Hosszú az út a Karib-tengerhez, így több megállót is beiktatunk. Marinilla és Cañasgordas felejthetők, Mutatá azonban belopja magát a szívünkbe. Az Antioquia és Choco határán csörgedező folyók és vízesések zseniálisak, csak egy kicsit sok az erdőben a kígyó.
Véget ért a Mirador Kelet-Kolumbia túrája, de rám még várt egy négynapos utazás vissza Bogotába. Meta kevésbé ismert tájainak még kevésbé ismert településeit kerestem fel, melyek többsége felejtős, de Puerto Ricóba és a Laguna del Amorba sikerült beleszeretnem. Amikor pedig már azt hittem, Meta ennyi és nem több, véletlenül leszálltam a buszról San Martín városkájában.
Utazásunk utolsó állomása Villavicencio, Meta fővárosa. Nincs itt nagyon semmi, csak egy félig magyar család, akik két éve költöztek Kolumbiába a jobb élet reményében. Ha a városban nincs is, a környékén azért akadnak látnivalók. Ilyen a Susumuco-vízesés, az El Cable vereda (ahol a gyerekek drótkötélpályán jutnak el az iskolába) valamint Buenavista és a falu furcsa szobrai. Búcsúzunk Kolumbiától, no nem örökere, csak egy rövid időre.