Perui utazásunk karanténnal ért véget. A semmiből jött egy kormányrendelet, miszerint 24 órán belül az országot vesztegzár alá helyezik a koronavírus miatt. Elmenekültünk Cotahuasiból, majd karanténba raktak minket Arequipában úgy, hogy napokig nem tudtuk, mit és hogyan fogunk enni. Végül a nagykövetség közbenjárásával sikerült elhagynunk Perut, így hazatérhettünk Magyarországra. Köszönjük mindenkinek, aki segített nekünk!
Cuzcóban, a Machu Picchunál vagy a Titicaca-tónál nem nehéz magyar turistákba botlani. No de Limatambóban?! Cuzco felé utazva apró romvárosokat keresek fel, mikor összefutok hét magyarral, akikkel vad rumozásba kezdünk a cuzcói éjszakában.
Hogy mi az, ami nem esik jól egy 22 órás buszút után? Többek között a tocosh. Bár, ha jól belegondolok, a tocosh soha, semmilyen körülmény között nem esik jól. Hogy mi az a tocosh? Örülj neki, hogy nem tudod. Én sajnos már tudom és azt kell mondjam, bár ne jött volna velem szembe soha.
Lima környékén van mit nézni, de nem kell úgy készülni, hogy hátast is dobsz a látványtól. Azonban egy helyen, alig 100 kilométerre északra a fővárostól nagyot néz az utazó, pláne így, szeptemberben. Viszont az is tanulság, hogy aLima közvetlen közelében van mit nézni, de egyiktől sem dobok hátast. Sem a Larco Múzeum, sem Pachacamac nem nyűgöz le, van azonban a fővárostól száz kilométerre egy hely, ami teljesen elvarázsol. Ez a Lomas de Lachay, egy sivatagi dombvidék, ami ilyenkor, szeptemberben virágzik. Tanulság, hogy a sivatagba nem dzsippel elindulni őrültség, pláne ha utána repülőre akarsz ülni. sivatagba nem dzsippel elindulni őrültség, pláne ha utána repülőre akarsz ülni.
Tanulságos történet arról, mi történik a magyar állampolgárral, ha olyan országban lopják el az útlevelét, ahol nincsen nagykövetség. Ez a csúfság velünk Peruban történt meg. Hogy miben volt részünk? Várakozásban, bunkózásban és büntetésben.
Nehéz Limáról szuperlatívuszokban beszélni. Egyszerűen azért, mert Limában nincs semmi szuperlatívuszos. Bármelyik latin-amerikai fővárosban jártam eddig, mindig találkoztam olyan utazóval, aki imádta azt, legyen szó a hondurasi Tegucigalpáról vagy a guyanai Georgetownról, pedig e kettőben tényleg nincs mit szeretni. Olyannal azonban, aki azt mondta volna, hogy Lima jó és élhető, még nem hozott össze a sors. Kivétel ez alól az a magyar páros, akik szerint a kürtős kalácsban van a jövő.