Sok tengerpartot láttam életemben, de soha, egyik sem tett rám olyan mély benyomást, mint Playa Muerto. Nem itt a legfinomabb a homok, még csak nem is itt a legfehérebb, sőt, a hullámok miatt nagyon úszni sem lehet a vízben. Playa Muerto mégis Latin-Amerika egyik non-plus-ultra desztinációja.
Ha még nem jártál Dariénben, nem jártál Panamában. Ez akár örök érvényű szólás is lehetne, mert Darién olyannyira meghatározó élmény, hogy nélküle egész Panama értelmezhetetlen. Piji Basal emberá falujában jártunk, ahol megismerkedtünk az őserdei körülményekkel, egy kicsit az élővilággal és az emberá vendégszeretettel. Ha Panamában jársz, ki ne hagyd Dariént!
Tizenöt év folyamatos utazás után ki merem jelenteni: Playa Muerto Közép-Amerika legegzotikusabb tengerpartja. A külvilágtól elzárt, csak hosszú csónakúttal elérhető, áram és térerő nélküli apró embera falu a legjobb dolog, ami az emberrel Panamában történhet. Itt nem kell elfoglaltságot keresnie senkinek, egyszerűen csak meg kell élni a paradicsomi légkört. Remélem, Playa Muerto még sokáig olyan marad, mint amilyennek mi láttuk.
Darién Panama azon része, ahová a turisták valami miatt nem szoktak elutazni. Pedig ennél szebb és izgalmasabb desztináció nincs az országban, itt az ember olyanokat lát, amit Közép-Amerikában legfeljebb csak a Moszkító-parton. A Ranco Frío Biológiai Állomáson töltünk két napot, s bár a hárpiák miatt van bennünk hiányérzet, az esőerdő és a rovarvilág miatt abszolút megérte az utazás, valamint a rengeteg gyalogolás. Ennyi óriáspókot egyszerre még sehol életemben nem láttam.
Gyerekkoromban én is álmodoztam arról, hogy Cook kapitányhoz hasonlóan egyszer eljutok olyan szigetekre, ahol az őslakosokkal együtt élvezhetem a trópusi édenkert minden csodáját. A tengerész utazásai óta eltelt 250 év. Már nincsenek felfedezetlen szigetek, sem elzárt közösségek, ezzel párhuzamosan a trópusi édenkert romantikája is szertefoszlott. Aztán beestünk Playa Muertóba, ahol valami nagyon hasonlót éltünk át, mint amit egykoron Cook kapitány élhetett át Óceániában. Életem legcsodálatosabb egy hetének története következik.
Mindig az volt az álmom, hogy egyszer találkozzam régi dokumentumfilmeken látott félpucér indiánokkal. A 21. században erre nem sok esély adódik, mert a világ megváltozott, az indiánok sem olyanok már, mint voltak 50 éve. Az emberák azonban még őriznek valamit a múltból, s bár legendáikat már nem ismerik, máig úgy élnek, mint a múlt évszázad közepén. A férfiak ágyékkötőt viselnek, a nők félpucérak, ráadásul ismerik az örök szőrtelenség titkát. Kár, hogy életterükön évtizedek óta harcok folynak, s így nem látogathatják őket turisták, bár valószínűleg békeidőkben nem jelentett volna ekkora élményt az utazás.