Bár a Mirador-blog már megélt 648 bejegyzést, egyik sem foglalkozott Mexikó legismertebb látnivalójával, Chichén Itzával. Ennek az az oka, hogy a blog indulása óta nem hozott erre minket a kalandvágy, de most, hogy egy csapattal a Yucatán-félsziget körbeutazására adtuk a fejünket, Chichén Itza is az utunkba került. Mivel nekem vannak korábbról élményeim a romvárossal kapcsolatban, leírhatom, hogy ez az a hely, ahová a jövőben nem fogok visszavágyni. A tömegturizmus és a rájuk berendezkedő árusok sokasága egyszerűen lenullázza az élményt, az ember nem csinál mást, csak gépszerűen kattintgat, és várja, hogy vége legyen a romok bejárásának. Pedig Chichén Itza akár jó is lehetne...
Miután sikerül Erit és a gyerekeket átköltöztetni a Playa del Carmen külvárosában kivett apró lakásba - ahová megérkezik Vica is, hogy segítsen Erinek túlélni valahogy a következő hat hetet -, kibuszozom a cancúni repülőtérre, hogy összeszedjem a csapatot.
A cancúni repülőtér minden kétséget kizáróan a legrosszabban szervezett reptér a kontinensen. Van négy terminálja, de az érkező és induló járatokban nincs semmi rendszer, szinte képtelenség kideríteni, melyik légitársaság honnan indul és hová érkezik. Ráadásul a terminálok között nincs összeköttetés. Vagy taxizik az ember, vagy gyalogol az országúton, ami mellé elfelejtettek járdát építeni. Plusz nehezítés, hogy némelyik terminálnak több kijárata is van, amik között ugyancsak nincs kapcsolat, így ha a csapatod az egyiken jön ki, te meg a másikon várod őket, akkor esély nincs a találkozásra. Így történik ez velünk is, de szerencsére van egy reptéri asszisztens, aki rám csörög, mikor látja, egy magyar csoport tanácstalanul téblábol a buszok között. Ha nehezen is, de sikerül összeszednem a csapatot, aminek tagjaival Playa del Carmenbe utazom.
Este ismerkedés, rumozgatás a program. Az egyetlen említésre érdemes esemény Ákos ténykedése, aki bezárja a kulcsot a szobába. Éjszakai recepció hiányában kénytelenek vagyunk kibontani a fürdő ablakát, hogy azon keresztül be tudjak mászni és ki tudjam nyitni az ajtót.
Playa del Carmen strandja a két ünnep között zsúfolásig van emberrel
Másnap tengerpartozás a program. Eri és a gyerekek is csatlakoznak hozzánk, este pedig Vera is megérkezik. Másnap Valladolidba utazunk, ahol városnézés a program. Mivel írtam már róla korábban, így a koloniális hangulatú település látnivalóit és történelmét nem részletezném, inkább a másnapi programra, Chichén Itzára koncentrálok.
Valladolidot is körbesétáljuk a Mirador-csapattal
2004 óta nem jártam a Yucatán-félsziget legjobban feltárt romvárosában, így én is izgatott vagyok, milyen hatások érnek majd a posztklasszikus kor legerősebb városállamának meglátogatása során. A Maya Riviéra hatalmas változáson esett át az elmúlt két évtizedben, sok pozitívumot nem hozott az eltelt idő. Előre félek Chichén Itzától, amit anno alig pár tucat ember látogatott naponta, a statisztikák szerint azonban a pandémia előtt már évi 2,5 millió turistát fogadott.
Bár korán indulunk, így sem tudjuk elkerülni a dugót, ami a romváros bejáratától több száz méterre torlódik fel. A sofőrünket megkérem, hogy parkoljon le a főút mentén; inkább besétálunk a bekötőúton, mert nincs kedvünk a benzingőzben ácsorogni. A jegyeket ehhez képest elég gyorsan meg tudjuk venni, mindössze húsz percet állunk sorban. A csapat szeretne a bejáratnál kávézni, de a tízdolláros capuchino árán pár homlok összeráncolódik.
