Mérida környékén rengeteg a látnivaló. Mi az első két napban a Mayapán körüli cenotékkal, Xiu romvárosával, Xcambóval, Progreso strandjaival, valamint mangrovéban megbújó forrástavakkal ismerkedünk. Nem ezek a Yucatán-félsziget legismertebb látványosságai, de nélkülük nem lenne teljes a maja kör.
Mérida nem kimondottan szép város. A csapattal sem azért jöttünk ide, hogy múzeumokat és templomokat látogassunk, hanem azért, hogy bejárjuk a környéket. Persze két nap nem sok mindenre elég, de arra igen, hogy egy kicsit elmerüljünk a posztklasszikus maja építészetben, a cenoték világában és felkeressünk egy-két olyan partszakaszt, ahol nincs a Maya Riviérához mérhető tumultus.
A csapattal is megnéztük Mayapánt
Mayapánnal kezdünk, amiről írtam nem olyan rég, így inkább az utolsó maja főváros mögötti cenotékra koncentrálok, amik egészen zseniálisak. A Chichén Itza melletti Ik Kil a tömeg miatt csalódás volt, de tudom, hogy a Yucatán-félsziget több ezer beszakadt barlangja közül itt vannak a legszebb ilyesfajta képződmények, így izgatottan várom, milyen lesz a szúrópróbaszerűen kiválasztott két helyszín, a Nah Yah és a Noh-Mozon.
A sofőrünk nem repes az örömtől, hogy bevitetem a kisbuszt az erdőbe. Nem érti, miért nem a turisták által látogatott homúni cenotékat keressük fel, ahol járna neki egy ingyen ebéd. Pixyánál azonnal megállót rendelek el, mert a falu haciendáját felújították, így láthatjuk, miféle kúriákban tengették szürke hétköznapjaikat a spanyolok.
A pixyái a kisebbek közé tartozott, s mivel nincs a kirakatban, nem látogatják turisták. A belépő sem sok, fejenként két dollárból megússzuk a látogatást. Mondjuk túl sok mindent nem látunk, mert az épület üres, de azért el tudjuk képzelni, milyen lehetett itt az élet a 17-18. században.
A pixyái hacienda homlokzatát szépen felújították
Egy sérült fiú felajánlja, hogy megmutatja a birtok cenotéját, amit mi szívesen felkereresünk. Az ötperces séta nem sok, de teljesen felesleges, ugyanis a beszakadt barlangi tóban alig van víz, valójában úgy néz ki, mint egy meddőhányó.
Pixyá után elnyeli az utat az erdő, a sofőrünk pedig veszettül szentségel, hogy miért rángatjuk őt ide be. A cenote olyan a mexikóiaknak, mint nekünk a forrás: senki nem amortizálná le a kocsiját miatta. Szerencsére tengelytörés nélkül futunk be a Nah Yah cenotéhoz, ahol 70 peso a belépő. Akármilyen távol is van mindentől a karszttó, nincs elég messze ahhoz, hogy ne legyenek benne turisták. Egy fiatalokból álló vegyes csapat ugrál be a sziklákról a vízbe. Van köztük argentin, dominikai és mexikói is, akik falat mászni jöttek a cenotéhoz. Amúgy ezen a kis csapaton kívül nincs senki, így vannak percek, amikor a lagúna kizárólag a miénk. Amitől ez a cenote más, mint a többi, az a keskeny csíkban besütő napfény, amitől a víznek zafíros ragyogása van.
A Nah Yah cenote hatalmas élmény
Innen a Noh-Mozon cenotéhoz evickélünk el. Az út még rosszabb, mint volt eddig, de a sofőrünk inkább nem szól, mert látja rajtam, hogy ráuntam a siránkozására. Na ja, a Yucatán-félsziget nem az Andok; ott megállás nélkül ilyen utakon buszozgatunk a csapataimmal.
A Noh-Mozon nagyobb, mint volt a Nah Yah, és itt tényleg nincs senki, csak mi, valamint két búvár. Ez azért van, mert a Noh-Mozon egy több termes barlangrendszer része, és vannak olyan elzárt üregei, amiket csak búvárok tudnak elérni. Az ilyen üregekben gyakran találnak maja emlékeket, cserépedényeket, tőröket, olykor csontvázakat. A maják elgondolása szerint a barlangok mind Xibalbába, a pokolba vezetnek, ahová minden halott lelke alászáll. Onnan csak a legkiválób harcosok tudnak visszatérni, éppen ezért rengeteg maja harcos még életében megpróbált oda leereszkedni, bizonyítván rátermettségét az újjászületésre. Mi nem búvárkodunk, csak fürdőzünk a hűs vízben, aminél tényleg nincs jobb dolog a Yucatán-félszigeten.
A Noh-Mozon cenote csak a miénk
Mérida felé megállunk Acancehben és Xiol romjainál, amik közvetlenül az út mellett állnak. A Xiu-dinasztia történelmileg az egyik legfontosabb posztklasszikus kori család, akik egyensúlyt képeztek az Uxmalt irányító Cocom-dinasztia és a maják között. Ők alapították Mayapánt, ahonnan végül Uxmal katonái kiűzték őket, így új fővárost kellett alapítsanak a mai Mani mellett. 1441-ben aztán revánsot vettek, és felgyújtották Mayapánt, valamint kiirtották a Cocom-családot. Ettől kezdve Mayapán volt Yucatán fővárosa, a xiuk pedig maguk alá vonták az összes maja lakta települést, békét hirdetve a félszigeten.
