Panama turistás oldala után megindultunk a külföldiek által kevésbé ismert országrész felé. Ez Darién, a kolumbiai határvidék, ahová nem könnyű a bejutás, mert minden engedélyekhez között. Mi ezeket Piji Basal és Playa Muerto törzsfőjétől szereztük be, már sokadik alkalommal. Két fantasztikus embera közösséget ismerünk meg a csapattal, közben hárpiákat keresünk és éjimajmokat találunk, valamint csobbanunk Közép-Amerika legegzotikusabb tengeröblében. Ez Panama legszebb vidéke.
Sok tengerpartot láttam életemben, de soha, egyik sem tett rám olyan mély benyomást, mint Playa Muerto. Nem itt a legfinomabb a homok, még csak nem is itt a legfehérebb, sőt, a hullámok miatt nagyon úszni sem lehet a vízben. Playa Muerto mégis Latin-Amerika egyik non-plus-ultra desztinációja.
Ha még nem jártál Dariénben, nem jártál Panamában. Ez akár örök érvényű szólás is lehetne, mert Darién olyannyira meghatározó élmény, hogy nélküle egész Panama értelmezhetetlen. Piji Basal emberá falujában jártunk, ahol megismerkedtünk az őserdei körülményekkel, egy kicsit az élővilággal és az emberá vendégszeretettel. Ha Panamában jársz, ki ne hagyd Dariént!
Tizenöt év folyamatos utazás után ki merem jelenteni: Playa Muerto Közép-Amerika legegzotikusabb tengerpartja. A külvilágtól elzárt, csak hosszú csónakúttal elérhető, áram és térerő nélküli apró embera falu a legjobb dolog, ami az emberrel Panamában történhet. Itt nem kell elfoglaltságot keresnie senkinek, egyszerűen csak meg kell élni a paradicsomi légkört. Remélem, Playa Muerto még sokáig olyan marad, mint amilyennek mi láttuk.
Darién Panama azon része, ahová a turisták valami miatt nem szoktak elutazni. Pedig ennél szebb és izgalmasabb desztináció nincs az országban, itt az ember olyanokat lát, amit Közép-Amerikában legfeljebb csak a Moszkító-parton. A Ranco Frío Biológiai Állomáson töltünk két napot, s bár a hárpiák miatt van bennünk hiányérzet, az esőerdő és a rovarvilág miatt abszolút megérte az utazás, valamint a rengeteg gyalogolás. Ennyi óriáspókot egyszerre még sehol életemben nem láttam.
Gyerekkoromban én is álmodoztam arról, hogy Cook kapitányhoz hasonlóan egyszer eljutok olyan szigetekre, ahol az őslakosokkal együtt élvezhetem a trópusi édenkert minden csodáját. A tengerész utazásai óta eltelt 250 év. Már nincsenek felfedezetlen szigetek, sem elzárt közösségek, ezzel párhuzamosan a trópusi édenkert romantikája is szertefoszlott. Aztán beestünk Playa Muertóba, ahol valami nagyon hasonlót éltünk át, mint amit egykoron Cook kapitány élhetett át Óceániában. Életem legcsodálatosabb egy hetének története következik.