A romvárosba vezető ösvényeket árusok százai lepik el. Ahol korábban agutik és ormányos medvék szaladgáltak, most színes giccseket árusító demómaják ülnek egymás hegyén-hátán. Roppant idegesítő a mindenkinél fellelhető síp, amivel papagájhangokat, majombőgést, jaguárüvöltést imitálnak.
A labdajátéktér vezérépülete tűnik fel elsőként a romváros bejárása során
Az erdei sztráda azonnal a romváros főterére vezet, ahol feltűnik a Kukulkán templom, valamint a labdajátéktér gigantikus épülete. Ezzel, illetve az ennek oldalában található Tzompantlival kezdjük a körtúránkat. A Tzompantli klasszikus közép-mexikói épület, leginkább Tenochtitlán azonos nevű épületére hasonlít. Az épület falába körbe koponyákat faragtak, ami azték, illetve tolték hatás.
A Tzompantli klasszikus tolték-azték emlék
Chichén Itza bár már a maja klasszikus kor derekán (kr. u. 450-500) lakott volt, később a cenoték kiszáradása miatt elhagyták, és csak a 9. században költöztek oda vissza. Erről az időszakról szinte semmit nem tudunk, mivel a toltékok 10. század végi betörésekor minden korábbi sztéle megsemmisült. Mindössze két dátumot jelölő hieroglifát találtak ebből a korból, az egyiket 832-ből, a másikat 998-ból, de esemény nem társul hozzájuk. Az egyetlen ismert uralkodó K'ak'upakal, akit még uxmali hieroglifák is említenek.
Bár a toltékok sok maja kulturális aspektust beépítettek a mindennapjaikba, a vallási és politikai dominanciát ők gyakorolták. Behozták a köztudatba Quetzalcoatlt (a maják Kukulkánnak nevezték) és a hozzá köthető emberáldozatokat, mivel úgy gondolták, a Nap csak akkor kel fel, ha vérrel itatják. Ahhoz, hogy kellő mennyiségű emberáldozatot tudjanak bemutatni, hadjáratokat indítottak a környező városok ellen. Feltételezhetően Coba és Yaxuna lakóit is a toltékok űzték ki (illetve áldozták fel), de a portyák messzebbre is elérhettek. Az emberáldozatokról nem hieroglifák árulkodnak, hanem vésetek és stukkók, amik mindegyike kegyetlenkedéseket mutat be Chichén Itza-szerte.
Emberáldozatot bemutató faragvány a labdajátéktér falán
A toltékok Tulából származtak, de az ottani fővárosuk a csicsimék fellázadása okán 1168-ban elesett. Chichén Itzában feltételezhetően még regnáltak egy ideig. A több mint két évszázados elnyomásnak végül Mayapán uralkodója, Hunac Ceel vetett véget 1221-ben, amikor seregével bevonult és felgyújtotta a várost. Ettől kezdve Chichén Itzában nem folytattak ceremóniákat, bár a romok környékét továbbra is lakták maják.
Chichén Itza labdajátéktere a legnagyobb ilyesfajta létesítmény a Yucatán-félszigeten
A labdajátéktér messze a legnagyobb ilyen jellegű épület a Yucatán-félszigeten. 98 méter hosszú, 70 méter széles, a falak magassága eléri a 8 métert. A gyűrű szépen díszített, de a falvésetek jelentik az igazi esztétikai élményt. A harcosok ruházata nem stilizáltan jelenik meg, mint a maja sztéléken és cserépedényeken, hanem valós képet mutatnak. Láthatóak itt diplomáciai találkozók, labdajátékok, valamint emberi fejjel pózoló harcos is. A turistatömeg sajnos sokat ront az összhatáson, de mindez sehol nincs a Kukulkán templomhoz. Ott százával pózolnak az emberek, szinte megközelíthetetlen a piramis. Ma már nem lehet rá felmenni, de sikerül felidéznem a 2004-es élményeket, amikor még szabadon lehetett lépcsőzni mindenfelé, sőt, a belső folyosóra is be lehetett menni, aminek a végében ott állt a Jaguár trón. Ma már ez is le van zárva.
