Nagyon hosszú utazás után átteszem a székhelyemet az Észak-Pantanal vidékére. Cuiabába utazom, onnan pedig Chapada dos Guimarães táblahegyére, ami elég látványos ugyan, csak egyedül kicsit komplikált körbejárni. Láttam ezt-azt és sok mindent nem, de azért megérte erre kanyarodni.
Reggel 7-kor szállok fel a Cruzeiro do Sul menetrendszerinti járatára, amivel több mint négy órát utazom Campo Grande-ba. Borzalmasan unalmas a táj, semmi mást nem látni, csak végtelen legelőket.
Campo Grande-ból délután 3 körül indul a buszom Cuiabába, így betaxizom a belvárosba pénzt váltani. Kis híján megszívatom magamat, mert visszafelé nem tudok fuvart intézni. Brazília olyan, mint Európa: applikáció nélkül halott vagy. Több mint egy órát gyalogolok, mire valahol sikerül találnom egy drosztot, így elérem az Andorinha Curitibából érkező járatát. A busz már 15 órája úton van és vár még rá másik 12 óra Cuiabáig, ami pont olyan izgalmas, mint volt a Bonitóból idevezető út. Utoljára Argentínában untam annyira az utazást, mint Brazíliában. Ebben a két országban simán tudsz úgy napokon át buszon ülni, hogy a világon nem látsz semmit, csak a szublimált nagy semmit.
Menet közben megállunk kisebb városoknál, de csak Coximnál tartunk hosszabb pihenőt. Eszem pár falatot vacsorára az útszéli étteremben, aztán próbálok aludni, de nem megy. Sajnos egész életemben nem tudtam mozgó járművön aludni, és ez most sincs másképp.
Hajnali 3 magasságában futunk be Cuiaba termináljára. Ez a legrosszabb időpont, amikor az ember egy idegen városba érkezhet, mert már késő szobát kivenni, de túl korán van ahhoz, hogy az ember nekiinduljon a városnak. A terminál melletti összes hotel zárva tart, ahol kijön a recepciós, mind az órájára mutat, hogy ilyenkor bizony már nem adnak ki szobát. Nincs más, ücsörgök napfelkeltéig a pályaudvaron.
A mai napon a cél Chapada dos Guimarães, ahová lenne 10 óra körül egy busz, de a városkában a neten nem találtam autóbérlési lehetőséget, ezért nincs más, mint itt Cuiabában autóhoz jutni. A térkép alapján másfél kilométerre van egy autóbérlő, ami 8-kor nyit. Kapunyitáskor már ott vagyok és három napra sikerül egy Renault-t 650 reaisért kibérelnem, ami jóval kedvezőbb, mint volt Bonitóban.
Útban Chapada dos Guimarães felé ilyen táj fogad
Bár dög fáradt vagyok, de bepattanok a kocsiba és irány Chapada dos Guimarães. Szerencsére a Cuiabából kivezető út nem bonyolult és a helyi vezetési stílus sem vállalhatatlan, így kényelmes tempóban haladok a táblahegy felé. Rio dos Peixes falujánál bedobok egy empanadát, majd megkezdem az emelkedést a hegyoldalban. A táj gyönyörű, de nincs sok időm nézelődni, mert mindenki 130-cal közlekedik, ezért inkább az utat figyelem. Szeretnék megállni a Morro Crista do Galónál, de két étteremnél is elhajtanak, mondván, ha nem fizetek 50 reaist a parkolásért, rendőrt hívnak rám, mert a kilátó helyi vezető nélkül nem látogatható. Szimpatikus népek ezek a vidéki brazilok... Végül elengedem a kilátópontot és úgy döntök, felülről nézek majd le a völgyre. Mielőtt ezt megtenném, megállok a Cachoeira Véu de Noivánál abban a reményben, hogy oda bemehetek fenyegetés nélkül.
A Cachoeira Véu de Noiva azon kevés brazil parkok egyike, ami ingyenesen látogatható. Ennek köszönhetően rengetegen vannak, mondjuk ezen az a tény sem segít, hogy szombat van.
A Cachoeira Véu de Noiva kanyonja nem véletlenül vonza a turistákat
A vízeséshez rövid, tízperces sétával lehet eljutni. Szép, de azért volt már szerencsém látványosabb zuhataghoz. De ha már itt vagyok, úgy döntök, végigjárom a park összes tanösvényét kisebb vízeséseket érintve. Serrado erdőkön át sétálok ilyen-olyan zuhatagokat érintve, de csak egy miatt érdemes ezt a távot megtenni, az a Cachoeira das Andorinhas, aminek a lagúnájában lehet fürdeni is.
A Cachoeira Véu de Noiva a környék legszebb vízesése
Állatokat egy-két papagájt leszámítva nem látok, de van pár érdekes virág, ami miatt érdemes megemelni a fényképezőt.
Serrado erdőkön át vezet a tanösvény
A park körbejárása után megpróbálok felautózni a Cidade de Pedrához, de a bejáratot zárva találom. Ezt is el kell engedjem! Szállás után nézek a faluba, ami a szombat ellenére teljesen kihalt. Csak a körforgalomnál van egy kis élet, az itteni két étteremben legalább ücsörög pár család. Nem olcsó, 130 reaist fizetek egy rántotthúsért és egy kóláért.
A park vízesései közül csak az Andorinhas látványos
A Pousada Valle de Bencaóban veszek ki egy szobát. Ez legalább megfizethető: 150 reaisért egészen vállalható apartmant kapok. A szálló tulaja próbál nekem túrát szervezni az Aroe Jari-barlanghoz, de csak privát bejárásra van lehetőség, ami több mint 100 dolláromba kerülne. Elengedem, mert van egy olyan érzésem, hogy jövök én még ide csapattal, akkor könnyebb lesz bejutnom. Ehelyett alszom egyet délután, ami rám is fér. Legalább 30 órája ébren vagyok.
Állatok hiányában virágokat fotózom a parkban
Naplementére kiugrom a Morro dos Ventos kilátóhoz. Úgy néz ki, ez a hely a cuiabái elit egyik kedvenc hétvégi kirándulóhelye, mert rengetegen vannak. Minden bár és étterem tele van, az árakat pedig a Halász-bástya környékén is megirigyelnék. A kilátás elfogadható, de azért messze nem olyan látványos, mint volt pár hete a Morro do Paxixi.
Kilátás a Morro dos Ventosra
Reggel még elugorhatnék az Aguas do Jamacához, de úgy döntök, inkább több időt szánok a Transpantaneirára és a Pantanal élővilágára, így kicsit dolgom végezetlenül hagyom hátra Chapada dos Guimarães környékét.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
