A Yucatán-félsziget kevésbé turistás pontján, Rio Lagartosban ér minket szilveszter éjszakája, ahol fergeteg bulikban búcsúztatjuk az óévet. A másnaposságot egy mangrove szafarival űzzük el. Flamingókért ülünk csónakba, de helyettük gödényeket, kajmánokat, ragadozómadarakat látunk. Jó így kezdeni az új évet.
Szilveszter éjszakáját a Karib-tenger partján, Rio Lagartos halászfalujában készülünk átvészelni. Bár nem tervezünk semmit, azért nem bánnánk, ha lenne valami helyi megmozdulás, mégsem tölti az ember minden szilveszterét Mexikóban.
Privát kisbusszal érjük el a kisvárost, de útközben betérünk Ek Balamba, amiről azért nem ejtenék szót, mert nem olyan régen írtam róla bejegyzést. Annyi bizonyos, hogy a csapatnak sokkal jobban bejön Ek Balam, mint Chichén Itza, annak ellenére, hogy az Akropolisz épületét 35 fokban másszuk meg.
Szállásunk ablakából kilátás nyílik a kikötőre
Az izzasztó rombejárás után kifejezetten jól esik megérkezni abba a Rio Lagartosba, ahol mindig lágy szellő fújdogál. A szállásunk a település legjobb hotele, a Yuum Ha, ahová jó előre lefoglaltam a szobákat, nehogy Tulumhoz hasonló meglepetés érjen az ünnepek idejére. Így is nekem csak függőágy jut, de lévén szilveszter van, nem annyira érdekel, hol hajtom álomra a fejemet.
Ebédre polip a menü
A szállónak van ugyan medencéje, de mi a csapattal inkább a tengerpartot választjuk. No, Rio Lagartos azért se nem Playa del Carmen, se nem Tulum, de azért nem esik rosszul csobbanni egyet azon a strandon, ahová csak csónakkal lehet eljutni, és amin rajtunk kívül alig egy tucat ember heverészik. Ebből három francia fiatal, egy lány és két fiú, akik az egyetlen külföldinek tűnnek a városkában rajtunk kívül.
Rio Lagartos strandja nem a legszebb Mexikóban, de egy óévbúcsúztató csobbanásra pont jó
Amúgy a strand nem a víz és a környezet miatt olyan érdekes, hanem a mosómedvék miatt, amik annyira megszokták az emberi jelenlétet, hogy simán rátelepednek a parton hagyott törölközőkre.
Mosómedvéktől hemzseg a part
Rio Lagartos az év utolsó napján is csendes, nem csak a szürke hétköznapokon. Megvacsorázunk egy helyi halétteremben, majd veszünk rumot és tequilát, hogy megkezdjük az alapozást a szilveszter estére. Tavaly Costa Ricában talált meg az új év, de akkor az érthetetlen Covid-szabályok miatt elmaradt a fergeteg parti. Egészen sokáig úgy tűnik, ez idén sem lesz másképp...
A Mirador-csapat élvezi a napfényt
Az italozást a szállónk teraszán míveljük, közben odalenn a medence partján néhány unatkozó család vacsorázgat. Van ugyan DJ, de táncolni senkinek nem akaródzik. Nekünk sem, mert a Yucatánon minden lemezlovas azt gondolja, hogy a német techno jobb Vicente Fernándeznél, topogni meg a teraszon is tudunk. Aztán este 11-kor feljön hozzánk egy pincér, és könyörögni kezd, hogy kezdjünk el bulizni, mert nem lesz semmi, ha mi nem foglaljuk el a táncparkettet. Kapunk cserébe egy üveg pezsgőt. Több se kell a csapatnak! Két perc múlva már lent vonaglunk, de követeljük a DJ-től, hogy ezt a mainstream elektromos mocskot keverje le, és kezdjen normális, mexikói zenét játszani. Amint ez bekövetkezik, az addig unatkozó családok is elkezdenek táncolni. Öt évestől a 80 évesig mindenki ropja, így megérkezik az ihlet egy kis Zámbó Jimmyhez, ami mostanra védjegyévé vált minden Mirador túrának. Hogy értsd: újabban kötelező, hogy a túráinkon felcsendüljön egy klasszikus a Királytól, de fontos, hogy létező buliban szólaljon meg. Bár Peti, aki maga is DJ-ként dolgozott anno, tiltakozik Jimmy miatt, azt a sokadik túrájára neki is be kell látnia, hogy a Hang császárának dalai csak a magyar fülnek fájdalmasak, akik nem értik a szöveget, azok bizony kedvelik. Így vannak ezzel a mexikói családok is, akik ugyanúgy ropják Jimmyre, mint mi Juan Luis Guerrára.
