljen rohanni, így Oxtankah felkeresése előtt megállunk ebédelni Calderitasban. A tengernek itt egészen hihetetlen színe van, a gyerekek is élvezik a rohangászást a malecónon.
Calderitasba a tenger színe miatt érdemes kitérőt tenni
Oxtankah innen mindössze negyed óra kocsival. A romoknál nincs senki, csak mi, no meg rengeteg vérszívó. Többek között azért jó Erivel utazni, mert ha ő ott van, akkor garantált, hogy téged nem csípnek a szúnyogok, mivel mind ő rá száll. Amúgy a romok központi terét sem véletlenül hívják Bogarak terének.
Oxtankah romjainál sem találtak a régészek olvasható sztéléket, de azt tudjuk, hogy Kohunlich és Dzibanché kikötőjeként működött, valamint Dzibilchaltúnhoz és Xcambóhoz hasonlóan sólepárlással foglalkoztak. A város körül nem találtak lakóövezetet, arra a szembelévő szigeten, Tamalcabon bukkantak, valószínűleg a sókészítés is ott zajlott.
Oxtankah leglátványosabb épülete egy katolikus templom maradványa
A város a fénykorát 200 és 600 között élte, nagyjából a peténi városokkal együtt, a 9. század végén vált lakatlanná. A későbbiekben csak egyetlen épületet emeltek a területén, de már a spanyolok, akik Dzibilchaltúnhoz hasonlóan keresztény kápolnát építettek az egyik palotaépület helyén. Ennek maradványai ma is láthatók.
A 3-as épület a legjobb állapotban lévő templom
Emellett persze vannak olyan palotaépületek is, amikre nem építkeztek rá a konkvisztádorok. Ilyen pl. a 3-as épület, amit szépen ráncba szedtek a régészek. Az épület előtt feltártak egy sírt, amiben látható egy csontváz replika. Barangó még csak most kezdi értelmezni a halál fogalmát, nehéz neki elmagyarázni, pontosan mit is lát.
Oxtankahban több sírt is feltártak, helyüket ma replikák jelzik
Nem ez az egyetlen feltárt sírhely a városban. A 6-os épület visszabontása közben találtak egy másik csontvázat is, hieroglifákkal ellátott cserépedényekre azonban nem bukkantak.
Iguánákból rengeteget látunk Oxtankahban
A régészetileg legérdekesebb épület egyértelműen a 9-es, aminek eredeti stukkói ma is láthatók.
A 9-es templom színes stukkója
A romvárost hátrahagyva megindulunk Luis Echeverría Alvárez irányába, hogy megnézzük magunknak a Punta Lagartót. A képek alapján az itteni mangrove egészen egyedi, de azért élőben messze nem olyan látványos, mint amit az ember az interneten fellelhető fotók alapján elképzel. Ráadásul az ide vezető út egészen penetráns, így kicsit elvesztegetett időnek érezzük ezt a kitérőt.
A Punta Lagarto hangulatos hely, de az oda vezető út szörnyű állapotban van
Ezután irány Laguna Guerrero, mivel az ottani tó állítólag lamantinok lakhelye. Biztosan így van, mert a faluban hirdetik is a lest, csak hogy a fickó, akinek van csónakja, nincs a településen. Kicsit elidézünk a mólón, aztán átautózunk a közeli Raudalesbe, ahol kimerészkedünk a Chile Verde partjára. Ettől sem esünk hasra.
A Laguna Guerrero ismét egy szép tó
A Chile Verde egyáltalán nem érdekes
Elunjuk az értelmetlen autókázást, úgyhogy visszaindulunk. Sötét este van, mire beérünk Chetumalba. Leszaladok néhány mexikói szendvicsért, aztán korán ágyba dugjuk a srácokat, mert holnap hosszú útra indulunk, mely során Kohunlich és Hormiguero romvárosait keressük majd fel.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
