Dél-Yucatán kevésbé ismert látnivalóit járjuk végig Guatemala felé utazva. Campeche szebb napokat látott városán csak átutazunk, majd Emiliano Zapata érintésével Balancán falujába utazunk, ahonnan Moral-Reforma romvárosát keressük fel Barangóval. A vidéket stoppolva utazzuk végig, ülünk motoron, teherautó platón és még krokodilokat is látunk. Tenosique városkája közelében pedig Pomoná romjaival ismerkedünk, bár a szúnyogok gyorsan elűznek minket onnan.
Irány a guatemalai határvidék! Pár nap múlva San Andrésbe kell érjünk, abba a faluba, ahol közép-amerikai életem anno elkezdődött. A nagyon kedves kakcsikel családom hónapok óta bombáz, hogy menjek minél előbb, mert az egyik bátyám, Ancelmo nincs jól, és az orvosok nem jósolnak neki hosszú életet. Persze mehettünk volna Belizen keresztül is, de az országba kicsit drága a belépési díj, és egy mezei átutazásért nem volt kedvem ott hagyni egy rahedli pénzt. Így hát Tenosique felé kanyarodunk, bár ebbe az irányba azért nem olyan egyszerű a közlekedés.
Méridából első körben Campechébe buszozunk. Errefelé is unalmas a táj, mint mindenhol a Yucatán-félszigeten. Mexikó ezen részén hiányoznak a hegyek és a szakadékok, a látványos vízesések, a hegyvidéki falvak - minden, amit mi annyira szeretünk például Kolumbiában.
Campechébe 2004 óta nem jártam. A világörökség részét képező városra most sem vesztegetünk sok időt, épp csak megalszunk egy éjszakára, hogy ne kelljen a gyerekeket egész nap buszon ültetni. Bár nem sok emlékképem van a 18 évvel ezelőtti Campechéről, a színes utcák és a nyüzsgő főtér azért felelevenednek. A koloniális városkép semmit nem változott, a nyüzsgés azonban a múlté. Kihalt utcákat, lehúzott rolókat, bezárt éttermeket, tönkrement hoteleket látunk az utcákon sétálva, az épületek legalább felére ki van akasztva az eladó vagy kiadó tábla. Oké, hogy október van, ezzel az off-season kellős közepe, de ez mégsem indokolná a hullaszagot.
Campeche teljesen kihalt, és ez nem az esőnek és az off-seasonnek köszönhető, sokkal inkább a Covidnak
A kevés megmaradt szálló nem méri olcsón magát, csak nehézkesen találok az eddig megszokott 7-800 pesós áron háromágyas szobát. A Muralla 231 elnevezésű hotel ázsiaiak kezében van, így sokkal inkább munkásszálló hangulata van, mint hotel. Nem baj, egy éjszakára jó lesz!
Mióta Mexikóban vagyunk, talán egy estét leszámítva nem volt eső, ami azért furcsa, mert az október a legcsapadékosabb hónap errefelé. Most sem esik, csak borús egy picit az idő. Az időjárás tehát nem indokolja azt a fajta pusztulatot, ami a mai Campechét jellemzi. Magyarázatot a Parque Centenario játszóterén kapunk, ahol szóba elegyedik velünk egy helyi fickó, amíg a gyerekeink csimpaszkodnak a lepukkant mászókán:
- A polgármester miatt van minden. Nem hajlandó feloldani a lezárásokat a Covid kezdete óta. 8-kor mindennek be kell zárnia. Két év alatt minden lepusztult, a turisták sem úgy jönnek, mint azelőtt. Szörnyű!
Mexikóban a Coviddal kapcsolatos restrikciók meghozása és fenntartása nem állami, hanem önkormányzati hatáskörbe tartozik. Ezért volt az, hogy amikor az egész világ bezárkózott, az utazni vágyó turisták mindegyike Cancúnba repült, mert Quintana Roo kormányzója nem volt hajlandó korlátozásokat bevezetni. Nem úgy Campeche! Az itteni kormányzó azóta is betartatja az ENSZ által ajánlott egészségügyi ajánlásokat, így beltérben kötelező a maszk viselése, a vendéglátó helyeknek pedig idejekorán be kell zárniuk.
- A szállodák többsége tönkrement. De ez nem érdekli a mi polgármesterünket - fakad ki a srác -, mert így legalább a haverjai olcsón vehetnek majd hoteleket. Nem szól ez másról, mint a turizmus újrafelosztásáról.
