Megérkezem Peruba. A repülőmet várva ellátogatok a tumbesi mangrovéba, ahol teszek egy rövid, kétórás csónaktúrát. Ha címszavakba kéne foglalnom az eseményeket, akkor az így nézne ki: földrengés, aktatáskás pénzváltó, kötöszködő határőrök, egy jó fej venezuelai, krokodilfarm és rengeteg szúnyog. Jó olvasást!
Guayaquil városa messze van a széptől, nekem valahogy mégis szerethető. A városközpont eléggé zűrös, de a gettó mérete évről évre szűkül, illetve tevődik át a város délnyugati felébe. Guayaquil egyre élhetőbbnek tűnik. A trendi éttermek, kellemes folyóparti sétányok és Las Penas óvárosa bőven ad egy napos elfoglaltságot minden turista számára. Képes beszámoló következik Ecuador legnagyobb városáról.
Guayaquilbe azért jöttünk, hogy találkozzunk Dr. Gerardo Peña Matheusszal, aki közeli jó barátja volt Móricznak. Manuel megígérte nekünk, hogy segít összehozni egy randevút az ügyvéd úrral. Azt reméltük, hogy sok minden kiderül majd Móricz múltjából, de a legizgalmasabb az volt, amikor megmutattuk neki a Juan Ramosszal készített interjút.
Guayaquilről az ember nem olvas túl sok jót. Minden útikönyv, blog és beszámoló csúnya és veszélyes nagyvárosként írja le, ahol egy turistának nem lehet más dolga, csak buszt cserélni. Mi sem várost nézni jöttünk ide, hanem azért, hogy találkozzunk Móricz ügyvédjével és közeli jó barátjával, Dr. Gerardo Peña Matheusszal, de amíg vártunk a találkozóra, sikerült alaposan bejárnunk Ecuador legnagyobb városát. Hogy mi a tapasztalat? Guayaquil nem is annyira gáz hely.