Láttunk már sok romvárost a Yucatánon, de olyat, mint Mayapán, eddig nem. A gyönyörűen feltárt egykori maja főváros nem csak szép, de történelmileg hihetetlenül izgalmas is. Aki szereti a letűnt maja kultúrát, annak kötelező egyszer felkeresnie. És ha már itt jársz, ki ne hagyd Acanceht!
Van egy romváros Méridától nem messze, ami a yucatáni bakancslistám dobogóján szerepelt már nagyon rég óta. Ez a hely Mayapán, a maják utolsó fővárosa, amit a toltékok kitoloncolása után alapítottak. 220 éven át regnált, míg nem a két vezető maja dinasztia, a Cocom és a Xiu össze nem rúgták a port, ezzel végleg felszámolva annak lehetőségét, hogy egységes Maja Birodalom jöjjön létre a félszigeten.
Mayapánt elérni könnyű, mivel minden Chetumalba vagy Petóba tartó busz megáll a bejáratánál. Nekünk sikerül egy olyan járatra felszállnunk, ami az összes apró faluba betér. Így jutunk el Petectunichba, Acancehbe és Tecohba is, s bár le nem tudunk szállni a buszról, azt azonnal eldöntjük, hogy visszafelé ez utóbbi kettőben mindenképp megállunk majd.
Petectunich pont olyan izgalmas falu, mint bármelyik apró település a Yucatánon
A romok a főúttól alig száz méterre állnak. A belépő olcsó, mindössze 65 peso. Végre egy hely, ahol nem akarják megkopasztani a turistát!
Amint belépünk a romváros területére, leesik az állunk. Bár szép volt Ek Balam és Dzibilchaltún is, Mayapánnak egyik sem ér a nyomába. Szépségét annak köszönheti, hogy gondosan megtervezték, s mivel csak 220 éven át regnált, elkerülték a háborúk, így a régészeknek annak ellenére sem volt nehéz újjáépíteniük a várost, hogy azt 1441-ben, az elhagyás pillanatában felgyújtották.
Mayapán lélegzetelállító hely
Mayapánt Chichén Itza összeomlása után hozta létre a Cocom-dinasztia kiegészülve a másik nagy maja uralkodói családdal, a Xiukkal. A toltékok a 10. századi betörésük után leuralták a Yucatán-félsziget központjának számító Chichén Itzát, és egészen 1221-ig rettegésben tartották a majákat. Bezúzták a korábbi dinasztiák sztéléit, kivezették az írást, valamint ráerőltették az itt élőkre a Quetzalcoatl-kultuszt. Erejüket rabszolgatartással és gigantikus építkezésekkel fitogtatták, amit a 13. századra untak meg az őslakó maják. 1221-ben lázadás tört ki Chichén Itzában, ami után a városban felhagytak minden tolték eredetű ceremóniával és építkezéssel. Hogy pontosan miként zajlott a kiűzetés, nem tudjuk, de azt igen, hogy a Maja Birodalom új központja Mayapán lett, Chichén Itza és Uxmal pedig alattvalójává vált a városnak.
Barangót most sem lehet visszatartani a piramisoktól, minden épületre felmászik. Az első piramis, amit kinézett magának, az 58-as templom. Ez az épület azon túl, hogy remek a panoráma a tetejéről, arról híres, hogy itt tárolták azt a kerámiából készült tömjént, amit a legfontosabb ceremóniák esetén vettek a papok a kezükbe.
Eri és a gyerekek az 58-as templom tetején
Tőle nem messze, a város főterének közepén áll a Festett fülkék temploma. A három fülkéből az egyik az Uxmalból ismert Puuc-építészet stílusjegyeit hordozza magán, egy másik fülkében pedig korabeli freskómaradványok láthatók. A pontos célja nem ismert az épületnek, de feltételezhető, hogy a Kukulkán templomon tartott ceremóniák előtt itt kellett átkelnie a Cocom- és Xiu-család képviselőinek, valamint a vendégeknek.
A Festett fülkék temploma
A város látképét bitorolja a 30x30 méter alapterületű és 18 méter magas Kukulkán templom, ami észak-déli tájolása okán csillagászati szerepet is betölthetett. Mind a négy oldalán 65 lépcső vezet a tetjére, aminek szorzata 260. Ez a Tzolkin kalendárium egy évét öleli fel.