Anno Magyarországon szerveztem túrákat külföldieknek, és legalább 150 hostellel voltam kapcsolatban. A pandémia okán újra előtérbe került az otthoni túraszervezés ötlete, és bizony azt láttam, hogy Budapesten a hostelek 90%-a bezárt, összesen tíz működik, teljesen új tulajdonosi körrel. A Covid körüli hercehurca még a tudomány "szentségében" leginkább hívőket is szkeptikussá tette bizonyos kérdésekben, én pedig, aki ennek az egésznek abszolút kárvallotja voltam, bizony úgy gondolom, hogy az egész nem szólt másról, minthogy a politika szépen meglovagoljon egy betegséget azért, hogy újrabootolja a Föld legerősebb gazdasági szegmensét, a turizmust. Campechében 2022 októberében az ember szeme előtt zajlik le mindez.
Campeche elképesztően lehangoló, nem tudom, mi lesz majd decemberben, mikor a csapattal is erre járok majd. Remélhetőleg addigra leosztják a kártyákat, mert a főszezon az mégis csak főszezon.
Másnap délután 5-kor indul a buszunk Escárcega városába. A háromórás utazás rettenetesen unalmas, ráadásul estébe nyúlik, ami nem szerencsés két kisgyerekkel. Zaránd el is alszik Eri ölében, így elég penetráns az érkezésünk. Hát még a szállásunk! Escárcega nem több egy közlekedési csomópontnál, hiszen ide futnak be a Mérida, a Chetumal és a Villahermosa felől közlekedő buszok, ezért az itteni hotelek az átutazókra és kamionsofőrökre rendezkedtek be. Egy roppant ocsmány, de mindenki által legjobb ár-érték arányúnak mondott hotelben, a Posada Ecárcegában kötünk ki, ahol egy parkoló autók mögötti szobát kapunk, hogy már hajnalban szagolhassuk a motormelegítés során felszabaduló benzingőzt.
A szobánk ajtaja a parkolóházra nyílik
Nagy nehezen eltelik az éjszaka. Másnap reggel szerzek pár enchiladát, majd megveszem a buszjegyeket a három órányira fekvő Emiliano Zapatába. Palenque onnan egy köpésre van, de ezúttal nincs idő a felkeresésére, mert Guatemala felé kell kanyarodjunk.
Escárcega nem egy turistabarát hely
Emiliano Zapata, hasonlóan más yucatáni kisvároshoz, nem rejt sok izgalmat. A főutcája zajos, koszos és rendezetlen, a főtér pedig kihalt. Egyetlen érdekessége egy múzeum lenne, ami a zapatista felkelőt, Emiliano Zapatát mutatja be, de sajnos zárva találjuk.
Emiliano Zapata óvárosa teljesen kihalt
Az Usumacinta partján találunk egy egészen hangulatos kávézót, ahol palacsintát lehet rendelni. Bár nem olcsó, hajlunk rá, hogy két hét után együnk végre valamit, ami nem tacos, torta vagy pozole. Amit kapunk, abszolút meglep minket: egészen zseniális dolgot rittyentenek a szakácsok a tányérunkra.
Amíg Barangó az Usumacinta-folyót figyeli, addig Zaránd egy jól sikerült falfestményt elemez
Emilianóból kisbusszal utazunk a közeli Balancánba. Azért jövünk ide, mert ez a legközelebbi település Moral-Reformához, ami Dél-Mexikó egyik legelszigeteltebb romvárosa.
Balancán nem nagy, és nem is kimondottan érdekes település, de itt legalább találunk egy normális szállót, ahol kevés alku után 600 pesóért egészen jó szobát kapunk.
Másnap Eri és Vica úgy döntenek, inkább pihennek, így ketten maradunk Barangóval Moral-Reforma felkeresésére. Mivel ritkán adatik meg, hogy kettesben legyek egész nap a nagyobbik fiammal, nem bánom a lányok döntését.
Moral-Reforma elérése nem egyszerű autó nélkül. Kisbuszok közlekednek ugyan Balancán és El Triunfo között, amiről le lehet szállni a La 30 névre hallgató elágazásnál, de onnan még 15 kilométer a romváros, amit egy négyévessel nehezen gyalogol le az ember oda-vissza. Ettől függetlenül megyünk, majd meglátjuk, hogy alakul a sorsunk.