Rio Lagartosban a szilveszteri koncertet a Grupo Ceviche adja (fotó: Lendvai Péter)
Éjfél után aztán lanyhulni kezd a buli, így a csapattal kitántorgunk a falu főterére, ahol a Grupo Ceviche ropja a talpalávalót. Bachata, merengue és vallenato minden mennyiségben, a település minden lakója, nagyjából ötszáz ember a táncparketten ropja. Persze ez Mexikó és nem Kolumbia, ezért nehéz valódi tánclépéseket felfedezni, de ez egyáltalán nem számít. Ahogy az sem, hogy a banda pihenőidejében meggyőzzük a hangosítót, hogy youtube-ról tegyen be nekünk egy kis EDDA-t. Közben megjelennek a franciák, akikkel a parton is összefutottunk, ők francia poppal fárasztják az őslakókat.
Na, ez buli a javából! (fotó: Lendvai Péter)
A Ceviche Band annyira megörül a külföldiek jelenlétének, hogy mindenkit az országa szerint üdvözöl. Vera olyannyira meghatódik, hogy felrobog a színpadra, ahonnan fél órán át le se jön, beáll háttértáncosnak. Ákosunk eközben mindenki életét menti meg azzal, hogy megtámasztja a csarnok oszlopát, az nehogy megdőljön. Win-win szitu, mert neki sem árt a segítség.
Gyógyító csónakázás Rio Lagartos mangrovéjában
Másnap délelőtt program van. Elég gyűröttek az arcok, de megyünk, hiszen Las Coloradas sómedenceinél flamingók várnak ránk. Illetve ezzel etetik a turistákat a helyi csónakosok, de mint mindenki, mi is bedőlünk nekik. Jelen állapotunkban amúgy is mindegy, akár triceratopszokat is mutogathatnának nekünk, a lényeg az, hogy ne kelljen embrió pózban az ágyban fetrengeni.
Elég zseniális élővilággal találkozunk Rio Lagartos környékén
A szembeszél szerencsére gyorsan kitisztítja a fejünket, így kezdjük felvenni a természet rezgéseit. Flamingóból ugyan nem sokat látunk, illetve amit látunk, azt igen messziről, cserébe azonban gödényeket, kajmánokat, gázló- és ragadozómadarakat fényképezünk tucatszám. A másfél órás csónakázás mindenkit visszahoz az életbe, ráadásul visszafelé megállunk egyet a strandon csobbanni, így a délutáni buszra már kisimult ráncokkal ülünk fel.
Las Coloradas sólepárlói és azok flamingói nem annyira látványosak
Tizimínig utazunk, ahol azonban kiderül, január 1-én nincs busz Mérida irányába. Nincs mit tenni, mint visszatérni Valladolidba, és remélni, felférünk valamelyik késő délutáni járatra. Végül a csapatot ketté kell osszam, mert csak úgy vannak ülőhelyek a buszokon. Nagyjából egy időben indulunk, de az egyik busz fél óra késéssel érkezik, mert kitérőt tesz Chichén Itza felé.
Búcsúzóul azért megmutatja magát két flamingó
Este fél 8-ra érkezünk be Méridába, ahol az új évre való tekintettel nincsenek taxik. Ez van, sétálhatunk végig megpakolt zsákokkal a kihalt, sötét utcákon. A szállónk szerencsére eléggé rendben van, így végre kipihenhetjük a szilveszteri őrületet.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