Zaránd pózol a Kukulkán templom előtt
A templom oldalában két feltárást is végeztek. Az egyiken korabeli falfestmények maradványai láthatók, a másikon madárjelmezbe öltözött harcosok faragványai. A freskók feltehetően egy ünnepséget mutatnak be, mivel azokon Napot ábrázoló korongot körbeálló alakok láthatók, akik ceremóniákon használatos jelmezeket viselnek. Sajnos nehéz kivenni a figurákat, nem úgy a faragványoknál. A szárnyas csontvázak feltételezhetően harcosok tetemeit jelölik, és ami az összes figura sajátossága, hogy nincsen fejük. Feltételezik, hogy a fej helyén lévő üregekbe az éppen aktuális emberáldozatok feje került, ezzel kiengesztelve Kukulkánt, a posztklasszikus kor maja tollaskígyóját.
A Kukulkán templom oldalában feltárt freskók nehezen kivehetők, de a szárnyas csontvázak ma is jól láthatók
A templom tetején az egykori oltár oszlopait teknősbékák tartják. A teknős a Xiu-család vezető szimbóluma volt, ez is a Cocom-Xiu közös irányítású városvezetés elméletét igazolja.
Az oszlopokat tartó teknősbéka a Xiu-család motívuma
Kukulkán templomáról tökéletesen rálátni a Körtemplomra. A Chichén Itza-i csillagvizsgálóra hasonlító építmény a feltételezések szerint nem töltött be asztronómiai szerepet, sokkal inkább emlékműként funkcionálhatott, esetleg ceremóniákra használhatták. Az ezoterikusok úgy tartják, az építmény képes a kozmikus energia begyűjtésére, mivel annak közepén egy ég felé mutató tölcsér van.
A Körtemplom hasonlít a Chichén Itza-i csillagvizsgálóra, de Mayapánban valószínűleg nem volt asztronómiai szerepe
A Körtemplom mögött egy palotépület található, amiben megbújuk a Vénusz templom. A maják nem csak a nap- és holdjárást figyelték, a Vénusz mozgását is követték. Sőt, a legújabb feltételezések szerint az időszámításukat nem csak a Haab és a Tzolkin határozta meg, hanem a Naprendszer összes látható bolygójának a Nap körüli keringési ideje.
A Körtemplom mögötti palotaépület és a mögötte álló Vénusz-templom
Az utolsó épület, amit felkeresünk, a Halászok temploma. Az apró oltárépületben egy jó állapotban fennmaradt festmény látható egy vízben úszó emberről, akit halak és egy hüllő, feltételezhetően a mítikus krokodil, Itzam Cab Ain vesznek körül. A festmény kidolgozása tolték örökségről árulkodik, Chichén Itzában és Tulában láthatók hasonló figurák.
A mítikus krokodil, Itzam Cab Ain kidolgozása tolték eredetre utal
Mayapán abszolút elvarázsolt nem csak Erit és engem, de a gyerekeket is; Barangó és Zaránd fel-alá szaladgálnak az épületek között. A Körtemplomtól vagy fél órán át nem tudunk szabadulni, mert tökéletes helynek bizonyul egy kis bujócskázásra.
Fél órán át gyaloglunk az út szélén a tűző napon, mire megérkezünk Telchaquillóba. Itt szeretnénk buszt fogni a közeli falvakba, elsősorban Tecohba és Acancehbe, de ez nem olyan egyszerű. Mint később megtudjuk, a busz, amire felszálltunk Méridában, naponta csak egy-két alkalommal közlekedik. Bőven van időnk az egyik boltba bemenni, ahol épp ebédel a család. Zaránd hangos "nyamnyam"-mal tudatosítja mindenkiben, hogy éhes. A maja család nagyon aranyos, azonnal hellyel kínálnak minket, és megosztják velünk a tortillájukat, amit egy tál fekete szószba mártogatnak. A relleno negro egy húslé, ami fekete színét a sült csilinek köszönheti. A csilipaprika miatt persze csíp is rendesen, de a gyerekeim mintha kezdenék megszokni az itteni ízeket, nem panaszkodnak miatta.