La 30 szerencsére nem csak egy elágazás. Van néhány ház is a környéken, sőt, egy étterem is, így nincs bennünk aggodalom. Remélem, találok valakit a tanyabokron, aki elvisz, de hiába járunk házról házra, senki nem akar fuvart biztosítani nekünk. Nincs más, mint várni, hátha valaki arrafelé tart és felvesz minket.
Barangónak megvolt élete első motorozása
Fél óra út szélén ücsörgés után jön egy motor két nagyon részeg sráccal, de elhajtom őket. Eri tuti megölne, ha megtudná, felültettem Barangót részeg motorosok mögé. Szerencsére nem sokkal később jön egy olyan motoros, aki nem illuminált, és akivel sikerül megegyeznünk egy 100 pesós menetdíjban a romokig. Barangó nagyon izgatott, mert ez lesz az első motorozása, ráadásul úgy tesszük mindezt, ahogy a helyiek: hárman ülünk rajta bukósisak nélkül.
Moral-Reforma romvárosában mi vagyunk az egyedüli látogatók
Moral-Reformába nincs belépő, ingyenesen látogatható. Két srác fűkaszával nyírja a füvet, rajtuk kivül egy lélek nincs a romváros területén. Ami amúgy nem nagy. Mindössze két épületcsoport került feltárásra, a másik három, amiről a régészeknek tudomása van, az út túloldalán lévő legelőkön helyezkedik el.
Moral-Reforma elég látványos romváros, nem értem, miért nem látogatják a turisták
Moral-Reforma eredeti neve nem ismert. Az ásatások során 15 sztélét találtak, ezek közül öt olvasható, de a várossal kapcsolatos infókat nem ezekről, hanem a közeli Santa Elenában talált sztélékről lehet leolvasni. Ezek alapján tudjuk, hogy 659-ben Palenque uralkodója, K’inich Janaab Pakal egy hadjáratban elfoglalja a várost, majd a közeli Pomonát is beveszi. 661-ben a mindössze 5 éves Muwaan Jolt ültetik a város trónjára, de egy évre rá újabb ceremóniát tartanak, ezúttal már Piedras Negras és Calakmul hűbéreseként. 690-ben ismét Palenque alá kerül a város, egy 750-es keltezésű sztélé azonban már nem jelöli egyik feljebb említett maja várost sem.
A várost anno kézről kézre adta Palenque, Calakmul és Piedras Negras
A régészek 1000 körülre teszik a város elnéptelenedését, ami utána 1907-es megtalálásáig az esőerdő fogságába került.
Építészetileg a két feltárt csoport páros piramisai az érdekesek. Sehol nem láttam korábban ilyen jellegű maja templomokat, megmászásuk meredekségük okán nem könnyű. Barangónak persze nincs tériszonya, így az összes piramis csúcsára felküzdjük magunkat.
Négyévesen nincs viccesebb, mint piramisokat mászni
A romvárostól pár kilométerre van egy folyóparti fürdő, de azt mondják a srácok, jelenleg megközelíthetetlen, mert a sok eső miatt a folyó kilépett a medréből. Érdekes, hogy itt sok esőről mesélnek, mi meg két hete azt érzékeljük, hogy az esős évszak mintha nem akarna megérkezni.
A bekötőút, amin vissza kell sétáljunk Barangóval
Barangóval visszasétálunk a La Reforma-i elágazáshoz. Meleg van, s bár fiam sokszor nyöszörög, hogy vegyem fel, nyüstölöm, hogy jöjjön szépen a lábán. Ha kettesben vagyunk, sokkal könnyebben rábírható a sétára, mint mikor azt látja, hogy a járni most tanuló öccsét cipeljük a kezünkben.
Az utolsó kilométeren felvesz minket egy pick-up, de lévén nem Balancán felé fordul, az elágazásnál leszállunk róla. Itt várakozunk jó fél órán át, mire jön egy másik furgon. Barangó nem csak motorozni, platón utazni is imád. Fél órán át kapaszkodunk a jól megrakott kukoricás zsákok és fűkaszák között. La Huleria bekötőútjánál raknak ki minket, Barangónak pedig adnak egy jégkrémet a kezébe. A kedvességhez csak le kell jönni a gringo trailről.
Tanulja a stoppolást
Innen pár perc múlva egy újabb furgonnal utazunk Balancánba. Egy ranchero vesz fel minket, aki Észak-Mexikóból származik, de évek óta itt él. Bikarodeóból él, a sztorik, amiket mesél, Barangót teljesen elvarázsolják.
