Cuzco fölé magasodik az inkák egykori erődje és ceremoniális központja, Saqsaywaman. A romok megértéséhez kell egy kis fantázia, amiből a régészeknél nincs hiány. A fellegvár után látogatást teszünk Quenko, Puka Pukara és Tambomachay romjainál is, mindezt képes blog formájában.
A Cuzco felett, 3700 méteren fekső Saqsaywaman (olykor Sacsayhuamán) az inkák legfontosabb erődje volt. A romoknak három jól elkülöníthető részét ismerjük. Ezek közül az egyik a képen is látható Muyuq Marka, ami az erőd barakjait, élelem- és fegyverraktárait, valamint víztározóját rejtették. A spanyolok az erőd ezen részét a 16. század elején elpusztították, a köveket elhordták.
Az erőd gondosan megtervezett, háromszintes falrendszerre épült. A cikkcakkos kialakítás klasszikus védelmi rendszer, lévén a benyomuló ellenséget a fal tetején állva könnyebb volt becserkészni. Az máig vita tárgya, hogy az olykor több száz tonnás köveket miként szállították és emelték a helyére a kerék ismerete nélkül.
Sajnos kevés épület maradt fenn az utókornak, pedig a spanyol krónikák gigantikus épületekről, tornyokról számolnak be, amik akár húszezer katonát is képesek lehettek befogadni.
Saqsaywaman másik része a ceremoniális tér. A jeles ünnepeken, mint pl. az Inti Raymi, több ezren gyűltek itt össze, miközben a ceremóniákat a szemközti szikla tetején hajtották végre. A nyári napforduló ünnepét máig megtartják a kecsuák, ami több százezer turistát vonz Cuzcóba.
Saqsaywaman kőfala rengeteg szimbólumot tartalmaz. A kövekből kivehető a láma, a kígyó és a bálna forma is. Az inkák szerették az ilyen szimbólumokat, szinte az összes városuknál megjelenik valamelyik kultikus állat képe.
Kilátás a kőfalra és az annak tetején romos állapotban fennmaradt Muyuq Markára az inka cermeoniális szikláról, amit a kecsuák Suchunának neveznek. A sziklát gondosan lecsiszolták, a tetejére pedig trónokat faragtak. Az inka és családja innen figyelte anno az Inti Raymi ünnepséget.
A szikla túloldala is csiszolt. A régészek szerint lámákat áldoztak rajtuk, amiknek vérét ezeken a csúszdákon folyatták le.
Saqsaywamantól pár száz méterre található Qenko (néhol Q'enqo). Az egyik legnehezebben értelmezhető rom valójában egy hatalmas monolit, amit valószínűleg áldozatok bemutatására használtak. A szikla teteje faragott. Rengeteg apró csatornát alakítottak ki rajta, végeibe pedig vérgyűjtő üregeket vájtak. Az aljában egy alagutat alakítottak ki, benne trónusokkal. Állítólag ezek a kőszékek arra szolgáltak, hogy a múmiákat konzerválják.
Qenko intihuatanája, vagyis napköve. Ezeken a gyakran faragott sziklákon az inkák a napjárást követték. A jeles alkalmakkor az árnyékok jól meghatározható pontokra estek, innen tudták, az év mely időszakában járunk.
Pár kilométerrel odébb, 3850 méteren található Puka Pukara, vagyis a Vörös erőd. Ez az épület a 15. század második felében épülhetett, az volt a szerepe, hogy biztosítsa Cuzco biztonságát a felföld irányából. Méretei alapján pár tucat katonánál többet nem tudott ellátni.
Mivel az erőd útban van Pisac felé, ezért rengeteg turista látogatja. Méreteit tekintve tényleg nem nagy, viszont a kilátás a hegyekre fantasztikus.
Puka Pukara a nevét valószínűleg azokról a kövekről kapta, amik naplementében vörösre festik az épületet.
Puka Pukara mellett található Tambomachay, az inkák szakrális fürdője, egyben a cuzcói vízhálózat egyik tápláló forrása. A spanyolok érkezése előtt a falakat állítólag arany borította, az üregekben pedig aranyszobrok állhattak. Sajnos az aranyat a spanyolok beolvasztották és Eurpába szállították.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