Telchaquillo ódon temploma
Mire befejezzük az ebédet, befut egy kisbusz, ami diákokat szállít a környező tanyákra. Elvileg nem vihet utasokat, de a boltosok rábeszélik a sofőrt, hogy ezúttal tegyen kivételt, ne kelljen két kisgyerekkel még két órát az út szélén ülnünk.
Húsz perc múlva Tecoh főterén találjuk magunkat. Szeretnénk fizetni valamit a fuvarért, de a sofőr tiltakoziik, mondván, nem fogadhat el pénzt senkitől, hiszen ez önkormányzati járat. Végre egy hely, ahol nem lehúzni akartak minket, hanem tényleg segíteni.
Tecohnak egészen város formája van, bár meglehetősen kihalt
Tecoh sokkal rendezettebb, mint volt Telchaquillo. Sárgára festett házai és temploma ugyan nem kívánkoznak képeslapra, de kellemes meglepetés a sok egyhangú yucatáni falu után. Persze sok mindent nincs itt mit csinálni, de azért Zaránd bealszik a babakocsiban, hogy ne tudjunk gyorsan továbbállni.
Mikor a kisfiunk megébred, beszállunk egy ütött-kopott kisbuszba, amivel Acancehbe vitetjük magunkat. Acanceh sokkal lepusztultabb, mint volt Tecoh, de van itt valami, ami miatt mégis érdemes megállni. Ez pedig egy régi romváros maradványai, amik Izamalhoz hasonlóan a település központjában állnak, szétszórva az utcákon.
Acanceh főtere valójában egy nagy parkoló
A romok alaposan el vannak kerítve, de egy idős úr gyorsan megtalál minket, és felajánlja, hogy körbevezet minket a belépő áráért. Bár nem szeretem a helyi vezetést, ez az egyetlen lehetőség arra, hogy közelebbről szemrevételezzük a piramisokat, így rábólintunk a dologra.
Acanceh főterén áll egy ekkora piramis
Az öreg elszalad a kulcsokért, és már fent is vagyunk a főtéren ácsorgó templom tetején, amire egy állvány mentén lehet feljutni. Hátul szépen felújított kora klasszikus kori maszkok láthatók. Ilyeneket eddig csak Észak-Guatemalában tett utazásaink során láttunk, a Yucatán-félszigeten csak ritkán botlik bele az ember. Hogy miként tudtak fennmaradni az 5-6. században készített stukkók, az máig nem világos, mivel a köveken posztklasszikus kori, tehát 800 évvel későbbi Puuc faragások láthatók.
A klasszikus kori maszkok a peténi romvárosokat juttatják eszembe
A főpiramis mögött áll egy kisebb épület, egy magán udvar közepén. Nem lehet rossz, ha az ember kertjében van egy maja templom.
Ez a templom egy magán udvarban áll
Az öreg azt mondja, pár utcával feljebb van egy másik palotaépület (Stukkók palotája), amin szép faragások láthatók. Ehhez is elhozza a kulcsot, sőt, felkap egy mappát is, amiben rekonstrukciós képek vannak a stukkókról. Ezek teotihuacáni egyezéseket mutatnak. És tényleg! A piramison látott maszkok az uaxactúni csillagvizsgáló maszkjaira emlékeztetnek leginkább. Nagyon valószínű, hogy Acanceht ugyanaz a Siyaj Kak foglalta el a 4. században, aki anno Tikalt és a mellette fekvő Uaxatcúnt is, és alapított itt új dinasztiát.
A Stukkók palotája Uaxactúnhoz hasonlóan a teotihuacáni betörést igazolja
A falu határában van még egy feltárás, de ezt már csak kettesben Barangóval keresem fel, Eri és Zaránd maradnak az árnyas főtéren futkározni. Tuktukkal megyünk a romokhoz, de nem engedjük el a sofőrt, mert annyira érdektelen és elhanyagolt az épület, hogy egy fénykép után ülünk is vissza a járgányra.
Acanceh utolsó feltárt épületét már csak Barangóval kettesben keressük fel
Elég tömény nap volt a mai, de egy percét nem bánjuk. Eddigi Yucatánon tett utazásunk egyértelműen legnagyobb élménye Mayapán, kíváncsi leszek, látunk-e nála szebbet majd decemberben, amikor egy Mirador-csapattal utazzuk körbe a félszigetet. Holnap irány Campeche, majd amilyen gyorsan lehet, megyünk át Guatemalába.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