Balancán a Popalillo-tó túlpartjáról nézve
Délután körbesétáljuk a Balancán közepén fekvő tavat, a Popalillót. Már régóta baktatunk a partján, amikor észrevesszük, hogy az amúgy iszonyatosan szemetes tó tele van krokodilokkal. Még egy olyat is látunk, aminek hiányzik az alsó állkapcsa.
Krokodilokat fotózunk a tó körül
Estére ismét palacsinta a menü a gyerekek legnagyobb örömére.
Balancán főtere az ékszakai vihar előtt
Másnap a guatemalai határvárosba, Tenosiquébe utazunk. Menet közben megkérem a buszsofőrt, hogy álljon meg egy pillanatra a roppant színes Iglesia del Señor de Tilánál, amit a közeli Leona Vicario lakói építtettek 1996-ban. Nem akartak azonban mindenhol látható unalmas templomot, ezért pepitára festették. Elég érdekes látványt nyújt, az biztos!
Az Iglesia Señor de Tila nem akármilyen templom
Tenosique nagyjából olyan szép, mint volt Escárcega. Dél-Mexikóba - egy-két településtől eltekintve - senki ne jöjjön a városok miatt! A szállónk sem túl kellemes, de egy éjszakára elmegy.
Tenosique is felejthető
Nincs mit csinálnunk délután, ezért lebeszélem egy taxissal, hogy vigyen el minket Pomonába. Nem könnyű feladat, mert mióta a Palenque-Flores gringo shuttle ezen a vidéken halad keresztül, a turistákat kezdik átverni. Van, aki 2000 pesót kér a fuvarért, ami - ismervén a mexikói taxis árakat - erős lehúzás. Végül egy idős úrral állapodok meg, aki 500 pesóért vállalja a 20 kilométeres fuvart.
Pomoná Tabasco állam egyik legkésőbb felfedezett romvárosa. Véletlenül bukkant rá néhány földműves 1959-ben, a feltárással azonban egészen 1986-ig vártak, így a sírrablóknak volt majdnem három évtizednyi fórjuk. A leletek jó része az enyészeté lett, de Pomoná történelméről azért így is van valami fogalmunk. Azt például biztosan tudjuk, hogy 297-ben már lakták a várost, mivel erről egy sztélén említést tesznek. Azt is tudjuk, hogy 659-ben Palenque - Moral-Reformához hasonlóan - Pomonát is alattvalójává tette, de amíg az előbbinél uralkodót iktattak be, addig itt hat előkelőséget elhurcoltak és feltehetően kivégeztek. 751-ben Palenque uralkodója, 3. K'inich Kan Bahlam áldását adta a pomonái uralkodó beiktatására, 792-ben azonban Piedras Negras elfoglalta a várost. Későbbi dátumokat jelző sztéléket és cserépedényeket nem találtak, de feltételzhető, hogy Pomonát az észak-peténi városokkal egy időben, a 9. század végén hagyták el.
Ezen az erdei úton közelítjük meg Pomonát
A romváros bejáratánál egy középkorú nő üldögél egy sámlin. Ő szedné a belépőt, ha lenne, de az elmondása szerint a pandémia óta nem kapott jegyeket, így ingyen engedik be a látogatókat. Abból persze nincs sok, állítólag hetek óta nem tette ide be a lábát senki. A múzeum is bezárt, mert beszakadt a teteje, és életveszélyessé vált. Annyit kér, hogy fél óra alatt járjuk körbe a romokat, mert 4-ig tart a munkaideje, és nem szeretné megvárni, amíg beindulnak a szúnyogok. Mert hogy azokból van ám sok, a bekötő úton nem győzzük csapkodni magunkat.
Pomonából mindössze ennyit tártak fel a régészek
Pomoná nem nagy, mindössze a központi teret és az azt körülölelő épületeket tárták fel. Egyetlen faragvány érdemel említést, egy lépcsősort kísérő rámpa, ami Kint, a napistent ábrázolja.
Pomoná egyetlen faragványa Kint, a napistent ábrázolja
Nem hogy fél órát, húsz percet sem töltünk a romoknál, mert a vérszívóktól nem lehet megmaradni.
Tenosiquében csendesen telik az éjszaka. Holnap végre átkelünk a guatemalai határon.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