Xiol városát a Cocom-dinasztia uralkodó rétegének egyetlen megmaradt tagja alapította
A Cocom-dinasztiának csupán egyetlen tagja maradt életben, aki a támadás napján éppen üzleti úton volt. Őt végül életben hagyták, és itt, Xiol városában rendezhette be rezidenciáját. Az apró régészeti park papíron nem látogatható, de mi átmászunk a kerítésen, hogy lássuk, mi maradt belőle. Nem sok, de a jövőben ezt a keveset sem lehet majd valószínűleg látni, mivel a környéken vad lakópark építésbe kezdtek, így nagyjából az a sors vár majd rá, mint a Playa del Carmenben található Xaman-Ha romvárosra.
Bár hivatalosan Xiol nem látogatható, mi azért megnéztük magunknak
Másnap a Méridától északra található Xcambó romvárosa a cél. Ezúttal másik sofőrt kapunk magunk mellé, egy kevésbé puffogó, középkorú urat. Az út rövid, kevesebb mint egy óra alatt a romváros bejáratánál találjuk magunkat. Nincs rajtunk kívül itt senki, így szabadon fedezhetjük fel az egykori kereskedőváros épületeit.
Xcambó klasszikus kori peténi jellegű romváros
Xcambó már a preklasszikus korban is lakott volt, nagyjából 0 körül kezdődtek a mangrovéban az építkezések. A feltétlezések szerint El Mirador innen töltötte fel a sókészleteit, bár úthálózatot a két település között nem találtak. Találtak azonban a közeli Minsay és Dzemul irányába, valamint LIDAR-ral feltártak egy sacbét Izamal felé is. Izamalnak voltak összeköttetései a déli településekkel, ezért gondolják azt a régészek, hogy a preklasszikus kor fővárosa is innen importálta a sót.
A maja városra - Dzibilchaltúnhoz hasonlóan - itt is ráépítkeztek a spanyolok
Dzibilchaltúnnal ellentétben Xcambó nem élte túl a klasszikus kort, ami valószínűleg a toltékok betörésének köszönhető. 950 utánról semmit nem mutatnak ki a C-14-es vizsgálatok.
A Templo de los Sacrificios épületében találták a régészek a legtöbb maja leletet
A romváros nem nagy. Van két magasabb épülete, a Templo de la Cruz és a Templo de los Sacrificios, de a hely messze nem olyan látványos, mint a hasonszőrű Dzibilchaltún. Pont a posztklasszikus kori megalomán épületek hiányoznak, amiktől Yucatán romjai látványosak.
Búcsú Xcambótól
A rengeteg szúnyog miatt a kelleténél is kevesebb időt töltünk az épületek között, így 10 körül már Progreso felé buszozunk. A parti út nem túl látványos, többnyire sólepárlókat és szűz strandokat érintünk. A városhoz közeledve megszaporodnak a villák és lakóparkok, de a többségük üres, inkább csak befektetésnek épülnek.
Luxusvillák sorakoznak a tengerparton
Progreso egy full turistamentes város, csak hétvégenként elevenedik meg, mikor elárasztják a strandját a méridai kirándulók. Ha nem lenne a Maya Riviéra, ennek is csodájára járnának, de lévén a víz itt zavarosabb, mint Cancún környékén, a nagybetűs turizmust hidegen hagyja.
Progreso partja turistamentes, mert mindenki a Maya Rivierát preferálja
Csobbanunk egyet, majd eszünk egy cevichét az egyik partmenti étteremben, majd elsétálunk a paleontológiai múzeumhoz, ami a Chicxulub-kráter kialakulását és a dinoszauruszok kihalását hivatott bemutatni. 66 millió évvel ezelőtt itt csapódott be az a tíz kilométer átmérőjű aszteroida, ami újraírta a földi élet evolúcióját. A múzeum, mivel hétfő van, zárva tart. Ez a helyzet a Mérida határában fekvő Mundo Mayával is, így pótprogramnak beiktatom az El Corchito névre hallgató ökoparkot, ami két tisztavízű cenotét ígér a mangrove mélyén.
A paleontólógiai múzeumot csak kívülről tekintjük meg
Hajóval visznek át minket a lagúna túloldalára, ahonnan rövid sétával érhető el a két "cenote". Azért idézőjeles, mert ezek valójában nem beszakadt barlangi tavak, hanem forrásvíz által táplált természetes medencék, amik a rengeteg belehulló levél és az emberek által felkavart iszap miatt meglehetősen zavarosak. Azért csobbanunk itt is egyet, de az élményt sokkal inkább az odaszoktatott ormányos és mosómedvék jelentik, amik szabadon bóklásznak az ember lábai között.
Az El Corchito inkább az élővilág miatt érdekes, semmint a "cenoték" miatt
Kirándulásunk végén még felkeressük Dzibilchaltún romvárosát. Mivel nem olyan régen írtam róla, ezért nem szaporítanám vele kapcsolatban a szót. Holnap úgyis látványosabb romvárosok következnek...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