Ma már igen nehéz képet készíteni a Kukulkán templomról, annyi körülötte az ember
Ahogy a Harcosok temploma is, ahol Chacmool szobra látható... ma már csak lentről és jó messziről. Sajnos az oszlopcsarnok sem megközelíthető.
A Harcosok templomára ugyancsak tilos felmenni
A cenote azonban igen. Egy 270 méter hosszú sacbén jutunk a peremére. Kevés benne a víz, nem ez a leglátványosabb pontja a romvárosnak.
2004-ben a déli városrész csak minimálisan volt feltárva. A csillagvizsgáló épületén kívül nem voltak látványos épületegyüttesek, de ez mára megváltozott. A Casa de Venado mellett feltárásra került a Las Monjas névre hallgató csoport is, ami klasszikus és posztklasszikus maja épületeket is rejt. A Las Monjas egyértelműen Chichén Itza legdíszesebb maja épülete, homlokzatán Puuc stílusjegyek láthatók.
A Las Monjas épületegyüttest az elmúlt években kezdték el feltárni, a munkálatok máig tartanak
Tőle nem messze áll Chinchanchob temploma, ami maja jegyeket hordoz magán, ezért feltételezik, a toltékok megjelenése előtt épült.
A Chinchanchob klasszikus kori maja épület
Régészetileg az egyik legizgalmasabb épület az El Osario, ami teotihuacáni jellegű piramis, tetején egy lejárattal, ami hét sírhoz vezet. A sírokban kagylókat és jádét találtak, ezért feltételezik, előkelőségek, illetve a papság nyughelyéül szolgált. Sajnos a sírkamrákba itt sem lehet bemenni, mivel a tömeg tönkrevágná azokat.
Az El Osario archeológiailag Chichén Itza legizgalmasabb épülete, így érthető módon el van zárva a turisták elől
A csillagvizsgáló (más néven Caracol) Chichén Itza második legismertebb épülete. A 23 méter magas, köralapú épület pontos működését nem tudjuk, de azt igen, hogy a maják zseniális csillagászok voltak. Előre megjósolták a napfogyatkozásokat és együttállásokat, naptárrendszerük sokkal összetettebb volt, mint a ma használt Gergely-naptár. Természetesen ide sem lehet felmenni, de itt legalább nincs elviselhetetlen tömeg, mint a Kukulkán templomnál.
A csillagvizsgáló Chichén Itza egyik legismertebb épülete
Nagyjából két óra alatt körbejárjuk a romvárost, ahonnan keserű szájízzel távozom. Örülök, hogy 2004-ben láthattam turistamentesen. Ma az agutik helyett árusokat kell kerülgetni, a tömeg pedig tényleg az elviselhetetlenség határán van.
Visszafelé megkérem a sofőrünket, vigyen el minket egy olyan cenotéhoz, ahol nincsenek millióan. Azt tudom, hogy a Dzitnup és az Xkeken penetráns két ünnep között, így végül az Ik Kilnél kötünk ki. Elég borsos a belépő (ahogy minden az a Maya Riviérán és annak vonzáskörzetében), de ez sem riasztja vissza a látogatókat. A cenote szép, de egy kacsaúsztatóban nagyobb az ember mozgástere, mint itt, ráadásul mindenkire ráerőltetik az úszómellényt.
Az Ik Kil cenote szép, de iszonyatosan zsúfolt
Lesz az Ik Kilnél jobb cenote is utazásunk során, nem is értem, miért terveztem ezt bele a programba.
A Yucatán-félszigeten több mint ezer cenote van, mégis minden turista ugyanazt a hármat keresi fel
A valladolidi szállónk legalább zseniális, és a standardhez képest nem is olyan drága. Jobb híján a medence partján rumozgatunk, és készülünk a holnapi, szilveszteri mulatságra Rio Lagartosban.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
